Hogy miből, mikor és hogyan lett a cserebogár? Fricz Tamás szikár írása…(szerk).
Soros György nemrég átadta fiának, Alexandernek az alapítványai feletti irányítást. Ez jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk egy kicsit az apa pályafutásának hátterét, illetve annak egy-egy fontosabb részletét. Egy aktualitással kezdem: azzal, hogy Soros papa – még a hatalomátadás előtt – nemrég cikket írt saját lapjában, a Project Syndicate-ben, ahol hitet tett az orosz–ukrán háború folytatása mellett, reményét fejezte ki, hogy az ukránok győzhetnek az oroszok ellen, s akkor az egész orosz birodalom széteshet.
Ez lenne Soros igazi célja, ebben hisz, s ezért ír le olyan baromságokat, hogy az egy éve tartó háborúban az eddigi végeredmény sokkal jobb, mint amire számítottak, s szerinte az orosz hadsereg nem több egy papírtigrisnél. (Hát igen, erről a franciák és a németek sokat tudnának mesélni.) Soros szerint az ellentámadás sikerrel jár majd, mert megérkeznek a nyugati modern fegyverek, és akkor az oroszoknak annyi. A cél a Krím félsziget, és ha ez megvan, akkor már biztos a győzelem.
Nagy kár, hogy ilyen őrült és alaptalan gondolatokkal élő vén gazemberek irányítják ezt a világot. Nagy kár, mert nekik már minden mindegy, ők úgy vélik, hogy egy atomháborút is túlélnek majd szuperbiztos bunkereikben.
Ennek a háborúnak többféle nyertese van – hadiipari lobbi, globális energiaipari cégek, amerikai gazdaság –, ám akik a leginkább a háború folytatása mögött állnak, azok a Soros-féle nagyfiúk és a globális elit tagjai, élükön a zászlóshajójuknak számító, Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórummal (WEF). Itt jegyezzük meg gyorsan, hogy Soros papa a WEF vezetőségének is a tagja – sok más globalista szervezetben betöltött funkciója, tagsága mellett.
Mert mit is akar a WEF? Egy neokommunista világtársadalmat, amelyben a gigacégek veszik át a nemzetállamoktól a vezetést, amelyek szétporladnak, s újra egypólusú lesz a világ, természetesen az ő irányításukkal. A világkormányzás a cél, amely megoldja a bajokat, s az embereknek nem lesz semmijük, de boldogok lesznek – mint tudjuk a WEF reklámjából.
A globális körök tehát valójában egy ideológiai cél mentén támogatják teljes erővel az orosz–ukrán háborút. Ők valójában pontosan tudják, hogy Oroszország mint valahai nagyhatalom és nemzetállam ellenáll a Great Reset világmegváltó törekvéseinek, a szép új világ fantazmagóriájának. Oroszország útban van, részben persze Kína is, de az első feladat Oroszország tönkretétele.
Klaus Schwabot annak idején Henry Kissinger karolta fel, az ő segítségével tudta felépíteni WEF-birodalmát, de most nem róla, hanem Sorosról szeretnék beszélni. Soros ugyanis szintén végrehajtó, nem pedig irányító: ő a Rothschild bankárcsalád embere, azt teszi és azt teheti, amit a Rothschildok megengednek neki, illetve még inkább amivel megbízzák.
Szikár tényeket szeretnék közölni.
Soros kapcsolata a Rothschildokkal az 1960-as évekre, még a Quantum Fund N.V. megalapítása előttre nyúlik vissza, amelynek székhelye egyébként – nem véletlenül! – Curacaón található. Az 1960-as években Soros György és társa, Jim Rogers az Arnold & S. Bleichroeder Inc. és a Bleichroeder Fund pénzügyi vállalatnál dolgozott, amely a Rothschildokkal párhuzamosan működött. Soros 1969-ben hagyta el a Bleichroedert, de addigra a kapcsolat már szorossá vált közte és a világ leggazdagabb bankárcsaládja között.
Soros a cégét, a Quantum Fundot 1973-ban alapította meg társával, az említett Jim Rogersszel, de most jön a lényeg, a meghatározó mozzanat: a Rothschild család azonnal hatmillió dollárt tett bele az alapba, afféle jóságos segítségként. (Ez emlékeztethet bennünket – mutatis mutandis – Gyurcsány anyósának, Apró Piroskának apró hitelére, amelyet a Magyar Hitelbank adott Gyurcsány cégének a timföldgyárak gyakorlatilag ingyenes megvételére.)
Ez a lényeg, ez a kiindulópont: innentől kezdve Soros mindent a Rothschild családnak köszönhet, nélkülük soha nem lett volna az, aki mára lett. Viszont ahogy mondani szokták: nincsen ingyenebéd, Soros még vénemberként sem teljesen a maga ura. Talán a fentiekből nyilvánvalóvá vált, hogy Soros nem pusztán a saját ügyességének köszönheti hatalmas vagyonát, hanem annak a számtalan bennfentes információnak, amelyeket a globális körökön belül is a leghatalmasabbak birtokolnak.
Kevesen tudják, hogy Soros életében az 1992-es év nem csak az angol font sikeres bedöntése miatt érdekes. Ez volt az az év, amikor az olasz líra ellen is támadást indított, de a német márka is a célok között volt (utóbbi sikertelenül). A fősodratú média nem nagyon írt róla, hogy 2005-ben a francia fellebbviteli bíróság 2,2 millió dolláros büntetést szabott ki rá 95 ezer Société Générale-részvény törvényellenes felvásárlása miatt. Soros ugyanis – tudomást szerezvén a Société Générale tervezett felvásárlásáról – banki részvények vásárlásába, majd azok értékesítésébe fogott. (Soros azóta sem tette be a lábát francia földre.) De az európai monetáris rendszer aláásása csak részben sikerült neki, mert 2000-ben bevezették az eurót. Hírlik, hogy Soros feladata volt egy európai gyógyszerforgalmazó céghálózat kiépítése is – a Covid elleni vakcinák fényében ez is érdekes információ.
Amíg az utóbbiakról kevés biztos adatunk van, annyi biztosan megállapítható: ha Soros Györgynek az a véleménye, hogy az orosz–ukrán háború jó, fontos és folytatni kell, hadd folyjék tovább az emberek vére és haljanak meg még többen, ezrek és százezrek a háborúban, katonák és civilek, akkor a mögötte álló globális köröknek is ez a véleménye. Sőt inkább ők várják el Sorostól, hogy ne álljon meg félúton a maga befolyásával például az Európai Unión belül, és a hálózata által már régóta irányított brüsszeli elitet is győzze meg arról, hogy folytatni kell ezt a teljességgel értelmetlen és gyilkos háborút.
Ne feledjük azt sem, hogy nemrég a WEF fórumán kétszer is előadta azt a tézisét, hogy a háború jó, a béke rossz, Oroszországot el kell törölni a föld színéről, s ebből a szempontból számára az emberáldozatok – akárcsak egykor Sztálinnak – pusztán csak statisztikai adatok. Döbbenetes, de még a százéves Kissinger is arról beszélt legutóbb a WEF-ben, hogy mégis figyelembe kellene venni az orosz igényeket is a fennmaradásra. Soros túltesz Kissingeren, holott azért az utóbbi sem tekinthető egy földre szállt angyalnak, nem feledve azt, hogy mit tett Chilében és Chilével – például.
És a jövő is világos: felkészül Soros fia, Alexander.
Mindez, amit leírtam a korábbiakban, azért kiábrándító, mert lehet, hogy egyes nemzetállamok vagy akár még az Egyesült Államok republikánusai, sőt egyes demokratái is kezdenek belefáradni a háború folytatásába, hiszen látják, érzik, tudják azt, hogy az emberek, az állampolgárok mindettől csak szenvednek, s veszélyben érzik a hatalmuk megőrzését például a következő választásokon. Ez meggondolásra késztethet politikai vezetőket, miniszterelnököket és elnököket a világ minden táján, talán még Európában is – kivéve persze a teljesen eszetlen és irányított, bábuként működő brüsszeli elitet, élén Ursula von der Leyennel, aki – nem véletlenül – a WEF kuratóriumi tagja is, s dicsérő beszédeket mond Klaus Schwab terveiről.
S a helyzet ennek ellenére mégis kiábrándító, mert azt láthatjuk – ha akarjuk látni persze! –, hogy a háttérben, a Soros-féle faltörő kosok mögött ott vannak az igazi nagyfiúk, akik valóban úgy hiszik, hogy a világ a kezükben van, s annak kell történnie benne, amit ők elgondolnak és elhatároznak.
Fricz Tamás https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/07/a-soros-csalad-folytatja-a-haborut-2