Érdekes, néha kaotikusnak tűnő hírek érkeznek Pozsonyból az utóbbi időben. Az, aki nem kíséri rendszeresen figyelemmel a történéseket, akár úgy érezheti, elveszik a nagy kavarodásban…
Május 15-én Čaputová elnökasszony valóban kinevezett egy új kormányt, amelynek az az elsődleges feladata, hogy elvezesse az országot a szeptember 30-án tartandó előrehozott választásokig. Aki viszont már a tavalyi év végén is odafigyelt az eseményekre, azt is rögzíthette, hogy egy kormány már november végén is megbukott a parlamentben: ennek lett folyamánya az előrehozott választásokról szóló döntés.
Szlovák elemzők gyakran használják a káosz kifejezést a kialakult helyzetre, most mindenki arra vár, hogy a szeptemberi választások tiszta vizet öntsenek a pohárba. A folyamat megérthetősége kedvéért vissza kell mennünk 2016-ba.
A 2016-os választások után Robert Fico Smer-Irány nevű pártja, a Szlovák Nemzeti Párt és a szlovák–magyar vegyespárt, a Most-Híd koalíciója jutott hatalomra. Kormányzásuk alatt a legfelsőbb bíróság bíráitól az ügyészségen és az alvilággal kapcsolatot tartó vállalkozókon át a kormánypártok egyes politikusaiig terjedő korrupciós lánc épült ki. A folyamat 2018-ra egy oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolásába torkollott, amely után tömegtüntetések robbantak ki az országban, s ezek elsodorták a maffiotikus kormányzást. Először a belügyminiszternek, Robert Kaliňáknak kellett lemondania, majd Robert Fico miniszterelnök is kénytelen volt távozni. Utána másfél évig a mostani felmérésekben második helyen álló Hlas-Hang vezetője, Peter Pellegrini kormányzott. Kiderült, hogy a rendszer velejéig korrupt, le kellett mondania egy alkotmánybírónak, több bírónak, két országos rendőrfőkapitánynak; egyikük öngyilkos lett a börtönben. Eljárások indultak rendőrök, ügyvédek, vállalkozók ellen, olyan ellen is, aki a vád szerint részese volt Ján Kuciak meggyilkoltatásának. Mély társadalmi fölháborodás követte a bűntényt, a reakciókból még a művészek is kivették részüket.
Eme történések társadalmi-politikai hatása az volt, hogy 2020-ban egy teljesen amatőrökből álló politikai szerveződés nyerte meg a választásokat. A szlovák történelemben még soha nem neveztek el politikai szerveződést ilyen találóan: Egyszerű Emberek a mozgalom neve, amelynek akkor kevesebb, mint 10 tagja volt. A 2020-as választások után vezetőjük Igor Matovič arról panaszkodott, hogy maga sem ismeri személyesen parlamenti képviselőinek felét sem. Matovič teljesen tapasztalatlan politikusként miniszterelnök lett, koalíciós kormányt alakított, de tevékenységük idegesítően kaotikussá vált.
Rájuk zuhant a Covid is, s Matovič ebbe a helyzetbe 2022 decemberében belebukott. Pártbeli helyettese, Eduard Heger vette át tőle a miniszterelnöki posztot, aki ismert katolikus aktivista, és akinek eredeti foglalkozása vodka-nagykereskedő. Becsületükre legyen mondva, a bűnüldöző szerveket felszabadították az addig rájuk nehezedő politikai nyomás alól: a szlovák országos rendőrfőkapitány anyanyelvi szinten beszél magyarul, magyar gyökerű a két helyettese is. Nekik köszönhető, hogy a társadalomban egy komoly tisztulási folyamat indult be, ez azonban nem tudta ellensúlyozni a miniszterelnök, a kormánytagok és a parlamenti képviselők részéről egyre nyilvánvalóbb dilettantizmust.
A polgárok egyre elégedetlenebbek lettek, s a parlament 2022. novemberében erre úgy reagált, hogy megbuktatta a kormányt. Az egész folyamatot beárnyékolja Čaputová elnökasszony amatőrizmusa is, ő határozottabban irányíthatta volna a folyamatot. Nem tette, a bukott kormánynak adott felhatalmazást, hogy ügyvivő kormányként vigye az ország ügyeit a 2023. szeptemberi választásokig.
Időközben azonban kiderült, hogy az Egyszerű Emberek csoportosulás tagjai sem szentek: korrupciós ügyek robbantak ki az idei év tavaszán köreikben, a miniszterek egymás vállalkozásaira adtak állami pénzeket. Ez már sok volt a kormány értelmesebb tagjainak is, április végén többen lemondtak közülük, többek között a külügyminiszter is. Čaputová kényszerhelyzetbe került: lépnie kellett, leváltotta a kormányt és egy jórészt ismeretlen emberekből álló kormányt nevezett ki május 15-én.
Az új miniszterelnök egy Ódor Lajos nevű, magyar nemzetiségű szlovák bankár, a kormányban még két magyar nemzetiségű miniszter is van. Ez a tény megmozgatta több magyar fantáziáját, ám világos, hogy Ódor úr és kormánya semmilyen komolyabb témát nem fog tudni megoldani a rendelkezésükre álló négy hónap alatt, amelyből egy éles választási kampány lesz, kettő pedig parlamenti szünet. Azok a vérmes remények, hogy Ódor úr majd hozzányúl bizonyos olyan kérdésekhez is, amelyek fontosak a felvidéki magyarok szempontjából, teljesen alaptalanok. A fentiekből ugyanis világos, hogy egyetlen törvényt sem fognak tudni benyújtani a palamentben, ráadásul Ódor úr az elmúlt 20 évben távol tartotta magát a felvidéki politikától. Kinevezésében az játszott fő szerepet, hogy közel áll Čaputová asszony liberális Progresszív Szlovákia nevű pártjához, vagyis ott számít bizalmi embernek.
S hogy a szlovákiai káoszt még a felvidéki magyarok is tetézzék, május 16-án kilépett a nehezen összerakott egységes (?) magyar pártból a volt vegyespárt, a Most-Híd egy része. Újjáalapították a Most-Hidat, s Mikulás Dzurinda volt miniszterelnök új pártjával folytatnak tárgyalásokat a közös politizálásról. Lépésükkel komoly veszélybe sodorták a jövendő magyar parlamenti képviseletet, tekintettel arra, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint minimum három magyar érdekeltségű politikai képződmény fog indulni egymás ellen a szeptemberi választásokon.
Van egy szomorúan igaz régi mondás: ha a Jóisten igazán meg akar verni valakit, elveszi a józan eszét. A felvidéki magyar antipolitikusok most ezt élő adásban mutatják be.
Csáky Pál Megjelent a Bécsi Napló júniusi számában