A napokban olvashattuk a magyar sajtóban, hogy egy magát „Szkíta Magyarországnak” nevező csoport néhány tagja az államhatalom erőszakos megdöntésére készült, ezért ellátogatott hozzájuk a rendőrség rohamosztaga, és felpakolta őket utolsó szemig. Bevallom, kissé hitetlenkedve szemléltem, hogy köztük volt egy 88 éves idős úr is, aki a jelek szerint szintén komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetett, mert ő is dobozolva lett. ...

Nem szeretném túlbuzgósággal megvádolni a mélyen tisztelt magyar rendőrséget, de nem tudom megállni, hogy lelki szemeim előtt ne jelenjen meg a 88 éves „Pista bácsi”, ahogy járókeretjével lassan cammog ki a spájzból egy kovászosuborkás üveggel a kezében, rég letűnt szkíta sámáni erényekkel teli gondolatokba merítkezve, amikor a TEK páncélkocsija rádönti a konyha falát, ráveti magát hat szekrénynagyságú legény, és az emberkupacból kikandikáló lábáról egy rendőrkutya húzza le a kínaiban vett vadonatúj zokniját.

Mindeközben kicsit északabbra, a „szlovák szkíták”, tehát történelmi és erkölcsi fantazmagóriákban szenvedők egy másik csoportja, tüntetéseket szervez az újonnan megválasztott államhatalom megdöntésére. Pontosan nem tudni mi ellen tüntettek, illetve mi ellen nem tüntettek, de Pozsonyban a témák közt volt a speciális ügyészség beszüntetése, amiről elég volt a többségnek csak azt tudnia, hogy Fico zárta be, tehát biztosan egy demokratikus intézmény volt.

Érsekújvárban emellett a kultuszminiszter asszony ellen tüntettek, állítólag 200-an, bár a fényképeken jószándékkal is csak ötven résztvevőt lehetett látni. De a tüntetés egyik szerevezője, aki művésznevén Tom Rage-nek (magyarul Dühös Tominak) mutatja be magát, a már magyar nyelven is nevelő Soros médiában a múltban arról panaszkodott, hogy kis városunkban gyakran találkozik szexista, rasszista, homofób, és xenofób megnyilvánulásokkal. Esetemben hozzá tehette volna azt is, hogy arachnofób, de a viccet félretéve még szerencse, hogy az újváriak ilyen maradi, előítéletekkel teli népség, a szervezők így tudták csak elkerülni azt, hogy a progresszív értékeket hirdető tüntetésükön ne alakuljon ki tömeges tülekedés.

Szóval fogalmazzuk csak meg pontosan, mi is az, ami a szlovákiai városok főterein történik? Ma két nagy szemlélet küzd egymással, vagy inkább egymás ellen, elkeseredett harcot a nyugati civilizáció jövőjéért. Az egyik, a klasszikus alkotmányos nemzeti demokrácia, amelyben egy történelmi, kulturális, és nyelvi kötelékek mentén meghatározott népcsoport választások útján jelöli ki vezetőit. A második pedig egy transznacionális, nemzetek feletti erő. Ez utóbbi nem hisz a nyelvi, történelmi, földrajzi kötelékek mentén kialakult közösségekben, ezeket egy globális, egyesült identitással és lojalitással akarja helyettesíteni.

Nem hisz továbbá a választásokban, és az ez úton megválasztott alkotmányos képviseletben sem. Ezt, egy a saját ideológiai célkitűzéseihez lojális hierarchiával akarja felváltani, amelynek a küldetése nem az, hogy engedelmeskedjen a többség akaratának, hanem hogy átnevelje azt a saját érdekeinek engedelmeskedő, azt kiszolgáló tömegre.

Az első modellt, tehát a nemzeti alapú demokráciákat sem kell idealizálni, elég a szlovák parlementre tekinteni, hogy lássuk, ebben is születnek némileg kiábrándító eredmények. De ennél mégis kialakult egy fontos fékrendszer, amely a szabad sajtóból, független bíróságokból és a periodikusan ismétlődő választásokból tevődik össze. A másodiknál mindezek összeolvadnak és alkalmazkodnak a globális hatalmat formáló elit céljaihoz. Ezek nem ismerik el a nemzeti választások eredményeit, amennyiben nem az ő képviselőjük győz. Aláássák, és megkérdőjelezik a szabad sajtó legitimitását, amennyiben ez a nemzeti értékeket, kulturális kohézióval összetartott közösségek értékeit védi. A jogrendszerre pedig úgy tekintenek, mint valami edényre, amelyet kényük-kedvük szerint új tartalommal tölthetnek meg a szerint, épp honnan érkezik a globális hegemóniájukat veszélyeztető támadás.

A jelenlegi tüntetések Szlovákia utcáin ennek a globális hatalomnak többségében öntudatlan visszhangjai. Ha viszont Önök hisznek a nemzeti demokráciában, abban, hogy szavazás alapján megválasztott képviselőkkel érvényesítsék polgári akaratukat, akkor ezek az erők feltétlenül egzisztenciális fenyegetést jelentenek az önök által támogatott államiságra.

Az Európai Unió mára átalakult az említett globalista progresszív elit eszközévé, a nemzetállamok, és a nemzeti szuverenitás ostorává, ezért találnak ilyen hatalmas támogatottságra a tüntetések mögött álló erők. Ha a Fico kormány, még ha a maga következetlen módszereivel is, de egy nemzeti szuverenista módon próbálja majd irányítani az országot a következő években, a magyar példához hasonlóan, elkeseredett ellenállásra számíthat az uniós erőktől.

Végül, pedig érdemes lenne reagálni a kissé atyáskodó kijelentésekre, amelyekben egyes kormányképviselők a progresszívek tüntetéseire úgy reagáltak – „demokrácia van, hadd tüntessenek”. Igen, csak felmerül a kérdés, hogy demokratikus magatartás-e a demokrácia ellen tüntetni? Jogilag, technikailag kétségtelenül, csak önmagának ellentmondó, és ezért értelmetlen. Egy demokráciát pedig nem lehet értelmetlen építőelemekből összerakni. Annak teljesen ellentmondó, hogy létezhet egy a még demokrácia feletti instancia, amely elbírálhatja, és felülírhatja a nemzetközösség választásokban kifejezett akaratát, ha azt nem találja eléggé haladó szelleműnek, avagy progresszívnek. A demokrácia viszont nem valami fájdalomdíj, amit a nemzetek négyévenként egyfajta színjátékként eljátszhatnak annak cserében, hogy sorsukról immár egy önjelölt arctalan elit dönt valahol az óceánon túl.

Deme Dániel
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/beszelgessunk-a-tuntetesekrol