Korunk megtévesztő szerveződése a világgazdasági fórum. Megálmodója, megszervezője és vezetője, Klaus Schwab vezénylete alatt évente tartja összejövetelét a svájci Davosban. A legjobb, bár inkább a (számukra legmegfelelőbb) gazdasági szakembereket, politikusokat és multinacionális vállalatok vezetőit hívják össze ilyenkor...
A „világgazdasági” fórum hallatán-olvastán méltán gondolná az ember, hogy a részben ma is titok övezte tanácskozásokon Európa valódi gazdasági és egyéb problémái kerülnek terítékre. Századunk legutóbbi válságai után ugyanis Európa fölemelkedése kellene legyen a cél.
Éppen ebben van a turpisság: valódi gazdasági tervek, megoldások helyett, amelyek az erős nemzetek erős Európáját céloznák, a tárgyalások szelleme döntően ideológiai.
Ma a centralizálás szelleme uralkodik Nyugat-Európában. Ezek az urak a legvakmerőbb marxista szédelgéseken túltéve, egy rettenetes utópia, a világkormány alá rendelt Új Világrend megvalósításán ügyködnek. Ez Klaus Schwab és eszmerokonai dédelgetett álma.
Láthatjuk az újmarxizmus riasztó jeleit a nyugati városokban: Berlinben, Brüsszelben, Párizsban és másutt Marx- és Lenin-szobrokat avatnak! Mindeközben talányos módon elképesztő antiszemitizmus dühöng Nyugat-Európában. Gyalázkodó jelszavait az egyetemi ifjúság gyanútlanul skandálja! Mindezt azért, mert Izrael következetesen harcol véráldozatok árán megszerzett (megteremett) nemzetállama megtartásáért. (Akárcsak Magyarország és újabban Szlovákia is.) Nos, igen, a „nemzetállamok”!
Ezek a legnagyobb akadályai a Klaus Schwab-félék agyát megszálló utópia megvalósításának. Bár sem az összetrombitált „kiválóságok”, sem a világgazdasági fórum eszmei irányítói soha nem tapasztalták meg az új világrendet, az Európai Unióban zajló politika ennek megvalósításába sodorja, kényszeríti bele Európát.
A „fejlődés”, helyesebben mondva torzulás iránya a következő: a háború után az Európai Szén- és Acélközösség, majd az Európai Unió, amelyet éppen napjainkban próbálnak tűzzel-vassal, a nemzetállamok demokratikus jogait szétzúzva föderatív Európává, nyilván európai birodalommá erőltetni. Mi, közép-európai polgárok mesélhetnénk egyet s mást a „megvalósult” Kánaán kommunista változatáról! A kommunista egyenlősdi világát Nyugat-Európa hedonista társadalmai nem ismerhették meg.
Még az olyan kiváló koponyák is, mint a francia Jean Paul Sartre filozófus, miután személyes tapasztalatokat szerzett a sztálini Szovjetunióban, továbbra is kitartott a marxizmus üdvözítő volta mellett.
Nyugat-Európa ma már messze túl van ezen a stádiumon! Klaus Schwab és kompániája számára már konkrét cél a világkormány és a falanxszerű (tehát emberellenes) New Age megvalósítása, az új világrend megteremtése.
Ha időnként zenét hallgatok, mostanában egyre gyakrabban Dvořák IX. szimfóniájának (Az új világból – Aus der Neuen Welt) meghallgatásához támad kedvem. Közben el-elgondolkodom a műalkotás roppant szigorú belső és szerkezeti logikáján, Az új világból című szimfónia kompozíciós és hangzásbeli, spekulációmentes igazságán. Időtálló remekmű, mert minden ízében igaz!
Miután az ember egyszer meghallgatta, nem készteti sürgős menekülésre az arcába csapó és a lelkébe maró hazugságok rettenete, mint (a fentebb tárgyalt) politikai-társadalmi konstrukciók marxi, lenini embert nyomorító hazugságai.
Dvořák remekműve, mint a cím is utal rá, nem sóvár utópián alapszik! Ezt nem holmi vulgárempirizmus mondatja velem, hiszen Dvořák a IX. szimfónia megírása előtt éveket töltött Amerikában (Washingtonban). Ez az időszak Amerika lendületes társadalmi fejlődésének, mondjuk úgy, a Jefferson, Washington vagy éppen Andrew Jackson által meghatározott, reményekkel felívelő korszaka volt. Ez a társadalmi közhangulat visszhangzik a szimfónia méltán híres harsonaszólamában.
De azért tegyük fel a kérdést: mi hangzik vissza ma az immár birodalmi Amerika és ennek fölérendelt pénzügyi háttérhatalom instrukcióiból, parancsaiból az Európai Unió polgárai számára? Ha engem kérdeznének, talán csak annyit mondanék: gordonka hangját hallom az éjszakában.
Fülöp Antal forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/dvorak-hitele-klaus-schwab-utopiaja