Futótűzként terjed a közösségi médiában az Isten tenyerén ébredtem című vers, amelyet Hamvas Bélának tulajdonítanak, pedig valójában Földes Lívia költeménye. Amúgy gyönyörű...
Földes Lívia: Isten tenyerén
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre hófödte csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargó folyó tükrében láttam kelni a Napot, sugaraiban éppen az álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyémántként ragyogni, sirályokat felette felhőkkel táncolni, láttam a békét az emberek szívében, láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt, és láttam a reményt, láttam az Embert, és láttam a Zenét. Láttam a Földet szeretetben élni, láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent, amerre csak néztem, miközben éppen az ő tenyerében ültem, s az ő hangján szólt a szél, mint anya, ki gyermekének mesél: Millió apró tükörben láthatod magadat, hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy.