Fontos geopolitikai szemléletet hagyott ránk, úgy értem, az egész világra, a pár napja elhunyt Zbigniew Brzezinski. Illúzióktól menteset, de valóságosat. Érdekközpontút, mégsem érték- és ideológiamenteset…
Tudta, hogy az értékek, ideológiák nemcsak fedőszínek, de olykor meg is határozhatják az érdekeket, lásd például többek közt az egykori vallásháborúkat. Életművének egészével lehetőleg minél pontosabb világérzékelést ajánlott nekünk ez a híres lengyel amerikai stratéga. A „van” és a „legyen” közötti különbség állandó mérlegelését. Egyszóval realistát.
Így aztán nemigen adhatott igazat Francis Fukuyamának, aki e kettőt kissé összekeverte. Brzezinski álmában is okosabb volt annál, hogy elaléljon a liberális demokrácia „világméretű” győzelmétől, s azt higgye, ezzel egyszer s mindenkorra véget ér a történelem. A globalizációt annak tartotta, ami: mindenekelőtt a tőke immár globális internacionalizmusának. Nem gondolta, hogy ettől leomlik minden határ, semmivé lesz az ember területi ösztöne, s hipp-hopp eltűnnek a nemzetek. Mindez még jócskán odébb van, ha ugyan egyáltalán…- gondolhatta Brzezinski.
Politikusként szép számmal akadtak XX. századi sikerei, ám később kudarcai is. Ő adott fegyvert Oszama bin Ladenék kezébe, hogy ezzel is gyengítse a Szovjetuniót, csakhogy Oszamáék ezt úgy „hálálták” meg, hogy fegyvereikkel hamar az USA ellen fordultak. Brzezinskinek élete végéig sokan szemére is hányták ezt a tévedését.
Geostratégaként, vitatható nézetei ellenére, csillogó elme volt. Úgy vélte, a XXI. században is az USA maradhat a világ vezető nemzeti nagyhatalma, de birodalmi pozíciójáért minden eddiginél keményebben meg kell dolgoznia.
Brzezinski a klasszikus amerikai geopolitikai gondolkodó, Halford Mackinder nézeteit vallotta. Ő is szigetnek fogta fel Amerikát, amelynek legfőbb világpolitikai ellenlábasa az Eurázsia jelentős részét uraló szárazföldi hegemón lehet, legyen ez egyetlen ország, illetve egy-két ilyen ország szövetsége. A mindenkori amerikai kormánynak elemi érdeke tehát, hogy megakadályozza ezt az eshetőséget. Az USA-nak célszerű vagy inkább egyenesen kötelező arra törekednie, hogy Eurázsiában plurális hegemóniák, más kifejezéssel hatalmi egyensúly alakuljon ki, nehogy valaki kiemelkedhessen, egyedüli hegemónná válhasson ezen az irdatlan szárazföldön.
Transzatlanti filozófiáját is ez motiválta. A Szovjetunió, majd Oroszország féken tartása végett Európát, az Európai Uniót az USA természetes ideológiai szövetségesének tekintette. Mégis, a klasszikus geopolitikai szemlélet azt sugallta neki, hogy Európa erősödésének azért legyenek korlátai. Bővüljön csak folyvást az unió, hiszen egyúttal ezzel fel is hígul, no, de sebaj, mert így sokkal valószínűbb, hogy az európaiak kénytelenek lesznek továbbra is elismerni Amerika irányító szerepét.
Brzezinski – lengyel reflex – főleg az oroszoktól tartott. Kínát csupán regionális nagyhatalomként érzékelte, amin - enyhén szólva – lehetne vitatkozni.
A történelem fintora, hogy Brzezinski halálával szinte egy időben Angela Merkel kancellár, Donald Trump elnök európai vizitje után, egyértelműen kinyilvánította, hogy Németország és Európa nem számíthat már Amerikára, saját magának kell kézbe vennie a sorsát.
Nem tudom, Brzezinski hallhatta-e még ezt a mondatot, avagy sem.
Ha igen, nyilván felfogta: ez e kijelentés akár korszakhatárt is jelezhet.
Konstatálhatta, hogy a XXI. században mekkorát fordul a világ.
Galló Béla http://mozgasterblog.hu/blog/fordul_a_vilag?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201705