A közelmúltban  elhangzott Juncker-beszédet Csath Magdolna értékeli, akit ma igazi gazdasági szakembernek tartanak Magyarországon és külföldön is. Nem titkolja, hogy politikailag középjobb beállítottságú és világosan látja az EU eredeti eszméjével – a nemzetek Európájával – szembe menő törekvéseket…

- – – – – – – – – – – -

Szigorúan központosított rendszer 

 A Juncker-beszédet leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy próbált nagyon pozitív lenni és a felszínen minden ország felé jó arcot mutatni. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy kijelentette: nem híve a kétsebességes Európának, továbbá ellenzi, hogy ugyanazon címkével gyengébb minőségű élelmiszert kínáljanak a boltokban a kelet-európai országokban. Kiállt amellett is, hogy a kelet-európai cégek munkavállalói nyugat-európai munkavégzésük esetén a helyiekkel megegyező fizetést kapjanak. Persze nyilvánvaló, hogy ezt egyáltalán nem szociális érzékenységből, hanem a nyugat-európai cégek versenyérdekei miatt tette. Ugyanis ha valóban szociális érzékenységről lenne szó, akkor amellett is ki kellett volna állnia, hogy a nyugat-európai cégek fizessenek ugyanannyi bért Kelet-Európában, mint otthon.

Azonban ezek a felvetések inkább csak üveggyöngyöknek tekinthetők. A beszéd lényege, a háttérben meghúzódó valódi cél az EU-országok még szorosabbra fűzése, a centralizáció, a föderalizáció erősítésének szándéka volt. A további centralizáció első lépését az eurózóna 19 országának szorosabbra fűzése jelentené. Erre utalt az úgynevezett szuperelnöki pozíció létrehozásának ötletével. Ez a pozíció a bizottsági és az Európa Tanács elnöki pozíciójának helyébe lépne.

További javaslata volt egy pénzügyi-gazdasági miniszteri pozíció létrehozása az országok költségvetésének ellenőrzésére és felülbírálatára. Ennek a miniszternek joga lenne arra is, hogy strukturális reformokat – amelyek általában megszorításokat jelentenek – kezdeményezzen. Juncker bár megígérte, hogy közös költségvetés nem lesz, de azért becsempészte a gondolatot azzal, hogy az általános EU-s költségvetésben lenne egy elkülönített rész az eurózónának. Felvetette továbbá az Európai Monetáris Alap létrehozásának, valamint a bankunió mielőbbi megvalósításának szükségességét.

Természetesen kezdetben mindez csak az eurózóna országaira vonatkozna. Azonban hangsúlyosan és többször is szóba hozta azt is, hogy 2019-re, miután a britek elhagyták az uniót, indokoltnak találná, hogy a hét nem eurózóna-tagország – kivéve Dánia, mert neki az EU-ba lépéskor megígérték, hogy nem kell bevezetnie az eurót – is bevezesse az eurót, azaz belépjen az eurózónába. Akkor pedig már vissza is jutottunk a kiinduló célhoz, az egységesülő, központból irányított föderális Európa létrehozásához. A téma elővezetésével kapcsolatban érdemes felfigyelni egy nyilvánvaló Macron–Merkel–Juncker-összedolgozásra. Macron vetette fel, nyilvánvalóan Merkellel egyeztetve a valódi végső célt: az erős központi vezetés, közös költségvetés, külön eurózóna-parlament szükségességét, Juncker pedig – látszólag – kicsit hátrébb lépett. Azért csak látszólag, mivel 2019 nincs messze. Ha addigra sikerülne a hét országot beterelni az eurózónába, akkor mindenki a szigorúan központosított rendszer részévé válna. Vagyis létrejöhetne a föderális Európa, ami nyilvánvalóan már elég régen egyes országok politikai célja.

Említett azonban Juncker egy minden országra azonnal kiterjeszteni kívánt jelentős centralizációs lépést is. Azt, hogy a jövőben az egyes nemzetállamok ne hozhassanak saját hatáskörükben úgynevezett stratégiai beruházásokkal kapcsolatos döntéseket, hanem azokat engedélyeztetniük kelljen az EU illetékes szervezeteivel. Azt, hogy mit ért „stratégiai beruházásokon”, nem fejtette ki. Azonban a szövegkörnyezetből kivehető volt, hogy elsősorban a különböző energetikai beruházásokra, vezetékek építésére, illetve a kínai működőtőke- és infrastruktúra-beruházásokra gondolt.

Ez a felvetés pedig annyira komoly, hogy meg is jelent már szeptember 13-án a tervezett szabályozással kapcsolatos 47 oldalas bizottsági javaslat Az EU-ba irányuló külföldi tőkebefektetések ellenőrzésének rendszere címmel. Ez azt jelentené, hogy a javaslat elfogadása esetén az erős gazdaságú országok, illetve azok cégeinek érdekeit szem előtt tartva egy jelentős gazdaságfejlesztési eszközt vennének ki a nemzetállamok kezéből: azt a lehetőséget, hogy nem EU-s országokkal közvetlenül beruházásokban állapodhassanak meg.

A lopakodó centralizáció tehát nehezen titkolható, hiába is próbálta Juncker néhány felszínes, kedveskedő gesztussal elterelni erről elsősorban a kelet-európaiak figyelmét. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ez a centralizált Európa az utóbbi néhány év ötlete, annak érdemes elolvasnia azt a francia tanulmányt, amely – az akkori EU-s vezetés megrendelésére – 2002-ben készült. (A tanulmányt készítő intézet neve: Institut Francais des Relations Internationales, magyarul Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézete.) Az EU 2050-ig szóló stratégiát kért az intézettől az EU társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására.

Az intézet két dolgot vetett fel. Egyrészt azt, hogy a fogyó népesség miatti munkaerő-problémák megoldására az EU-nak már 2020-ig. 30 millió bevándorlóra lesz szüksége. Másrészt ahhoz, hogy megtarthassa helyét és szerepét a világgazdaságban, erős központi kormányzásra, bankunióra és egységes gazdaságpolitikára lesz szüksége.

Feltételezhetjük, hogy a föderalista Macron és Juncker egyaránt jól ismeri ezt a tanulmányt. A britek kilépésének csíráit is megtaláljuk már 2002-ben, amikor a tanulmánnyal kapcsolatban arra figyelmeztettek, hogy a centralizáció és a migráció nem jó megoldás Európa bajaira. Arra is rámutattak, hogy a migráció veszélyes, mert szétzúzza a társadalom szövetét. Viszont hozzátehetjük, hogy egy szétzúzott társadalmi szövetű, összekevert lakosságú társadalom valószínűleg sokkal könnyebben irányítható egy központból, ahonnan a központosítás segítségével az erős gazdaságú országok érdekei könnyebben érvényesíthetők. Ehhez járulna hozzá az új pénzügyi gazdasági miniszteri pozíció, a bankunió, a stratégiai beruházások központi ellenőrzése és az euró általános fizetőeszközzé tétele.

A még nem euróval fizető országoknak, amelyek eddig is a megkülönböztetés számtalan módjával és formájával találták szembe magukat, figyelmeztetés lehet azonban az is, ahogyan a vezető országok esetenként hivatkoznak az eurózóna gazdasági gondokkal küzdő országaira. A két elterjedt és használt mozaikszó a GIPSI és a PIIGS. Ezek a betűszavak Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Írország angol nevének kezdőbetűiből állnak össze. A különbség csak a betűk sorrendjében van. Ha pedig ezeket angolul ejtjük ki, akkor „cigányokat”, illetve „disznókat” jelentenek.

Juncker beszédére egyébként azóta már több országban is reagáltak, de igazi lelkesedéssel csak a francia és a német vezetés fogadta. A legcinikusabb megjegyzés a brit Economistban olvasható, amely szerint az EU brexit utáni még erőteljesebb központosíthatóságáról elmondott vízió Juncker elnök választások előtti „indián nyara”, illetve az afeletti öröm kifejeződése, hogy egyrészt a britek kiválásával, másrészt az utóbbi választásokon mindenhol visszaszorult EU- és euroszkeptikus pártok gyengülésével elhárultak az akadályok a föderalista vonal erősítése elől. Az pedig a demokrácia sajátos értelmezését mutatja, hogy Frans Timmermans, az EU Bizottság alelnöke már azt is felvetette, hogy a következő választások előtt el kellene vonni az EU-ellenes szélsőséges pártok anyagi támogatásának csaknem felét.

A kérdés most már csak az, hogy komolyan gondolják-e az EU föderalista vezetői, hogy valóban ez az az út, amely megoldja az EU gazdasági-társadalmi gondjait: a déli államok munkanélküliségét, a gyenge innovációs és versenyképességi teljesítményt és az oktatás problémáit. Ez utóbbit bizonyítja, hogy a világ legjobb egyetemei között a legfrissebb lista szerint az első 34 helyen már egyetlen sem található az EU 27 tagországából. A két legjobb egyetem brit, de már két kínai felsőoktatási intézmény is megelőzi az EU-belieket.

Csath Magdolna (a szerző közgazdász, egyetemi tanár)
forrás: http://mandiner.hu/cikk/20170919_csath_magdolna_szigoruan_kozpontositott_rendszer