Csoóri Sándor, a 2000-ben megjelent Kettős születésnap című írásából néhány sor...mintha tegnap írta volna...

Ahol megszűnik a hagyomány, ott semmiféle szellemet nem lehet tovább adni, se megújítani. Sőt, hogy ünneprontóan időszerű legyek, azt is ki merem jelenteni: ahol elhal a hagyomány, ott fölbomlik a közösség is, és ahol fölbomlik, ott hamarabb lőnek, hamarabb lopnak, hamarabb gyalázzák meg a becsületet.

Ezzel nem azt akarom állítani, hogy az irodalom csak akkor maradhat továbbra is igazi irodalom, ha újabb és újabb kényszerzubbonyt szabat magára, hanem ha szabadságát a valóság legteljesebb kifejezése és újraalkotása közben vívja ki, s nem azzal, hogy üdvözült arccal vagy jópofáskodva odébbáll.

Hisz ha volna egy mai Zrínyink, Kölcseynk, Széchenyink, Adynk, Babitsunk, Németh Lászlónk, Illyésünk, minden eddiginél riasztóbb leltárt készíthetne el történelmi és kulturális helyzetünkről. A remény és a megroppanás kettős feszültségében élünk. Valóságos drámában. A magyarság nemcsak a határainkon kívül él szétszóratásban, de egyre inkább a határainkon belül is. Az európai ígéretek vonzóak és fölemelők. De melyik, illetve milyen Európa ígérget nekünk bármit? A jómódú, az elegáns, a kényelmes, amely civilizációs varázslatai közben maga is sivatagosodni érzi a lelkét? Nem inkább nekünk kellene valamit ígérni önmagunknak? Valamit, ami túl van politikákon s közhelyeken? Túl a már századszor ismétlődő kudarcokon?

Egy száműzetésben meghalt írónk, Szabó Zoltán a Tardi helyzet, a Cifra nyomorúság és a Szerelmes földrajz írója azt üzeni nekünk, hogy a magyarságnak az segít most, aki segíti egységesülni. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi szétesésünkben van-e bennünk képesség és akaraterő ehhez a hatalmas fordulathoz? Néha azt érzi az ember, hogy a Széchenyi-, a Kölcsey-, az Ady-követők helyett a nagy röhögtetőkre figyel az ország. Sokan pedig csak legyintenek: kis ország vagyunk, nem számítunk. Ezzel szemben én azt állítom: egy nemzetnél nem a nagyság, nem a terjedelem, nem a lélekszám a legfontosabb, hanem a milyenség, a jellem, a stílus, a kultúra.

(Csoóri Sándor: Kettős születésnap. 2000)