A hidegháborúra emlékeztető kelet–nyugati konfrontációvá fajult a koronavírus elleni vakcina uniós beszerzése...

Ennek egyik legszókimondóbb szereplője az Európa-barát Maia Sandu. A nemrégiben Moldova köztársasági elnökévé választott baloldali politikus az oroszszimpátiájáról ismert Igor Dodont váltotta az államfői székben. Sandu nyers kommunikációt vitt országa szegényes oltóanyag-ellátottságának ügyébe, amikor kijelentette: vakcinaválasztásom ki fogja fejezni politikai orientációmat. Vagyis nem keleti – orosz, kínai – hatóanyag mellett tette le a voksot. Már ha lesz miből választania az Európai Unió kegyeit kereső elnöknek. Hiszen az EU gazdag országaiban sincs elegendő nyugati oltóanyag, Moldova pedig még csak nem is uniós tagjelölt.

A keleti vakcina kifejezést az unió honosította meg, talán nem véletlenül. A keleti jelző a hidegháborús időkben nemcsak földrajzi meghatározás volt, hanem értékítélet is azon országok minősítésére, amelyek nem túl szerencsés történelmük okán a Szovjetunió fennhatósága alá kerültek. A keletiek voltak a rosszak, míg természetesen a nyugatiak a jók. Ez a szóhasználat a mai napig nem kopott ki az unió gazdagabbik felében. Keleti blokkról, onnan érkező vendégmunkásokról, betelepülőkről szól a közbeszéd.

Brüsszelben első nekifutásra nem mondták ki, hogy véleményük szerint az orosz és a kínai vakcina rossz, nem elég hatékony, sőt káros is. A „keleti” kifejezés mindezt helyettesítette. Az évtizedek alatt a „keleti” jelző, amelyet Európa szegényebb részéhez kötöttek, olyan tartalmat kapott, amely démonizált egy térséget és megbélyegezte annak lakóit. Magyarország a rendszerváltozás hajnalán hiába nyitotta meg nyugati határát a keletnémet menekültek előtt, az NSZK külügyminisztériuma térségünkről írt akkori tanulmányában kiadta a figyelmeztetést: óvatosan kell eljárnunk, mert különben Kelet-Európában törzsi háborúk robbanhatnak ki. Ebben a mondatban minden benne van, a lenézés, a megvetés, a gőg.

A több hónapos késéssel elindított uniós vakcinabeszerzési időszak korai szakaszában az orosz Szputnyik V és a kínai Sinopharm-oltóanyagra is rányomták a „keleti” billogot, elfedendő a téblábolást, a közös uniós nyugati szérumvásárlás és elosztás brüsszeli kudarcát. Az egész akció csődtömeggé vált. A gőgös Nyugatnak viszont most már nem volt mit tennie, mint vakcinaalamizsnáért könyörögni attól az Oroszországtól, amely ellen a Krím elfoglalása, a kelet-ukrajnai háborús helyzet és a Navalnij-ügy miatt szankciókat vezetett be, amelyet állandóan bírált és kioktatott.

„Megtörtént az elképzelhetetlen”, kommentálta sok neves sajtóorgánum – nem azok, amelyek évek óta tele tüdővel fújják egyre nagyobbra a brüsszeli buborékot – a tényt, hogy az EU hatalmasságai a Kreml kapujában várakoznak bebocsátásra. Brüsszel ugyanis kifejezte szándékát, hogy kész tárgyalásokat kezdeni a Szputnyik V fejlesztőivel a vakcina beszerzéséről. Ráadásul már olasz, spanyol, francia, német és osztrák cégek meg is állapodtak a Covid–19 ellen kifejlesztett orosz oltóanyag gyártásáról.

Az EU beltenyészetében is derengeni kezdett: belátható időn belül nem lesz elegendő nyugati oltóanyag a vírus megfékezésére, a járvány további elharapódzása pedig teljesen szétzilálja a közösséget, és a brüsszeli központ bejáratára előbb-utóbb kitehetik a táblát: az elhunytak tömege miatt bezártunk, a cég megszűnt. Az uniós retorika is megváltozott. Most már neves orosz tudósokról beszélnek, akiknek tudásában nincs ok kételkedni. Mindezt a háborúban úgy hívják: kapituláció.

G. Fehér Péter (a szerző lapszerkesztő)
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210319-kapitulacio