A bevándorláspárti lobbi azon törekvése, hogy afrikai és ázsiai biomasszával kompenzálja az európai őshonos népesség csökkenését, csak gazdasági aberrációként értékelhető. Legfőképpen azért, mert a harmadik világból beözönlő megszállók intellektuális szintje rendkívül alacsony…
(frissítve 2017. 7. 8. a IV. és V. résszel)  

Piacképes szakképzettség és megfelelő munkamorál híján a többségük valójában azért jön, hogy az európaiak (vagyis a szociális ellátórendszerük) nyakán élősködjön, vagy hogy a szürke- és még inkább a feketegazdaságban kamatoztassa képességeit.

 A nemzetgazdaságok számára tehát nem képeznek hozzáadott értéket, sőt többe kerülnek, mint amennyit megtermelnek, nem beszélve a bűnözésben játszott szerepük nyomasztó pénzügyi és társadalmi terhéről. Az alábbi – többnyire hivatalos nyugati vagy muszlim forrásokból, illetve a fősodratú médiából származó – információk alapján némi fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy társadalmi és kulturális téren valójában mivel is kell szembesülnie Európának a harmadik világbeli-muszlim invázió nyomán.

 Hollandiában a mohamedán „menedékkérők” 50-70 százaléka folyamatosan segélyből él, elsősorban nyelvi nehézségeik és alulképzettségük miatt, miközben a lengyel bevándorlók alig folyamodnak segélyért. (Asiel en bijstand hand in hand, telegraaf.nl, 2015. július 30.) Henk Kamp gazdasági miniszter szerint „a menekülthullám, amellyel országunk szembesül, nem jó dolog gazdaságunk számára”. (Vluchtelingenstroom niet goed voor economie, telegraaf.nl, 2015. október 11.) Hivatalosan hárommillió török tartózkodik Németországban, közülük két és fél millióan már állampolgárok, de csak alig egyötödüknek van rendszeres munkája, a többiek állami segélyből (Hartz IV) élnek, a gyerekeik 70 százaléka pedig még az alapoktatás befejezése előtt kimarad az iskolából. Az egyik német tanítónő kérdésére, hogy mi szeretne lenni a jövőben, a török diákok többsége azt válaszolta, hogy „segélyezett”. (Sami Alrabaa, Turks in Germany are a Time Bomb, familysecuritymatters.org, 2014. március 22.) Svédországban a szociális segélyek 60-70 százaléka az össznépesség 5 százalékát alkotó muszlimoknál köt ki. (Sweden Tax Drain Statistics: Muslims are the core welfare exploiters in society, themuslimissue, 2012. szeptember 26.) Svédország 2015-ben 162 ezer – főként muszlim – menekültet fogadott be, közülük alig 494 talált magának munkát. (Sweden Took 162k Refugees Last Year, 494 Got Jobs, dailycaller.com, 2016. január 6.) A dán pénzügyminisztérium legutóbbi tanulmánya szerint a nem nyugati (vagyis harmadik világbeli, főleg muszlim) bevándorlók „fogyasztják el” a dániai adóbevételek 59 százalékát, 2014-ben 33 milliárd koronát, miközben az őshonos dánok ugyanazon időszakban 56 milliárd korona adótöbbletet termeltek. (Non-Western Immigrants Consume 59% Of Denmark’s Tax Revenue, nationaleconomicseditorial.com, 2017. május 23.)

 Londonban a szomáliai, bangladesi, pakisztáni és török bevándorlók körében legmagasabb a szociális segélyből élők aránya. (londonspovertyprofile.org.uk, Census 2011) A helyi muszlimok társadalmi-gazdasági viselkedéséről összeállított 2001. évi brit hivatalos dokumentum szerint a mohamedánok körében háromszor magasabb a munkanélküliségi ráta, mint a brit átlag. A muszlimok 52 százaléka gazdaságilag inaktív: a nők fele életében sohasem dolgozott, akárcsak a férfiak 16 százaléka. Törvényszerű, hiszen 43 százalékuknak nincs semmiféle szakképesítésük. (Blair government’s strategy to police Britain’s Muslims leaked, wsws.or, 2004. június 3.) A bevándorláspárti politikát folytató brit Munkáspárthoz közeli IPPR nevű think tank egyik jelentéséből kiderül, hogy a szomáliai, török, bangladesi, pakisztáni és iráni (muszlim) bevándorlók körében legnagyobb a munkanélküliek és a segélyből élők aránya. (UK: Labour think tank names immigrats who are a drain on taxpayer – muslims dominate, dailymail.co.uk, 2007. október 1.)

 A londoni UCK egyetem tudományos vizsgálata szerint az Európán kívüli országokból érkező bevándorlók 16 év alatt 100 ezer milliárd fontos lyukat hagytak a brit költségvetésben, mert a segélyezésük, orvosi ellátásuk és iskolai oktatásuk költsége 14 százalékkal magasabb volt, mint az adóbefizetéseik összege, miközben az Európából érkező migránsok többet fizettek adóban, mint amennyit szolgáltatásokban kaptak. (UK study reveals: Immigrants from outside EU take L100 Billion more in benefits than they paid back in taxes, dailymail.co.uk, 2013. november 5.) A londoni UCK egyetem ötvenoldalas tanulmánya szerint a harmadik világból érkezett (főleg muszlim) bevándorlók a vizsgált 17 éves periódus (1995–2011) alatt közel 120 ezer milliárd font terhet róttak a brit költségvetésre, miközben a kelet-európaiak ugyanezen időszakban 4,4 ezer milliárd fontos lökést adtak a gazdaságnak. Az eltérést alapvetően az okozza, hogy a harmadik világbeli bevándorlók körében több a gyerek és a munkanélküli. (Immigration from outside Europe „cost L120 billion”, telegraph.co.uk, 2014. november 5.)

 Karen Haekkerup dán igazságügy-miniszter 2013. december 16-án statisztikai adatokkal alátámasztva megerősítette, hogy a szomáliai (muszlim) bevándorlók tízszer gyakrabban követnek el bűncselekményeket, mint az őshonos dán állampolgárok. (themuslimissue.com/2013/12/ denmark_somali_rape.pdf) A dániai mohamedánok négy és félszer gyakrabban követnek el bűncselekményt, mint az őshonos dánok. (Denmark: Muslims are around 450% more criminal than non-Muslims, muslimstatistics.com, 2014. szeptember 10.) Az iraki, iráni, török és szomáliai muszlimok drámaian felülreprezentáltak a nemi erőszakért elítéltek között Dániában, ahol 2010-ben minden második nemi erőszakért elítélt bevándorló volt. Az utóbbi hét évben a nemi erőszakért elítéltek több mint egyharmada bevándorló vagy bevándorlók leszármazottja volt, noha a dán népesség alig 10 százalékát alkotják. (Hveranden voldtaegtsdomt er udlaending, bt.dk, 2012. július 22.) Dán statisztika szerint a legmagasabb bűnözési rátát produkáló kilenc etnikai csoport közül nyolc muszlim – és a kilencből egy „jugoszlávként” elkönyvelt, értelemszerűen jelentős muszlim hányaddal. (Danish Statistics: Among the nine ethnic groups with the highest crime rate eight are Muslim, 10news.dk, 2014. december 18.)

 Negyven évvel azután, hogy a svéd parlament egyhangú döntése a korábban unalmasan homogén Svédországot a multikulti Jurassic Parkjává változtatta, az erőszakos bűntettek száma 300 százalékkal, az erőszakos szexuális bűntetteké pedig 1572 százalékkal nőtt. 1975-ben 421 nemi erőszak jutott a rendőrség tudomására, 2014-ben 6620. A svédországi Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (Bra) szerint 2011-ben 29 ezer svéd nő vált nemi erőszak áldozatává, de csak az esetek kevesebb mint egynegyedében történt rendőrségi feljelentés. A Bra 2011. évi jelentése szerint minden negyedik svéd nő nemi erőszak áldozatává válik élete során. (Utsatthet för brott år 2011, bra.se) 2002-ben a nemi erőszakért legalább két év börtönre ítélt tettesek 85 százaléka külföldön született, vagy második generációs bevándorló volt. A Bra 1996. évi jelentése szerint az észak-afrikai (muszlim) bevándorlók 23-szor gyakrabban követnek el nemi erőszakot, mint a svéd férfiak. 1975-től az ország lakossága 8,2 millióról 9,75 millióra nőtt, kizárólag a harmadik világbeli bevándorlás eredményeként. (Sweden: Rape Capital of the West, gatestoneinstitute.org, 2015. február 14.) A Svédországban elkövetett összes nemi erőszak 77,6 százalékát az összlakosság 2 százalékát képviselő mohamedán férfiak követik el. (Invandrarna och brotten 5 – Våldtäkt, affes.com, 2012. augusztus 5.) Egy svéd tanulmány szerint a menedékkérők számának növekedése összefügg a nemi erőszakok számának növekedésével. (Beviljade uppehållstillstånd – Våldtäkter 1980–2008, affes.com, 2009. május 8.) 2013 első hét hónapjában mintegy ezer svéd nőt erőszakoltak meg csak Stockholmban, közülük 300 gyermekkorút (15 éven alulit). A Bra adatait közlő svéd közrádió ugyan nem hajlandó kiejteni a muszlim szót a szélsőbal túszává vált országban, de név nélkül nyilatkozó rendőrségi és kormányzati források megerősítik, hogy ezek a számok muszlimok rovására írhatók. (Allt fler unga flickor anmäler våldtäkt, sverigesradio.se, 2013. augusztus 8.) Jellemző módon a svéd bevándorláspárti lobbi két főkolomposa két nő: a liberális Cecilia Malmström, Brüsszelben a kereskedelem (korábban a belügyek) európai biztosa és a szociáldemokrata Margot Wallström külügyminiszter.

 Egyik 2008 szeptemberi jelentésében maga az Amnesty International is aggasztónak találja a nemi erőszakok számának svédországi növekedését és különösen a tettesek számára csaknem teljes büntetlenséget eredményező rendőrségi-igazságszolgáltatási hozzáállást, anélkül azonban, hogy akárcsak egyetlen szóval is utalna a nemierőszak-járvány harmadik világból importált jellegére, sőt mi több, végkövetkeztetésként a svéd családi élet úgymond „mélyen gyökerező patriarchális nemi normáit” hibáztatja, éppen egy olyan országban, amely már vagy fél évszázada köztudomásúlag a szélsőséges feminizmus és az etnomazochista anarcho-liberalizmus kísérleti laboratóriuma.

 A svéd rendőrség egyik jelentése szerint a rendfenntartó erők gyakorlatilag átengedték az ellenőrzést 55 ún. no-go zóna (de facto független etnikai gettó) fölött a főleg muzulmán bűnbandáknak, ahová őshonosoknak, mindenekelőtt rendőröknek tilos és életveszélyes a belépés, az egyetlen helyi biznisz a drogkereskedelem, és „egyre több lakos fordul egyfajta keresztapa típusú igazságszolgáltatásért a bűnöző hatalmasságokhoz”. (Swedish police release extensive report on 55 „No-Go Zones” controlled by Muslim criminal gangs, dailycaller.com, 2014. november 8.)

 Finnországban a nemi erőszakok 34 százalékát a lakosság 1,3 százalékát képviselő mohamedán bevándorlók követik el. (Nya Finland: Var tredje våldtäkt begås av invandrare, friatider.se, 2012. április 26.) A norvég rendőrség Voldtekt i den globale bven (Nemi erőszak a globális városban) című jelentéséből kiderül, hogy a 2010-ben Oslóban tudomására jutott 152 nemi erőszak 131 tettese közül majdnem minden második afrikai, közel-keleti vagy ázsiai mohamedán, akik az összlakosság alig 1,5 százalékát képviselik. A fizikai erőszak alkalmazásával elkövetett erőszakos közösülések valamennyi tettese bevándorló volt, a 90 százalékuk muszlim. (Norway: 90% of all violent rapes in Oslo committed by Muslims, themuslimissue.com, 2012. augusztus 6.) 2012-ben riasztó mértékben nőtt a norvég fővárosban elkövetett nemi erőszakok száma, amelyek közül az év első 91 napjában 76 jutott a rendőrség tudomására. A fizikai erőszakkal elkövetett erőszakos nemi közösülések valamennyi tettese „nem nyugati bevándorló” (sic) volt, majdnem mindnyájan muszlimok. (Voldsom økning i anmeldte voldtekter i Oslo, osloby.no, 2012. augusztus 6.) A norvég NRK Televízió oknyomozó riportfilmjében ismertetett felmérés szerint több mint háromszor magasabb az erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt elítéltek aránya a szomáliai, iraki, marokkói, libanoni és iráni bevándorlók körében, mint az őshonosok között. (Are Some Cultures More Violent Than Others?1/3, youtube.com)

 Egyre több a csoportos nemi erőszak (gang-rape) Európában, de a média hajlamos elhallgatni az eseteket a muszlim elkövetők nagy száma miatt, amely tényt politikailag inkorrekt megemlíteni. Az Egyesült Királyságban főleg hátrányos helyzetű, tizenéves őshonos lányok kerültek – a brit sajtó eufemisztikus megfogalmazása szerint – „ázsiai férfiakból” álló bandák célpontjává, amelyek csoportosan megerőszakolják és prostitúcióra kényszerítik áldozataikat. A tettesek nevéből kiderül, hogy főleg pakisztáni és afgán muszlimokról van szó. Ilyen esetekre derült fény legutóbb Rochdale, Rotherham, Derby, Bradford és Blackpool városában, és egyre több eset válik ismertté Európa-szerte, csupán Franciaországban évente ötezer! 2011 júniusában Eva Helgetun 14 éves norvég kislány öngyilkosságot követett el, miután három muszlim suhanc megerőszakolta. (Muslim gang-rapes across Europe under-reported in press, digitaljournal.com, 2013. március 20.) Rotherhamben, ebben a 120 ezres angol városban, amelynek neve a „romlottság szimbólumává vált”, 16 éven át 1400 kislányt erőszakoltak meg pakisztáni bevándorlók bandái – a rendőrség közönye, a hatóságok tétlensége, a közvélemény érdektelensége és a politikai osztály bűnpártolása mellett.

Az Egyesült Királyságban Alexis Jay professzor vizsgálati jelentése „ipari szintű” szexuális visszaélésre derített fényt, amelynek során „pakisztáni örökségű férfiak WC-papírként kezelték a fehér lányokat”, szexrabszolgaságra idomítva (ez az ún. grooming), prostitúcióra kényszerítve, adásvétel tárgyává degradálva áldozataikat. „Egész családokat fenyegettek meg, arra kényszerítve a lányokat, hogy végignézzék, amint más gyerekeket megerőszakolnak”. Szociális munkásokat, akik több ízben is jelezték a gyermekszexsérelem súlyosságát, a város munkáspárti vezetése nyomásgyakorlással rábírt, hogy a „közösségi kohézió” érdekében ne beszéljenek az elkövetők etnikumáról. „Tehetetlen fehér munkásosztálybeli lányok kerültek egyrészt a romlott nőgyűlölet förtelmes, importált kultúrája, másrészt az őket értéktelen lotyóknak tekintő rendőrség soviniszta kultúrája közé. A sokszínűség és a politikai korrektség tiszteletére kiképzett rendőrtisztek képtelenek voltak felismerni azt, ami valójában fehér rabszolgaság volt a küszöbükön. Túlságosan is kínos elismerni, hogy ez alkalommal nem fehérek követtek el rasszista gyűlöletbűnt. Hogy elkerüljék a multikulturális hajó himbálózását, a cápák elé vetettek 1400 gyereket.” (Rotherham: In the face of such evil, who is the racist now?, telegraph.co.uk, 2014. augusztus 27.) Rotherham munkáspárti képviselője, Sarah Champion szerint „nemzeti csapás”, hogy a gyermekek elleni szexuális támadásokat elkövető (elsöprő többségükben muszlim) bűnbandáknak akár egymillió (!) áldozatuk is lehetett az Egyesült Királyságban. (Child sex abuse gangs could have assaulted ONE MILLION youngsters in the UK, mirror.co.uk, 2015. február 5.)

A Le Figaro napilapban ismertetett vizsgálat szerint az utóbbi öt évben 18 százalékkal nőtt a francia hatóságoknál feljelentett nemi erőszakok száma, és több mint 20 százalékkal a fiatalkorúak körében. Ez 33 nemi erőszakot jelent naponta, vagyis 40 percenként egyet, ugyanakkor az esetek alig 10 százaléka jut el a vádemelésig, vagyis Franciaországban minden 4. percben elkövetnek egy nemi erőszakot! Pierre Cassen, a Riposte laique társadalmi szervezet alapítója szerint egyértelmű összefüggés áll fenn az erőszakos szexuális bűncselekmények számának növekedése és a (muzulmán) bevándorlás növekedése között. (Viols en hausse, comme l’immigration, bvoltaire.fr, 2015. augusztus 12.)

Ebben a fölöttébb kényes témában utoljára Patrice Heurre pszichiáter tette közzé kutatási eredményeit egy 2001. novemberi párizsi tudományos konferencián. Eszerint az erőszakos közösüléseket elkövető „fiatalok csaknem mindnyájan szerény külvárosi családokból származnak. (…) Ami a családok etnikai hovatartozását illeti, 52 százalékuk észak-afrikai arab (magreb) országokból, 20 százalékuk Fekete-Afrikából jött… A magreb országokból származó családok esetében a vizsgálatban érintett alanyok több mint 75 százaléka Franciaországban született, és a szüleik, ahogyan ők maguk is, muszlimok.”

Az olasz belügyminisztérium 2009-es – tehát még a mostani nagy migránsinvázió előtti állapotot tükröző – felmérése szerint az ország felnőtt korú férfilakosságának 94 százalékát alkotó őshonos férfiak követik el a nemi erőszakok 60 százalékát, míg a maradék 40 százalék a felnőtt férfilakosság 6 százalékát alkotó bevándorlók (főleg marokkói, egyiptomi, szomáliai, eritreai, albániai stb. mohamedánok és romániai cigányok) rovására írható, akik tehát tízszer gyakrabban követnek el nemi erőszakot, mint az őshonosok. (Gli xenofili non sanno contare, identitá.com, 2012. december 20.)

Német rendőrségi jelentések szerint a berlini fal 1990-es leomlása óta legalább 7500 német vált „külföldiek” (főleg harmadik világbeli bevándorlók) áldozatává. A mintegy 7500 gyilkosság mellett 1990 óta hárommillió erőszakos bűncselekményt követtek el az őshonosok ellen bevándorlók, akik tehát hetente hét németet megöltek, háromezret pedig megsebesítettek és/vagy megkárosítottak. A külföldi bűnözők a „turisták” (szervezett bűnözés), az illegálisan vagy legálisan letelepedett bevándorlók (2007-ben kétmillió, illetve 6,75 millió fő) és a honosítottak (3,7 millió) csoportjából kerülnek ki. Ez utóbbiakat a bűnügyi statisztikák természetesen „német bűnelkövetőként” tartják nyilván.

2007-ben Németország 81,7 milliós népességéből majdnem 12,5 millió fő (az összlakosság több mint 15 százaléka) volt idegen származású. (Ausländergewalt – 7500 Tote, youtube.com, 2011. december 4.) Egy bizalmas rendőrségi jelentés szerint a jelentős iparváros, Duisburg egyes részei no-go zónákká válnak a közel-keleti és balkáni bevándorlók által elkövetett erőszakos bűncselekmények nyomán, olyannyira, hogy a rendőrség „nem fogja tudni garantálni hosszú távon a közrend fenntartását”. Félmilliós lakosságából mintegy 60 ezer törökkel Duisburg az egyik leginkább „eliszlámosodott” város Németországban, ahová az utóbbi években ráadásul több ezer romániai és bulgáriai cigány érkezett, fortyogó etnikai-vallási katlant teremtve.

Jellemző módon a különböző bevándorló bűnbandák összecsapásainak végső kárvallottjai többnyire a szétválasztásukra érkező rendőrök, akikre nézeteltéréseiket félretéve, gyakran együttes erővel támadnak a bandák. (Duisburg: NRW-Polizei warnt vor rechtsfreien Räumen, spiegel.de, 2015. július 25.) Az észak-rajna-vesztfáliai rendőrség főnöke szerint Köln, Dortmund, Duisburg és Essen városában a különböző libanoni, török, romániai és bulgáriai klánok az utcák fölötti uralomért harcolva „a saját törvényeiket alkalmazzák, és itt a rendőrségnek nincs több mondanivalója”. (Banden kontrollieren ganze Straßenzüge: NRW-Polizei entgleiten Problemviertel, focus.de, 2015. július 25.) Néhány éve már Berhard Witthaut, a német rendőri szakszervezet „főmuftija” is felfedte, hogy a bevándorlók aggasztó mértékben erőszakolnak ki no-go zónákat a német városokban: „Tudjuk, hogy léteznek ezek a területek. Sőt ami még rosszabb: ezeken a területeken a bűncselekmények nem eredményeznek vádemelést. Ezek a területek magukra vannak hagyva. Csak a legrosszabb esetekben tudunk meg a rendőrségen valamit ezekről. Az államhatalom egyáltalán nincs képben.” (In Problemvierteln fürchtet sich sogar die Polizei, derwesten.de, 2011. augusztus 

 Németországban évről évre növekszik a bevándorló bűnöző klánok jelentette fenyegetés, a Der Spiegel hírmagazin szerint azonban a tőlük rettegő állam „kushad”, aminek következtében egyfajta „párhuzamos bűnöző társadalmat” (Kriminelle Parallelgesellschaft) irányítanak „a többezres taglétszámú bevándorló maffiaklánok”, amelyek „kihasználják a törvényi kibúvókat, a szociális segélyszolgálatokat és a domináns szervezett bűnöző csoportokkal fenntartott nemzetközi kapcsolataikat”, az állam pedig nem tud szembeszállni a problémával, mert „a német hatóságok csak óvatoskodnak”.

„A bandák heroinnal és kokainnal kereskednek, bordélyokat üzemeltetnek és csempészkedéssel foglalkoznak. A brutalitás, amellyel a tevékenységeiket végzik, nagyon erőssé tette őket, a rendőrök félnek tőlük. Az állam többnyire tétlenül nézi a klánok nyüzsgését, a politikusok nem tudnak a jelenségről.” A lapban megszólaltatott rendőrtiszt szerint a bevándorlóklánok „prédának tekintik a német társadalmat, bennünket pedig született veszteseknek tartanak”.

Az egykor fiatalkorúak bírájaként ténykedő néhai Kirsten Heisig A türelem vége (Das Ende der Geduld: Konsequent gegen jugendliche Gewalttäter, 2010) c. posztumusz bestsellerében figyelmeztetett az ún. etnoklánok növekvő veszélyére: „Egy család, apa, anya, 10-15 gyerek, egyes esetekben 19, Libanonból emigrált. Egyes gyerekek »otthon« születtek, mások Németországban. Mielőtt az anya életet ad az utolsó gyerekének, már unokái is vannak. Így a klán lélegzetelállító sebességgel növekszik. A hivatalos dokumentumokban a családok állampolgárságát »hontalannak«, »ismeretlennek«, »libanoninak« vagy egyre inkább »németnek« tüntetik fel, a különböző állami segélyekkel összefüggésben. Egy kiterjedt család könnyedén generálhat több száz rendőrségi nyomozást. Ha a drogkereskedelem vagy más törvénytelen tranzakció behatol egy rivális klán vagy eltérő etnikai hátterű bandák territóriumára, a problémát azzal oldják meg, hogy meggyilkolják egymást, vagy legalábbis megpróbálják. A család nőtagjai főleg lopásra összpontosítanak, míg a férfiak a büntető törvénykönyv összes részlegéből követnek el bűncselekményeket: kábítószerrel kapcsolatos és vagyon elleni bűncselekményeket, fenyegetéseket, rablást, zsarolást, testi sértést, szexuális bűntetteket, kitartottságot, egészen a gyilkosságig. A gyerekek nagyrészt ellenőrizetlenül nőnek fel ezekben a bűnöző struktúrákban.”

Roman Reusch volt berlini főügyész szerint a bevándorlóklánokban született fiatalokat „következetesen hivatásos bűnözőknek képezik ki”. A fiatalok olyan környezetben nőnek fel, amelyben „a legkomolyabb bűncselekmények teljesen normálisnak számítanak”, így „kifejlesztettek egy önkiszolgáló mentalitást, és eltökéltek arra, hogy elvegyék, amit csak akarnak, amikor csak akarják és ahányszor csak akarják”. Ez teszi őket „ideális gyűjtőtartállyá a szervezett bűnözés gyalogosai számára”. (Arabische Großfamilien: Staat kuscht vor kriminellen Clans, spiegel.de, 2010. október 26.)

Franciaországi muszlim vezetők, szociológusok és kutatók szerint a börtönlakók 60-70 százaléka muszlim, noha az ország összlakosságának „csak” 12 százalékát alkotják. Az Egyesült Királyság Igazságügyi Minisztériuma szerint a rabok 11 százaléka muszlim, miközben az össznépességben 3 százalékos az arányuk. Hollandiában a Nyílt Társadalom Intézet kutatása azt mutatja, hogy a felnőtt rabok 20 százaléka, a fiatalkorúak 26 százaléka muszlim, holott az össznépességben 5,5 százalékot képviselnek. Belgiumban az ország lakosságának 2 százalékát képező marokkói és török muzulmánok teszik ki a börtönnépesség legalább 16 százalékát. (In France, Prisons Filled With Muslims, washingtonpost.com, 2008. április 29.) Spanyolországban a népesség 2,3 százalékát adó muszlimok képviselik a börtönnépesség 70 százalékát. (Muslims in Spanish Prisons, plancksconstant.org, 2011. december 20.) London börtönnépességének több mint a negyede muszlim (a brit főváros muszlim lakosságát 12 százalékosra becsülik), ráadásul évek óta folyamatosan növekszik az arányuk a rácsok mögött. (Calls for inquiry as figures show 27% of London’s prisoners are Muslim, standard.co.uk, 2014. március 14.)

A rotterdami Erasmus Egyetem Társadalompolitikai Kutatóintézetének (Risbo) egyik 2011-es tanulmánya szerint a 12-24 év közötti marokkói bevándorlók 50 százaléka került már összeütközésbe a törvénnyel az előző öt év során. Fleur Jurgens holland újságíró A marokkói dráma (Het Marokkanendrama, 2007) című könyvében számos mítoszt lerombol a marokkói bevándorlók integrációjának csődje és a körükben burjánzó ifjúsági bűnözés kapcsán, statisztikai adatokkal bizonyítva például, hogy a 17-23 éves marokkói fiatalok 60 százaléka az alapoktatás befejezése előtt kimarad az iskolából. Így aztán nem csoda, hogy körükben a munkanélküliségi ráta 40 százalékos, és hogy a 40-64 éves korosztályú marokkói férfiak 60 százaléka segélyből él. Hollandia (hivatalosan) 350 ezer úgynevezett holland-marokkói otthona, akik a 16,8 milliós össznépesség alig két százalékát alkotják, azonban a fenti tanulmány szerint a marokkói fiatalok 196 százalékos felülreprezentáltságot mutatnak az ország bűnügyi statisztikájában. (Moroccan Crime in the Netherlands & the Myths of Multiculturalism, gatestoneinstitute.org, 2011. november 28.) Hivatalos görög statisztikák szerint – többnyire albán és bolgár (muszlim) – bevándorlók felelősek az országban elkövetett bűncselekmények mintegy feléért. (Greeks confront crime wawe amid austerity, bbc.com, 2012. augusztus 16.)

Dr. Farrukh Saleem pakisztáni politológus és közgazdasági szakíró egyik 2009-es írásában lesújtó képet fest az arab-iszlám világ gazdasági képességéről, szellemi szintjéről, kulturális állapotáról. Mint írja, az 57 muszlim ország összesített GDP-je alacsonyabb, mint Németországé. A világnépesség 22 százalékát alkotó mohamedánok a globális GDP kevesebb mint 5 százalékát adják. Az ENSZ Arab Fejlesztési Jelentése (2002) szerint „az arab nők fele nem tud olvasni, az arab népesség alig egy százalékának van számítógépe, és közülük is csak minden második használja az internetet. Az arab munkaerő 15 százaléka munkanélküli, és 2010-re megduplázódhat a számuk”.

Az 57 mohamedán többségű országra egyenként 10 egyetem jut, vagyis összesen kevesebb mint 600 egyetem 1,4 milliárd emberre (az egymilliárd lakosú Indiában 8407), így alig 300 ezer muszlim minősíthető „tudósnak”, vagyis az iszlám világban egymillió főre 230 tudós jut, miközben a 130 milliós Japánban ötezer. A világ 1,4 milliárdos muszlim össznépességéből 800 millió írástudatlan, vagyis 10 muszlim közül 6. (Islamabad freelance columnist: 800 million muslims out of 1,4 billion are illiterate, themuslimissue, 2012. október 20.) Pervez Amirali Hoodbhoy pakisztáni fizikus hasonlóan gyászos statisztikát közölt. Eszerint a muszlim országokban kilenc tudós, mérnök és technikus jut ezer emberre, miközben a világátlag 41. Ezekben az országokban 1800 egyetem van, de közülük csak 312 olyan, amelynek az oktatói tudományos cikkeket publikálnak. (Science and the Islamic world. The quest for rapprochement, Physics Today, 2007. augusztus) Az 57 mohamedán ország együttesen csak egy százalékkal járul hozzá a világ tudományos irodalmához, kevesebbel, mint Spanyolország, amely pedig nem nevezhető intellektuális nagyhatalomnak, de ahol egyetlen év alatt több könyvet fordítanak le, mint amennyit az egész arab világban az elmúlt ezer év során összesen lefordítottak! (UNDP/Arab Human Development Report 2002) Az arabok a világ népességének 5 százalékát adják, de a világ könyveinek alig 1 százalékát publikálják. (UNDP/Arab Human Development Report 2003) 1980 és 2000 között Dél-Korea 16328 szabadalmat jelentett be, míg kilenc arab ország (köztük Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirségek) összesen 370-et. Rossz viccnek hangzik, de amikor a Nature tudományos folyóirat közzétette az arab világ tudományos körképét, csak három olyan tudományos területet talált, amelyben ezek az országok kitűnnek: a sótalanítást, a solymászatot és a tevetenyésztést. (Arab science: Blooms in the desert, 2002. március 14.)

A libanoni Mayadeen tévében a nyugati világban élő muszlimok álszentségét ostorozó Ali Abd al-Aal egyiptomi iszlámkutató véleménye szerint a Nyugaton élő 50 millió (!) muszlim 80 százaléka nem maga keresi meg a kenyerét, hanem a jóléti államon keresztül a nyugati adófizetőktől koldul, és otthon már éhen halt volna. (50 Million Muslims in Europe, 80% Are Beggars Living on Western Welfare, abovetopsecret.com, 2013. szeptember 14.) A WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai iratok szerint a britanniai muzulmánok között a legmagasabb a fogyatékosok aránya (a férfiak 24, a nők 21 százaléka), és statisztikai adatok alapján a muszlimok azok, akik legkevésbé kaphatók a munkára (unavailable for work), és legkevésbé aktívak a munkakeresésben. Jellemző viszont, hogy a britanniai muszlim diákok egyharmada támogatja az öldöklést a vallás nevében. (The latest WikiLeaks revelation: 1 in 3 British Muslim students back killing for Islam and 40% want Sharia law, dailymail.co.uk, 2010. december 22.)

Az arab nyelvű al-Hurra tévécsatorna Misawa című műsorában megszólaltatott szaúdi szociológusnő elmondta, hogy a szaúdi egyetemi hallgatók 23 százalékát gyermekkorában megerőszakolták, és hogy a rijadi egyetemista fiúk 46 százaléka homoszexuális. (Saudi Study: 23% of Arab Children Raped; 46% of Arab Students Homosexuals, youtube.com, 2012. június 21.) A Google internetes keresőmotor szerint leginkább a mohamedán államok lakosai igyekeznek hozzáférni a pornográf tartalmú weboldalakhoz, és Pakisztán vezeti a listát. A tízes élmezőnyben hat mohamedán ország található, Egyiptom a 2., Irán a 4., Marokkó az 5., Szaúd-Arábia a 7., Törökország a 8. helyen. (Khalid Hasan, Pakistan most sex-starved, dailytimes, 2006. május 17.) Pakisztánt a „tiszták földjének nevezik, de kiderült, hogy egészen más”, a lakosai ugyanis minden más ország lakosainál gyakrabban keresnek rá az interneten olyan pornográf kifejezésekre, mint például „nemi erőszakról képek”, „erőszakos szex”, „gyermekszex”, „szex állatokkal”, „szex lóval”, „szex kutyával”, „szex tevével” és hasonlók. (No.1 Nation in Sexy Web Searches? Call it Pornistan, foxnews.com, 2010. július 13.) Az Amazon.com szerint legalább öt pornográf weboldal található Egyiptom 100 leglátogatottabb internetes célállomása között, az ugyancsak muszlim Tunéziában hét, a főleg muszlim lakosságú Libanonban pedig szintén öt. (Porn sites appear in Islamic countries’ most-visited online rankings, alarabiya.net, 2012. november 13.)

Riasztó méreteket ért el a pedofília Pakisztán Pandzsáb tartományában, ahol a lányok 68 százaléka és a fiúk 32 százaléka vált pedofília áldozatává. (Paedophilia in Punjab reaching alarming levels, dailytimes, 2010. július 30.) Szaúd-Arábiában az összes szexuális támadás áldozatainak 60 százaléka kiskorú, akiket minden harmadik esetben a saját családtagjaik molesztáltak. (Minors Most Likely Victims of Sexual Abuse, Studies Show, arabnews.com, 2006. december 19.) Az Iszlám Állam szexrabszolgákat árul igazhitű kuncsaftjai részére, és az áruba bocsájtott – főleg keleti keresztény és jezidi – „nőstények” közül az 1-9 éves (!) korosztály tagjai érnek a legtöbbet, akikért 200 ezer dinárt (kb. 150 euró) kell leszurkolni, míg például egy 20-30 éves már fele ennyiért is megkapható. (… UN envoy reveals how sex slaves are „peddled like barrels of petrol”, dailymail.co.uk, 2015. augusztus 6.)

Egyre több afgán gyerek válik szexuális visszaélés áldozatává. Éves emberi jogi jelentésében az amerikai külügyminisztérium is említést tesz az ún. bacha bazi (kb. „játszadozás kisfiúkkal”) jelenségéről. A 2010-es jelentés megállapítja, hogy az afgán biztonsági erők tagjai „bűnös büntetlenség közepette” molesztálnak szexuálisan kisfiúkat. A Wikipedia angol nyelvű szócikke szerint a bacha bazi mint a pederasztia egyik formája már az ókor óta elterjedt Közép-Ázsiában, tehát egyértelműen a helyi hagyományos kultúra elemének tekinthető. A multikulti ellen acsarkodó nyugati „szélsőségesek” szemében ennek azért van jelentősége, mert az Európára zúduló álszíriai álmenekültek jelentős hányada valójában afgán, akikről okkal gyanítható, hogy – egyebek mellett – a bacha bazi civilizációs apportjával szándékoznak „színesíteni” az európai kultúrát.

Gazdag István
http://demokrata.hu/velemeny/europa-kulturalis-szinesitese-az-iszlam-neveben