Joggal nevezhetjük szélhámosnak azt az embert, aki olyasmit próbál elhitetni embertársaival, amiről tudja, hogy nem igaz. Az EU-ban ma szinte szabadon zajlik a "örvényszegés". Ócska csalásoktól kezdve a nagyszabású sikkasztásokon át a társadalmak életével történő hazardírozásig belefér minden, határ a csillagos ég!...
A képernyőn Ursula von der Leyen Manfred Weberrel ölelkezik. Júdáscsókban forrnak össze. Ursula lelkiismeretét eltussolt vakcinabotrányok, Weber úr kontóját jogtalan lakástámogatási csalások terhelik. Az EU két kiválósága mégis csorbítatlan tiszteletnek örvend. Ursula továbbra is az Európai Bizottság elnöke, Manfredünk az Európai Néppárt elnöke. Időnként simára borotvált képpel szégyenlős szadistát sejtet, vagy kefeszakállat növesztve vigyorog romantikus politbetyárként. Luigi Vampára emlékeztet. E pillanatban – mint említettem – éppen örömcsókban (reklámcsókban?) forrnak össze a képernyőn.
A mámoros ünneplés oka, hogy sikerült Európát még közelebb sodorniuk egy Oroszország elleni atomháború kirobbantásához. Máris ott állunk a tragédia küszöbén!
És itt kell megemlítenem magyarországi hasonmásukat, Magyar Pétert. Péterünk egy trágyaszállító kocsi platójáról a csődületnek éppen Igét hirdet, Orbán háborúellenes agitációját szidja. Mi lehet ennek az embernek a fejében? Vagy a lelkében, vagy mindkettőben? A szakkönyvek szerint a megalomániának gyakran fogyatékosság a forrása, fogyatékosság, amelytől a beteg személyiség szenved, s amit gyakran agresszivitással kompenzál. Van tehát két delikvensünk és egy megalomániás demagógunk, megrakva kiadós komplexusokkal.
A demagógia társadalmat romboló jelenségéről José Ortega y Gasset a következőket mondja: „Tulajdonképpen nagyon nehéz megmenteni egy civilizációt, mikor az a demagógok hatalmába került. A demagógok mindig is nagy civilizációrombolók voltak. A görögök és a rómaiak is ennek az undorító állatfajnak estek áldozatul. Minden században a demagógok közt találjuk az emberi természet leggyalázatosabb példáit.” Ám egy ember nem csupán azért demagóg – folytatja Ortega –, „mert kiáll a tömeg elé szónokolni. Ez akár szent küldetés is lehet. A demagógnak a fejében van az alapvető demagógiája, abban, hogy felelőtlenül, s persze kizárólag egoista célokra használja az eszméket, melyeket nem maga teremtett, hanem igazi alkotóktól vett át. A demagógia a szellemi elfajzás egyik formája. Hatására ma egész Európa azt hiszi, hogy a nagy emberi-társadalmi gondok megoldását, kizárólag háborúval vagy forradalommal, azaz a társadalmakat véres káoszba hajszolva kell és lehet csak megoldani.”
Ortega még nyilván úgy gondolta, hogy a forradalmakban az absztrakció fellázad a konkrétumok ellen, és ezért van minden forradalom eleve bukásra ítélve. De mi 2024-ben már tudjuk, hogy napjaink forradalmai és háborúi (lásd a Majdant és a rá következő ukrán–orosz háborút) a Soros-féle háttérhatalom nyerészkedő manipulációi.
Vagyis csinálmányok. Semmi közük a természetes történelmi fejlődés menetéhez. Napjainkban spekulánsok csinálják a történelmet, az egyre embertelenebb és kegyetlenebbül pusztító történelmet. A keresztény erkölcsökből rég kivetkőzött, kufárlelkű spekulánsok önmagukat „kiválasztottaknak” tekintik, és kiforgatják (talán nem is ismerik) Ortegának azt a tételét, amely szerint „a kiválasztott ember nem afféle nagyzoló, aki mindenkinél magasabb rendűnek képzeli magát (lásd a megalomániás Magyar Péterünket), hanem az, aki önmagától többet követel, mint másoktól. Ellentétben Ursula von der Leyennel, Manfred Weberrel és az egész háborúpárti EU-vezetéssel.
Fülöp Antal forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/demagogok-es-delikvensek