Olvasom a Magyar Nemzet 2024. július 6-i számának Lugas mellékletében, hogy „A három király és az őrgrófok tárgyalásain részt vett … Csák Máté lánya, a fiatal szlovák Barcinka.” ...

Az írás Pozsgai Zsolt Balázs Béla díjas drámaíró, színházi és filmrendező 1335-ös visegrádi királytalálkozóról szóló filmjét ismerteti.

Jól ismerem Pozsgai Zsoltot, igen nagyra értékelem irodalmi és rendezői tevékenyégét, emberileg is szimpatizálok vele. Többször megkíséreltem már lebeszélni erről az ostoba képtelenségről. Eddig nem jártam sikerrel, ezért most tollat, akarom mondani billentyűzetet ragadtam. Zsolt már régen foglalkozik ezzel a témával, nagyon helyesen és dicséretes módon. Történelmünk népszerű ismertetése a kor magyarjaival és a Lajtán túli közvéleménnyel a XXI. század zavaros évtizedeiben elengedhetetlen szükségesség. Ráadásul ezt a témát aktuálpolitikai okok is indokolják filmvászonra vinni. Antall József kezdeményezésére 1991. február 15-én Visegrádon írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József magyar miniszterelnök. 1993-ban Csehszlovákia kettészakadásával vált négytagúvá a Visegrádi Együttműködés. Az egyezmény létrejöttének apropóját egy középkori megállapodás adta. A visegrádi királyi palotában 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három országvezető találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket, és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg Bécs árumegállító joga ellenében. Vagyis létre jött egy sikeres közép-európai szövetség a szomszédos nagyhatalmi terjeszkedés megakadályozására. Ezt a célt hivatott elérni a jelenkori Visegrádi Együttműködés is. Mindezt irodalmi eszközökkel, színházban, filmvásznon és TV képernyőn ismertetni, népszerűsíteni dicséretes és szükséges tevékenység.

Ugyanakkor Csák Mátét szlováknak beállítani durva történelemhamisítás. A felső-magyarországi főúr egyenes ági felmenője, Szabolcs vezér, Árpáddal jött be a Vereckei hágón a Kárpát-medencébe. Ez történelmi tény, levéltárakban utána nézhető. Ha ő nem magyar, akkor egyetlen magyar sincs a Duna-Tisza táján. Feleségéről nem tudunk sokat, azt végkép nem, milyen nemzetiségű volt. De ez akkor, és részben ma is, mellékes volt, az apa hovatartozása szabta meg a gyermekekét. Mert ha nem így lett volna, akkor például Szent Imrét -anyja után – bajor hercegnek is tarthatná valaki. Ez ugyanakkora képtelenség, mint Csák Máté lánya szlovák lenne.

A másik történelemhamisítás, hogy szlovákok éltek volna a XIV. században. A mai szlovákok egy szláv etnogenezis eredményeként jöttek létre körülbelül a XV. – XVI. század fordulóján. A szlovák megnevezés valószínűleg a szláv szóból ered. Magyar nyelvhasználatban tótoknak nevezték őket, mint több más szláv népcsoportot is a történelmi Magyarország területén. Az etnogenezis a honfoglalás idején Felső-Magyarország (mai szóhasználattal Felvidék) észak-nyugati részén élő morvák és egyéb szláv népcsoportok (törzsek), valamint a következő évszázadokba bevándorlott csehekből és lengyelekből alakult ki. A XVI. században már közös névvel illetett szlávok, vagyis akkor már tótok (szlovákok), számos különböző nyelvet, nyelvjárást beszéltek. E népcsoportnak a XVIII. század végén alkottak közös nyelvet, a cseh minta alapján. Ezt követően váltak lassan nemzetté a XIX. század közepére. Eddig az időpontig hungarus-tudatúak voltak, a mindenkori magyar király alattvalójának tartották magukat, és mindig hűek voltak az országhoz.

Értem Pozsgai Zsolt szándékát, és egyet is értek vele. Azt szeretné ezzel elérni, hogy a szlovákok is történelmi alapon magukénak érezzék a Visegrádi Együttműködést. Azt is tudom, hogy nem dokumentumfilmről van szó, hanem egy történelmi játékfilmről, melyben lehet számos fikció. De alapszabály, a fikció csak olyan lehet, ami úgy is történhetett volna. Vagyis történelmileg hitelesnek tekinthető. Ez a játék (fikció?) Barcinkával azonban a legdurvább történelemhamisítás. További lovat ad a szlovák sovinisztáknak (sajnos még elég sokan vannak), lám-lám már a XIV. században is harcoltunk a magyar elnyomás ellen! Hiszen ott van kéznél a tény: Csák Máté fellépett, sőt harcolt a magyar király ellen, létrehozott egy saját birodalmat átmenetileg. Csakhogy ez nem nemzetiségi alapon, hanem hatalomszerzés érdekében történt. A magyar oligarcha még a koronára is áhítozott, természetesen, mint Árpád család béli magyar főnemes.

Pozsgai Zsolt szerepeltethet a filmben egy magasrangú szláv fiatalasszonyt, de nem Csák Máté lányaként. Ad absurdum nevezheti szlováknak is, a nemes célkitűzés érdekében. Ennyi belefér, de több nem. Remélem, nem szóltam későn itt a nagy nyilvánosság előtt.

Csóti György (nemzetpolitikai tanácsadó)
Megjelent: A Magyar Nemzet Lugas mellékletében 2024. augusztus 3-án