Korunk egyik paradoxonjával állunk szemben - a demográfiai válsággal. A számok nem engednek, ezért a demográfiai „atombomba” minden más terroristafegyvernél veszélyesebb és pusztítóbb... 

Hosszú időn át több gyermeket szültek a keresztény nők, mint a bármely más valláshoz tartozók, de ez már nem sokáig lesz így, 2035-re ugyanis a muszlim nők átveszik a vezetést – idéztük a minap a The New York Times cikkét. A befolyásos lap a washingtoni székhelyű Pew Research Center friss kutatására hivatkozva azt írta, már néhány évtizeden belül a világ muszlim lakosságának száma nagyobb lesz, mint a keresztényeké. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy a világ egyes részein – főként Európában – a keresztény lakosság idősödik és fogyatkozik, s e körben a halálozások száma rendszeresen meghaladja a születésekét. A világ muszlim lakossága ezzel szemben viszonylag fiatal, és olyan régiókba koncentrálódik, ahol magas a termékenységi ráta.

Különös egybeesés, hogy a washingtoni külügyminisztérium is a múlt héten jelentette be, az Egyesült Államok megvonja a pénzügyi támogatást az ENSZ Népesedési Alapjától. Állítólag azért, mert az alap támogatja – vagy részt vesz benne – egy kínai program szervezését, amely kényszerabortuszokat, illetve nem önkéntes meddőségi beavatkozásokat hajt végre. E lépés nem meglepő, hiszen Donald Trump első elnöki rendeletei egyikében megtiltotta, hogy szövetségi támogatást folyósítsanak olyan nem kormányzati és külföldön tevékenykedő szervezeteknek, amelyek végeznek abortuszt vagy népszerűsítik a művi terhességmegszakítást. Az abortusz ügye egyébként megosztja az amerikai társadalmat, s a felmérések szerint az „életpártiak” elsöprő többsége republikánus szavazó.

A republikánus kormányzat döntése logikus, mégsem biztos, hogy ésszerű. Az ENSZ Népesedési Alapjának fő feladata ugyanis a fejlődő országok segítése népesedési problémáik megoldásában, s többek között a családtervezést, a születésszabályozást, a szexuális egészséget érintő programokat finanszíroz. Az alapot 1969-ben hozta létre az ENSZ Közgyűlése, nem sokkal azután, hogy megjelent Paul Ehrlich amerikai biológus The Population Bomb (A népesedési bomba) című nagyhatású könyve, amely az emberiség túlnépesedésének veszélyeire figyelmeztet. Egyik interjújában a professzor kijelentette: „A Föld lakossága nem nő örökké. Lesz, ami megakadályozza ebben. Vagy az emberek szabályozzák és mérséklik a népszaporulatot, vagy a természet talál erre módot éhhalál, járványok, mérgezések és más kórok útján. Meghatározott területű földön nem élhet korlátlan számú lakosság. Ha a népszaporulatot helyesled, úgy a halál uralmát hozod közelebb.” Ehrlich korántsem áll egyedül ezen nézetével, például Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák orvos, etológus is már csaknem fél évszázada rámutatott arra, hogy „a civilizált emberiség nyolc halálos bűne” közül az első a túlnépesedés; s az ember mértéktelen szaporodása és ezzel együtt a természetes élettér felélése, elpusztítása fajunk öngyilkosságával fenyeget.

A puszta számok elképesztőek és sokkolóak: míg 1800 körül még „csak” egymilliárd körül volt a világ népessége, és utána több mint száz év telt el a második milliárd eléréséig, a huszadik század utolsó harmada óta tizenkét-tizenhárom évenként egy-egy milliárd fővel többen vagyunk. Az emberi populáció szaporodásának üteme egyelőre nem lassul, a jelenlegi hét és fél milliárdról századunk közepére – alig több mint egyetlen emberöltő alatt – előreláthatóan tízmilliárdra nő, és még komoly demográfusok sem merik megjósolni, mikor és milyen szinten tetőzhet majd a demográfiai dagály. Annyiban korrigálni szükséges azonban Ehrlich és Lorenz profetikus figyelmeztetését, hogy nem az egész emberiség túlnépesedését tapasztaljuk; a nyugati civilizáció – s ezen belül főként Európa – a népesség fogyásától és elöregedésétől szenved, miközben a világ legszegényebb kontinense, Afrika – továbbá Ázsia nagy része is – patologikus népességrobbanást produkál. Afrika lélekszáma 1950 és 2016 között 5,3-szeresére gyarapodott, s az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re a jelenlegi duplájára: 1,2 milliárd főről 2,5 milliárdra emelkedik, amit századunk végére további 1,9 milliárd fős növekedés követ, így megközelíti Ázsia 4,9 milliárdos népességszámát. Európa népessége viszont előreláthatóan csaknem százmillióval csökken 2100-ig, s a jelenlegi tíz százalékról hat százalék alá zsugorodik aránya a világ össznépességében.

A harmadik világ népességrobbanása, népességeltartó képességének rohamos gyengülése és az onnan Európába irányuló, gyorsuló népvándorlás között nyilvánvaló összefüggés van. A horrorfilmeket is felülmúló párizsi, brüsszeli, németországi robbantások, a nizzai, berlini, londoni, stockholmi gázolásos mészárlások a migrációs válságnak csak a csúcsát jelentik. Vajon hány ártatlan embernek kell még elpusztulnia, míg a nyugati világ – elsősorban Európa – politikai, katonai, üzleti döntéshozói és véleményformálói fel- és elismerik, hogy a tömeges, illegális, üzletszerű bevándorlást és a vele együtt gyilkos vírusként terjedő, bestiális terrorakciókat csak akkor lehet megelőzni, ha sikerül lefékezni Afrika és Ázsia több tucat (zömmel muszlim többségű) országában a kóros és káros népszaporodást. A demográfiai „atombomba” minden más terroristafegyvernél veszélyesebb és pusztítóbb. Hatástalanítására – társadalmi, gazdaságfejlesztési, környezetvédelmi és egyéb reformok, programok mellett – a tudatos családtervezés, a hatékony születésszabályozás, valamint a szexuális tárgynak, „szülőgépnek” tekintett afrikai és ázsiai nők emancipálásának ösztönzésével, támogatásával, s ha másként nem megy, kikényszerítésével van csupán esélyünk. Az ő esetükben - a gyermekszegény Európával szemben - éppen a születésszám csökkentése jelenti az életpártiságot.

Faggyas Sándor
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/84911/Atombomba#sthash.hh3yyrut.dpuf