Stumpf András tegnapi cikke a világhálón kiverte a biztosítékot. Állítólag a rossz és félrevezető francia-magyar fordítás miatt. A lényege az volt, hogy Macron  francia elnök felrótta Kelet-Európának a Franciaországba irányuló olcsó munkaerőt. Közben százezrével enged be migránsokat, akik semmit sem csinálnak – még olcsón sem. Ezért tesszük ki ma Zárug Péter Farkas elemző cikkét, amely politilógiai nagyító alá vette a franciaországi eseményeket (szerk.)…

- – – – – – – – – – – – – – - 

Egy életmód (utolsó) hírnöke: Macron

Emmanuel Macron pártja megnyerte a francia parlamenti választásokat. Nem akkora fölénnyel, mint azt a francia liberális sajtó hirdette az első forduló után, de kényelmesen győzött.

Mármint azok között, akik elmentek szavazni. Merthogy a legutolsó Francia Köztársaság történetében ez volt az a választás, ahol összesítve a két forduló részvételét, a szavazók soha nem tapasztalt mértékben maradtak távol a voksolástól. A franciák 57 százaléka nem szavazott. Vagyis minden második „és még egy kicsi” állampolgár távol maradt a választásoktól. Pedig aztán volt választék. A hagyományos jobboldali konzervatívok és szocialisták mellett ott volt két lázadó párt is. Jobbról is, balról is. Marine Le Pen radikális jobboldali, bevándorlásellenes és EU-szkeptikus Nemzeti Frontja, valamint Jean-Luc Mélenchon antikapitalista, kommunista beütésű Lázadó Franciaországa épp elég alternatívát kínált a franciáknak a 
lázadásra és a radikális változásra, de parlamenti mandátumaik bővítésén kívül, átütő támogatottságot mégsem sikerült szerezniük.

Persze mindkét irányú lázadás a távolmaradásban nagy növekedési potenciált lát a jövőben, és igyekeznek eredményeiket úgy magyarázni, mint idehaza tette korábban a Jobbik a bizonytalanokkal, vagy távol maradókkal: mindenki az ő pártjukon van, csak még nem tud róla. A liberális baloldali sajtó pedig ünnepli Macront mint a régi elit lecserélőjét és a régi liberális rend megreformálóját, de a liberális rend keretein belül.

Macron a franciák elmúlt ötven évének életmódprogramját reformálná meg. Azt az életmódot, ami a köztársasági alkotmányos szabadságmodellen nyugszik, a modern fogyasztói és kommunikációs kultúrán, amelynek véleményvezér értelmisége csakis baloldali és csakis liberális kánonok szerint határozta meg, hogy mi a haladás, a progresszió, és amelyben a nemzeti hagyományok és keresztény világnézet egyet jelentett a nacionalizmussal és rasszizmussal. Ugyanakkor ez a modell hozta a francia középosztály jólétét is, ez adta meg európai helyét, ettől várta további növekedését és bevándorló millióinak multikulturális integrálódását.

És ha a jóléte mellett úgy tűnt, hogy ezzel az integrálódással komoly gondok vannak, akkor a PC-nyelvre szoktatott médiavilág félrenézett, a hogy „Nincs itt semmi látnivaló, nem kell megzavarni a nagyvárosi muszlim gettók világát, inkább ne tessenek odamenni!”

És ebben az értékrelatív, materiális világban csak egy érték és mérték van: a pénz. Ha pedig még van francia hagyomány, az maradjon a francia vidéken, és ennek kultúrája, hagyományai és szilánkokban fennálló életmódja csak mint a multikulti egyik színfoltja jelentkezzen a francia társadalom számára, ne úgy, mint az etnikai értelemben vett francia nemzet fennmaradásának egyetlen záloga. Macron ennek a jóléti, elmúlt ötven-hatvan évben beállt francia modellnek és jóléti életmódnak a hírnöke, aki programjában e régi életmód fennmaradásának érdekében hajtana végre reformokat, új emberekkel, új arcokkal.

A franciák 43 százalékának mindössze egyharmada szavazott rá és programjára. Ők a régi életmód megreformálásának a hívei. Néhány százalék kívülről támogatja és további 20-25 százalék ezzel szemben áll: Le Pen és Mélenchon.

A többi néma csend…

Nem tudja. Nem érti. Érzi, hogy válságban van a társadalom egésze, de nem akarja elhinni, hogy az elmúlt ötven év hamis mantrák és hamis eszmék bűvöletében telt. Nem tud, vagy nem akar szembenézni mindazzal, ami Marseille no-go zónáiban történik, nem tud, vagy nem akar szembenézni azzal, hogy az általa elképzelt multikulturális integráció helyett nyílt honvesztés és civilizációs összeütközés veszi körül, amelyben saját hazájában mégiscsak meg kéne védenie saját nemzeti kultúráját. Nem érti, hogy az emberi jogok és szabadság jegyében a mecsetépítések és muszlim hittérítés miért jelentené a nemzethalált, és miért ne lehetne annyi évszázados gyarmattartói lét után francia az is, aki Észak-Afrikából húzódott az „anyaországba”.

Pedig látja, hogy valami elromlott. Látja, hogy valaminek vége, hogy minden liberális igehirdetés mellett, minden balos agymosás közepette valami véglegesen elromlott, valami kicsúszni látszik a francia nemzet kezéből… És Macron most azt ígéri a hithű liberálisoknak, a bizonytalan, de szalonbeli jobboldaliaknak, az örökösen hangoskodó baloldaliaknak, hogy „Nyugalom, polgártársak és nyugalom, elvtársak! Az életmódotokat meg fogom védeni!”

És ezt ígéri a tőke világának is a programjával: elmélyíti az európai integrációt. Az eurózóna konvergenciaprogramját megerősíti. Az államot, amennyire tudja, leépíti – 120 ezer közszolgát elbocsát. Jelentős beruházási programot indít a piacok élénkítésére. Brüsszel erejét növelni kell. A keleti EU-s államok addig jutottak, ameddig jutottak felzárkózásban, jöjjön a kétsebességes Európai Unió. A déli EU-s országokban fiskális szigorítások kellenek.

Ugyanakkor a franciák többet kell dolgozzanak, az 1990-től mindig 7 százalék fölött lévő munkanélküliséget 7 százalék alá kell csökkenteni, az adóterheket ezzel párhuzamosan csökkenteni kell, ugyanakkor a szociális ellátórendszert úgy kell fenntartani, hogy közben az államnak (végre) be kell tartania az EU-s GDP-arányos 3 százalékos hiánycélt. És a társadalmi programja? Mindenki francia, aki francia állampolgár. Nem számít, hogy arab, antillákbeli vagy  észak-afrikai. Ha mellettünk él, akkor francia… Ez a köztársasági alkotmányos hagyomány. Marseille külvárosa ne lenne francia? Hát  dehogynem! – mondják Cohn-Bendittel az élen.

Pedig nem az!

De ezt a franciák milliói nem akarják elfogadni. Annyiszor mondták nekik az elmúlt hatvan évben, annyian sulykolták beléjük, hogy nincs már etnicitás, nincs már vallás, nincs már nemzeti kultúra, és a „más” is csak ő, ahogy a szemmel láthatólag különböző is azonos vele, hogy fél felébredni ebből a kreált világból, és fél szembenézni azzal, hogy e liberális eszme, bár szép volt, de ugyanannyira hazug volt, mint az ortodox kommunistáké. És a franciák milliói most látják az új arcokat Macron mellett, látják a régi, immár alvadt problémákat, látják a társadalmuk súlyos, azt szétfeszítő kulturális dilemmáit, belső, elfedett háborúját a muszlim világnak a franciaországi térhódítás ellen, de inkább még egyszer félrenéznek.

Otthon maradnak és várnak, vagy elmennek és még egyszer bizalmat adnak annak, aki azt mondja, hogy mindez nem volt hazugság. Mindez nem volt téves történelmi kanyar, hanem a világ helyes iránya volt, amely most egyszerűen csak reformra szorul. A jogász-regényíró, Kötter Tamás elsőként és politikatudósokat megszégyenítő pontossággal fogalmazta meg a konzervatív világlátást Macron kapcsán a Magyar Nemzetnek adott interjújában. Érdemes szavait idézni:

„Valószínűleg Franciaország fog elvérezni először a demográfiai küzdelemben. Az iszlám fogja a saját képére formálni. És minden olyan társadalmat, ahol nagyobb lélekszámú lesz, mint az őslakosok. A Nyugat kivéreztetése folyik, és az elitek semmit sem tesznek ez ellen. Azt hiszem, a világtörténelemben példátlan, ahogy a nyugati globalista elit elárulja a saját területét, népét. Persze valahol »érthető« az álláspontjuk, a Four Seasons mindenhol ugyanazt a steril luxust adja számukra. Legjobb példa erre a francia elnökválasztás. A globalista elit olyan elnököt épített fel, aki azt sugallja az átlagfogyasztónak, hogy nem kell a problémákkal szembenézni, se a bevándorlással, se a terrorizmussal, nem kell áldozatokat hozni. »Én, az ügyes bankár, az elegáns világfi egyedül megoldom helyetted a problémáidat. Te csak maradj szépen nyugton, ne izgulj, semmi sem fog változni, ugyanúgy fogyaszthatsz tovább, kényelemben és viszonylagos jólétben, nyugalomban fognak telni napjaid« – sugallta Macron a választási kampányában. A változatlanság illúzióját adta el, azt ígérte, hogy minden úgy marad, mint eddig, miközben a valóság súlyos viharfelhők kíséretében már ott topog az ajtó előtt. Ha a magyar történelemből keresnék párhuzamot erre a jelenségre, akkor a Mohácsot megelőző bő két évtizedet mondanám. A kertek alatt az oszmán szuperhatalom, mi meg »lepkéket kergetünk«. A Macron mögött álló gazdasági és szellemi elitek zseniális módon felismerték, hogy a régi pártok már nem tudják elkendőzni a bajokat, ezért előhúzták a kalapból ezt a megkonstruált alakot; valaminek meg kellett változnia, hogy semmi se változzon. Vele szemben egy szuverenista elnökjelölt állt, aki azt mondta, változtatni kell, sajnos rövid távon lesznek nehézségek. Ezt képtelen a nyugati ember elfogadni. »Mindent akarok, de azt most rögtön!« – ez az egyszerű filozófiája” – mondja az önálló műfajt teremtő író.

Macron egy életmód megmaradásáért küzdő politikus, aki még egyszer nekirugaszkodik annak, hogy a XX. század liberális társadalomeszméjének XXI. századi lesújtó végeredményét társadalmi, gazdasági és politikai sikerként adja el. És még egyszer a francia társadalom – a többség bizonytalan passzív távolmaradása mellett – bizalmat adott a nagy liberális kísérletnek, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy a nagy XX. századi ígéretek és társadalomkísérlet a multikulturalizmus nemzetekfelettiségében a nemzet lassú lecserélődéséhez vezet.

Macron ma azt ígéri: „Ne féljetek, minden igaz volt, minden helyes volt. Nem ti hibáztatok, csak néhány politikusgeneráció, de azokat most nyugdíjba küldtük, és jövünk mi, akik megmentjük a süllyedő hajót és az életmódot, amiben hittetek.” A 2017-es francia nemzetgyűlési választások megmutatták, hogy a franciák felének alig egyharmada hiszi csak el, hogy ez így van, de kiutat sem a nemzeti, sem a kommunista lázadókban nem lát.

Zárug Péter Farkas
http://demokrata.hu/velemeny/egy-eletmod-utolso-hirnoke-macron