A hetekben jelentette be a norvég hadügyminisztérium nagy büszkén, hogy bevezették az új JSM csoda cirkálórakétát, amely, mint köztudott, akár ezer kilométerről eltalálja egy katicabogár bármelyik kiválasztott pöttyét. És ha hozzátesszük, hogy ezt a norvégok láthatatlan, ugyancsak amerikai fejlesztésű F-35-ös vadászgépeiről tudják célba juttatni, nincs az a katicabogár, ami felett ne lebegne az ötmilliós skandináv nemzet Damoklész kardja...
De az urali sztyeppéken békésen legelő rovarállománynak mégsem kell az armageddon eljövetelétől aggódnia: egy ilyen rakéta 3.3 millió dollárba kerül, és Katicaország gyárai már plusz egy millióért le tudnak gyártani egy modern T-90-es tankot is. A mai üzemanyagárakra tekintettel megjegyzem azt is, hogy ebben az összegben már a dízel is benne van. Ezzel persze tisztában vannak a norvég politikusok is, így felmerül a kérdés, hogy mire kellenek valójában ezek a méregdrága, kis mennyiségben beszerezhető kirakatfegyverek? Főleg olyan országokban, amelyek tárva nyitva hagyják határaikat kultúrájuk iránt ellenséges népcsoportok előtt.
Norvégia persze csak egy példa, az ő logikájuk jellemző szinte az egész nyugat-európai közösségre. Fővárosuk, Oszló választókörzetében a szavazók több, mint tíz százaléka muszlim, és az ország lakosságának több, mint húsz százaléka bevándorló hátterű. Lopakodó vadászgépek, csúcsteljesítményű tengeralattjárók, méregdrága rakéták, és eközben az jön-megy az országban, aki akar.
Az utcákon nyíltan az államhatalom megdöntéséért tüntetnek terrorista szimpatizánsok, parallel társadalmak születnek, idegen bandák ellenőrzik a kábítószerkereskedelmet, no-go zónák alakulnak ki, a nemi erőszak és emberkereskedelem csúcsokat dönt évről évre. Ezzel szemben a politikusok ahelyett, hogy egy viszonylag olcsó és igen gyorsan megtérülő sorompóba és némi drótkerítésbe fektetnék az adófizetők pénzét, mesterséges intelligenciával irányított láthatatlan drónokat vesznek milliárdokért. Mert fő a biztonság!
Mondanám, hogy ez szinte érthetetlen, de nem az. Az Európai Bizottság ez évben hirdette meg a ReArm Europe és Readiness 2030 nevű programjait, ami potom 800 milliárd Euróból újrafegyverezné Európát. Olyan nem uniós európai országok is csatlakoznak az új fegyverkezési hajszához, mint Nagy-Britannia vagy Norvégia, akik hasonló léptékű védelmi beruházásokat jelentettek be.
Csak még mindig itt lebeg megválaszolatlanul a kérdés, hogy mire nekünk ez a sok újgenerációs atomfegyver, sugárhajtású drón és szupertank, amikor gumicsónakokon ezrével özönlenek be országainkba barbár és ellenséges kultúrákból származó emberek, akik egzisztenciális fenyegetést jelentenek társadalmainkra?
A németek például több száz milliárdos hadiipari fejlesztést jelentettek be, miközben tovább repülőztetik Pakisztánból az afgánokat, akiknek csak egy apró töredéke esik át bármiféle biztonsági átvilágításon. Csak tavaly 290.000 ilyen újnémet kapott náluk állampolgárságot! Ez a tébolyult európai biztonságpolitika tényleg semmi máshoz nem hasonlítható, mint egy olyan emberhez, aki a legdrágább csúcstechnológiás biztonsági rácsokat szereli háza ablakaira, miközben leveteti az ajtót.
A 800 milliárdos hatalmas fegyverkezésnek azért mégis csak van valami logikája, még ha sok köze nincs is az európai polgárok valódi biztonságához. Először is kell az ellenségkép, amivel kellőképpen megfélemlítik és engedelmességre kényszerítik az európaiakat.
A sajtóban, politikában, oktatásban és a civil szektorból megszakítás nélkül ontják a propagandát azon országok ellen, amelyek nem hajlandók kitűzni nemzeti intézmények felett a szivárványos zászlót és megnyitni a határokat a baloldal importszavazóinak. Azt sugallják, hogy ezektől ered a legnagyobb biztonsági kockázat, amely ellen csak egy bizonyos párt, és bizonyos ideológia védhet meg, amely egy hipermodern, de valójában eredeti küldetésétől megfosztott hadsereget villogtat a politikai kirakatban.
Másrészt pedig ez az egész egy egyszerű figyelemelterelő hadművelet a nyílt határok miatt kialakult társadalmi összeomlásról. Attól, hogy valójában egy aktív népességcsere zajlik Európában, hogy az emberek már félnek kimenni az utcára egyes nagyvárosokban, a nőket érő inzultusokról, a keresztények zaklatásáról, a politikai foglyokról, és a főtereiken ezrével imádkozó terrorista szimpatizánsokról. Ez az egész euro-fegyverkezés tehát valójában szemfényvesztés. Amíg egy ország nem ellenőrzi határait, addig biztosak lehetünk benne, hogy nemzetbiztonságra fittyet hányó kalandorok vannak hatalmon, bármennyit is költenek szupermodern rakétákra. Az atom-tengeralattjáró pedig figyelemelterelő játékszer annak, aki a saját szeme helyett a nemzetérdeket tagadó globalisták tündérmeséiben akar hinni.
Deme Dániel forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/az-eu-800-milliardos-propagandafegyverei