Derekas uborkaszezon lenne, ha a sors nem fricskázna meg mindannyiunkat némi hőguta-veszéllyel meg alacsony Duna-vízállással. Magyarországon – Szent István Nap közeledtével – ráadásul az ideiglenes köztársasági elnök megválasztására is készülnek, s hogy Szlovákia is mutasson valamit a hőkupola alatt, itt a polgárokat szavaztatták meg arról, hogy kit tartanak a legjobb köztársasági elnöknek a hat eddigi közül...
A felmérés természetesen nem reprezentatív, ebben a hőségben a normális ember megpróbál valamilyen vízfelület mellett lazítani és kikapcsolni a politikát. Az „eredményt” látva azonban – ha már az asztalra került a téma – mazochizmus ide vagy oda, meg kell fogalmaznunk néhány gondolatot. A felmérésben ugyanis Zuzana Čaputová nyert, s ezt az „eredményt” akár a mai szlovák társadalom kórképének is felfoghatjuk.
Persze, értem én, ilyen a közvélemény, a plüss maci, a rózsaszín fagylalt és a hupikék Čaputová lehetnek bárkinek a kedvencei – de azért mégiscsak az ország egyik legmagasabb közjogi méltósága teljesítményének értékeléséről lenne szó, ne legyintsünk erre. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a szlovák köztársasági elnökök jogkörei gyengék. A legkönnyebb dolog ugyanis tapsolni az üres felfújtnak, esetleg rá is szavazni alkalomadtán, utána pedig kritizálni az összes politikust, miért nem mennek a dolgok jobb irányban.
Nos, azért próbáljuk meg elfogadni, hogy a köztársasági elnök nem manöken, hanem politikai funkcionárius, esetében nem a ruhája szabását, hanem a politikai teljesítményét kellene értékelni. Ebben a koordináta-rendszerben Čaputová méltó a harmadik helyre, s lássuk be, az ettől jobb helyezést személyének a liberális média általi tupírozása okozta. Čaputová politikailag két kihívásnak volt kitéve, s ott derék 50 százalékos teljesítményt nyújtott. A Fico-kormánnyal való puha összeütközésekben próbált elvszerű maradni – még akkor is, ha az ellenfél durva eszközöket használt vele szemben. Az igazi nagy megmérettetés, az újraindulás elől azonban megfutamodott, lehetővé téve ezzel Fico bábjának győzelmét és a Smer pozíciójának megerősödését a társadalomban. Egy politológus barátom mondta róla, hogy amikor őt látja és hallja, nem tud szabadulni a benyomástól, hogy egy jól felkészített titkárnőt lát és hall, aki szépen felmondja azt a leckét, amit mások a paraván mögött megírtak neki. Legyen így vagy úgy, más lenne a mai társadalom egyensúlyi helyzete, ha ő folytatta volna a ténykedését, s maga az a tény mutatja ennek a gondolatnak a súlyát, hogy sokak számára ma is népszerű. Az ítéletet ennek ellenére ő mondta ki saját maga fölött: azok az indokok, amelyekkel elhárította az újabb indulást és a vele járó küzdelmeket, magánjellegűek voltak, nem egy érett politikus érvei.
Nos, Rudolf Schuster szerintem is megérdemli a második helyezést annak ellenére, hogy van bőven kifogásolni való az életpályájában és az elnöki tevékenységében is. Ő három ponton került fontos helyzetbe, s mind a hármat tisztességgel vette. Az első 1990-ben volt, amikor is átmeneti elnököt kellett választani az akkori szlovák parlamentben. Arról nem ő tehet, hogy Ján Budajt megbuktatták, s őt választották meg helyette, ám arról már igen, hogy tisztességgel helytállt az akkori képlékeny helyzetben, elősegítve ezzel az utat a tényleges rendszerváltáshoz. Az is jó lépése volt, hogy megalapította a Polgári Egyetértés Pártját, lehetővé téve ezzel Mečiar leváltását 1998-ban, s az első Dzurinda-kormány létrejöttét. És igenis, kockáztatott azzal, hogy 1999-ben vállalta a köztársaságielnök-jelölést és megakadályozta Mečiar bosszúját, aki remélte, hogy elnökké választják őt, s abból a pozícióból tehet majd keresztbe a kormánynak. Ez nem jött össze, Mečiar akkor veszítette el igazi politikai súlyát.
(A fenti értékelés nem motivált személyes kapcsolatok által, de álljon itt egy érdekes történés. Rudi bácsi, akivel máig jó kapcsolatban vagyok, s aki – négyszemközt!!! – mindig magyarul beszél velem, két évvel ezelőtt meghívott 90. születésnapjának megünneplésére Kassára. A rendezvényen én voltam az egyedüli magyar, s ő még az ünnepség előtt odajött hozzám és személyesen is megismételte a meghívást az ünnepi vacsorára, ahol már csak a szűkebb családi és baráti köre vett részt. A vacsora végén odajött hozzám a fia, s a következő történetet mondta el. Köztudott, hogy Schuster 2000-ben komoly betegségen esett át, az operációi után napokig kómában volt. Amikor magához tért, magyarul szólalt meg. Az orvos németül, a családja szlovákul szólt hozzá, s ő három napig csak magyarul válaszolt. Ennyit arról, mennyire fontos a gyerekkorban megtanult első nyelv.)
Térjünk azonban vissza az elnökök értékeléséhez: nálam kiemelten Michal Kováč nyeri a versenyt, ő az én szememben igazi államférfiként teljesített. Az ő életpályáján is vannak érdekes kanyarok, 1992-ben a Szövetségi Gyűlés elnökeként végigcsinálta mindazt, amivel Mečiar őt Prágába küldte: a közös állam megbénítását. Ezért mi (az akkori Magyar Koalíció) nem is szavaztunk rá az elnökválasztás alkalmával. Én voltam a koalíció akkori vezérszónoka, kemény kritikát mondtam rá, neki akár joga is lett volna neheztelni emiatt. Nem ezt tette, jó viszonyba kerültünk 1993 után, egyértelműen megpróbált más, demokratikusabb hangsúlyokat is bevinni a politikába. Eljött a mi kongresszusunkra is, meg is kapta érte a magáét még a magát demokratikusabbnak mondó szlovák sajtótól is, hiszen előre jeleztük neki, hogy a tanácskozás magyar nyelven folyik majd, s neki szinkrontolmácsolást biztosítunk. Az MKDM akkori alelnökeként én vezettem az ülést, s bizony magyar nyelven adtam meg a szót az új Szlovák Köztársaság első elnökének. Ő ezt elfogadta, s amikor elment, így köszönt el a küldöttektől: „viszonlátásra”.
De ez csak egy aprócska epizód, amely arról tanúskodik, hogy a mečiari kurzus egyre erősödő magyarellenességekor képes volt nyilvános üzenetet is küldeni arról, hogy ő másfajta Szlovákiában gondolkodik. Az államférfiúi szintű történelmi tette azonban az volt, ahogyan szembeszállt a mečiari akarnoksággal: ő igenis képes volt egyértelmű ellensúlyt megjeleníteni, s Čaputovától eltérően nem sajnáltatta magát, hanem cselekedett, akkor és annyit, amennyit az alkotmány engedélyezett számára. Meg is kapta érte a magáét. 2000-ben ezért kormány-alelnökként a legmagasabb szlovák állami kitüntetésre javasoltam őt, amit meg is kapott (a javaslaton az én aláírásom van, a kitüntetésen Schusteré). A szlovák társadalom azonban láthatóan máig nem tud szabadulni ama sok szemét maradékától, amit a mećiari propaganda Kováčra zúdított.
És a többiek? Többé-kevésbé üres halmaz, futottak még...
forrás: Csáky Pál FB-oldala