Az itt-ott „hivatásosan“ elszunnyadó Biden amerikai elnök ma utasítást adott néhány ezer katona áttelepítésére a NATO-határokra – ami, ugye, nyugatról egyezik Ukrajna határaival. Amit Ukrajnával kapcsolatban ma látunk, az inkább hasonlít egy reality show-hoz, mint a valósághoz...
Mert mit látunk a tévécsatornákon, az interneten, a közösségi oldalakon? A Nyugat teljes tüdőből fújja a harci kürtöket, újabb szankciókkal fenyegeti Oroszországot, felfegyverzi Ukrajnát egy esetleges háborúra, és teljes politikai támogatást nyújt Kijevnek. A nyilvánosságnak szánt információcunamit a közvélemény valóságként érzékeli, miközben a hadjárat aktív résztvevői tudják, hogy mindez csak egy taktikai játszma része.
Az igazi reality show-kban sem minden valóság, de legalább a jelenetek a szemünk előtt játszódnak, igaz, az intim részeknél lekapcsolják a villanyt, de az elsötétítés ellenére azért mindenki tudja, hogy mi történik. Az ukrán realityben a közvélemény viszont még azt sem tudja, hogy az eseményeknek van egy másik dimenziójuk, és amit látunk, az minden, csak nem a valóság.
Nyugat-Európa csak ímmel-ámmal akarja Moszkvát megbüntetni, mert a háttérben egy nagyon erős lobbicsoport áll, amelynek éppen az az érdeke, hogy jó viszonyt alakítson ki a Kremllel. Az évek alatt ugyanis az aktív politikai életből visszavonuló, de a döntéshozatalokra még ma is nagyon jelentős befolyással rendelkező személyek egymást agyontaposva betülekedtek az orosz energetikai ipar vezető állásaiba.
Elsőként említhetjük Gerhard Schröder volt német szociáldemokrata kancellárt, aki már hosszabb ideje többek között az orosz Északi Áramlat-konzorcium felügyelőbizottságának elnöki posztját tölti be. Ha ez még nem lenne elég, a legnagyobb orosz olajcégnél, a Rosznyeftynél is igazgatósági állást vállalt, a részmunkaidős tevékenységéért a Blick – Európa legnagyobb példányszámú német napilapja – szerint évi több százezer dollár üti a markát. De említhetjük Wolfgang Schüssel volt osztrák néppárti kancellárt is, aki az orosz Lukoil igazgatótanácsában kötött ki, valamint ő is betölt egy másodállást az egyik legnagyobb, moszkvai székhelyű telekommunikációs cégnél. Így mulat egy nyugat-európai politikus.
Persze a franciák sem mondanának le a zsíros orosz állásokról, François Fillon volt francia miniszterelnök 2021 júliusától az orosz állami tulajdonú Zarubezsnyefty olajcég igazgatóságának tagjaként vállalt állást. A becsület megtestesítője, akit otthon börtönbüntetésre ítéltek sikkasztásért. És akkor még nem beszéltünk Karin Kneissl volt osztrák külügyminiszterről, aki a hivatali ideje alatt tartott esküvőjére és a lagzira is meghívta Putyint, aki az invitálást el is fogadta. Kneissl igyekezetének meg is lett a gyümölcse, ő is befurakodott a Rosznyefty igazgatótanácsába.
A semleges Ausztria mögött az ugyancsak semleges és manapság az orosz veszélyt emlegető Finnország politikusai sem akarnak háttérbe szorulni. Paavo Lipponen egykori miniszterelnök cége lobbitevékenységéért jelentős összegeket zsebelt be a Gazpromtól. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, mert ha jobban megkaparjuk a felszínt, hamar kiderül, hogy a politikai csúcsragadozók mögött ott vannak a tápláléklánc alacsonyabb fokán álló haszonlesők is. Például éppen Lipponen politikai hátterének, a Szocialista Demokrata Pártnak a főtitkára, Antton Rönnholm, aki szintén ott bábáskodott – na persze nem társadalmi munkában – az Északi Áramlat megvalósítása körül.
Felvetődik a kérdés: ha a most még aktív nyugat-európai politikusok a saját egzisztenciájukat egy orosz energetikai cég vezetőségének tagjaként látják biztosítva, akkor elvárható-e, hogy bárki is komolyan vegye azt a handabandázást, amit most éppen Ukrajna kapcsán művelnek?
Ez az igazi show.
G. Fehér Péter forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220203-a-valosag-odaat-van
U.I. (szerk.): akit részletesebben érdekel a téma: Lóránt Károly. Akar-e Moszkva háborút?