Tekintsünk a koronavírus-járvány mögé, legalábbis időben. Mire kell majd ügyelnünk és milyen lehetőségeket tartogat számunkra, régióink, a déli térség számára a jövőben ez a mai áldatlan helyzet. Mi változhat meg, mire kell felkészülnünk a társadalmi és gazdasági folyamatok tekintetében?... 

Persze, az alap tényezőkön kívül. Hiszen immár köztudott, hogy 2020-ban alaposan lecsökken a hazai össztermék (GDP), lecsökken a foglalkoztatottság, megszűnik a vállalatok és vállalkozások egy része, megnő a munkanélküliség. Remélhetőleg mind átmenetileg. Mindezek mélysége, szélessége a kérdéses. Nagyon ködös jóslatok napvilágot láttak, ám azok szórása szerteágazó, emiatt hitelességük megkérdőjelezhető. Alapvetően a járványra meghozott szigorú intézkedések időbeni elhúzódásától függ.

Mit láttunk 2019 végén, hová fejlődött Szlovákia gazdaságának szerkezete a 2008-ban begyűrűzött gazdasági válság óta? A hazai össztermékének 2,5 százalékát képezte a mezőgazdaság, 33 százalékát az ipar, míg alig 65 százalékát a szolgáltatások. Nem igazán egészséges és stabil szerkezet. Ezen belül az agrárágazat alapvetően a belső piacot látta el terményeivel, kiszolgálta az élelmiszeripart. Ám aránya a GDP szerkezetében feltűnően alacsony, noha Szlovákia hangsúlyosan vidéki jellegű, rurális ország. Az ipar alapvetően, döntő többségben a külpiacokra termelt, a szolgáltatások bevételeit többségében a hazai fogyasztók biztosították.

Mi várható a járvány lecsengését követően? Amellett, hogy a hazai össztermék egésze is lecsökken, nyilván alapos szerkezeti elmozdulásokat is megtapasztalhatunk a jövőben. Az ipar részesedése további csökkenést produkálhat, miközben tudjuk, hogy az 1990-es években bőven meghaladta a 70 százalékot. A szolgáltatások részaránya állandósulhat, miközben kívánatos a mezőgazdaság részarányának alapos növekedése. Ez utóbbira bizalommal tekinthetünk, hiszen régióink, szülőföldünk, az ország déli járásai számára nyújthat újabb lehetőséget, újabb esélyt. Hiszen önellátottságunk élelmiszerekből a tavalyi évben lecsökkent 38 százalékra, amely az EU 27-es országcsoportjában mélyen a legalacsonyabb mutató. Van hova fejlődni tehát. Azért is, mert újra az 1990-es éveket idézve, akkor jóval 90 százalék feletti értéket mutatott.

Másik, még hangsúlyosabb körülmény az Európai Unió belső országhatárainak jövője. 2007-ben a Schengeni Egyezmény hatályba lépését követően az Európai Unió belső országhatárai (kevés kivételtől eltekintev) légiesedtek. Magasabb szintre emelve az EU alapvető célkitűzéseinek megvalósítását: a polgárok, a termékek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Igen ám, de a légiesedett országhatárok nem tudtak gátat szabni a koronavírus okozta fertőzések begyűrűzésének akkor, amikor azt tapasztaltuk, hogy a fertőzöttség megjelenése országonként rendkívül eltérő. S mit hoz e tekintetben a jövő? Marad a szigorú határzár, mert mondjuk a koronavírust nem sikerül teljes mértékben kiirtani? Enyhítenek a szigoron, ám az országhatárok fizikailag fennmaradnak, mondjuk gazdasági megfontolások végett? Vagy visszazökkenünk a schengeni időszakba, újra légiesednek a határok? Ma még nem tudjuk, csak tippelhetünk ez ügyben.

Minden nemű jövőbeni intézkedés, amely szigorítaná a megszokott, légiesített országhatárokat a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar érdekeit szolgálná. Arányaiban megnőhet önellátásunk élelmiszerekből és a mezőgazdaság GDP-arányos befolyása. Alaposan. Gondoljunk csak a gazdákra, a szőlészekre, a haszonállatokkal gazdálkodókra és más agráripari szereplőkre, akiket az országhatárok szabad átjárhatósága a tönk szélére sodort vagy tönkre tett. Érdekükben szólalunk fel, a Dél-szlovákiai mezőgazdaság jövőbeni fejlődését, felvirágoztatását szem előtt tartva. Kérdés, mi lesz azokkal, akik magyarországi munkahelyükre ingáznak. Ma, a legszigorúbb határzár idején is megoldott a mindennapi utaztatásuk. Nyilván minden enyhülés hozzásegít helyzetük javulásához, a mai bonyodalmak, kellemetlen várakozások megszűnéséhez.

A mai áldatlan, könyörtelen állapot következménye lehet a gazdaság szerkezetének alapos átrajzolása, újraértelmezése. S ebből, legalábbis az agrárium jövőbeni pozícióit, megbecsülését illetően szülőföldünk, a déli régiók nem jöhetnek ki rosszul. Hiszen étkezni, táplálkozni mindenki fog a jövőben is, akármilyen jövő fog hónapokon belül ránk köszönni. Sőt, mi több a legtöbben egészségesen, korszerű módon kívánnak majd táplálkozni. Ez fogja meghatározni a fejlődés irányát. Sőt, mi több, alaposan felértékelődik a vidéki életforma. Visszaköltöznek a gyermekek, az unokák a falusi kertes házba, hiszen reneszánszát éli majd a háztáji gazdálkodás, háziállatok nevelése, saját zöldség és gyümölcs termesztése. 20 – 25 év után újra. Nem kell majd sorba állni a bevásárlóközpontban a spanyol paprikáért, tunéziai paradicsomért és egyiptomi kígyóuborkáért. Megtermeljük majd magunk. A sokkal finomabbat és zamatosabbat. Hiszen Kárpát-medence Európa édenkertje. Amiről sokan elfeledkeztek. Sebaj, hamarosan visszaköszön majd a mindennapjainkba.

Farkas Iván (közgazdász, muzslai polgármester, az MKP Ügyvezető Testületének tagja )