Fiatal, értelmes arcú fiúk állnak velem szemben, a Selye János Egyetem hallgatói. A jövő magyar értelmiségének képviselői.
Az első kérdez, első hallásra nem is értem a kérdését... 

Azt kérdezi, megkeresett-e már engem Šimečka képviselő úr, a Progresívne Slovensko nevű szlovák liberális párt európai parlamenti képviselője.

- Miért kellett volna megkeresnie? – kérdem meglepetten.

- Mert azt mondta, hogy ő fogja a szlovákiai magyarság érdekeit is képviselni az Európai Parlamentben. S azt is ígérte, hogy megkeresi önt és Nagy Józsefet, Most-Híd-beli volt kollégáját, hogy pontosítsák az együttműködési mechanizmusokat.

- Nem, nem keresett meg – válaszoltam.

- Nagy József tegnap ugyanezt mondta – folytatta ő, látható csalódottsággal.

Elgondolkodtam: ennyire naiv ez a mostani fiatalság? Vagy ennyire alaulképzett? Mit tudnak ezek a mi saját, felvidéki magyar múltunkról? Ők, a jövendő értelmisége, kitől és mennyit olvastak el a saját múltunkról? Hogy ne kelljen ilyen naiv kérdéseket feltenniük – de főleg, hogy a gátlástalan új szlovák politikus-generáció ne vezethesse őket ennyire az orruknál fogva. Hogy ne váljanak ennyire kiszolgáltatokkakká. Mert a buta ember bizony nagyon manipulálható. S csak rajtuk, saját magukon múlik, hogy ne maradjanak képzetlenek.

Visszagondoltam saját fiatalkoromra: arra, mennyit vitatkoztunk azon, hogy az előttünk járó korosztály mi mindenre tudta kidolgozni a a saját felvidéki magyar válaszait a kor kihívásaira és mi mindenre nem. Kisebb hatásfokkal, de folytatta ezt az én generációm is.

S ma?

Miért van az, hogy egyébként értelmes emberek elhiszik, hogy majd a szlovákok tényleg odafigyelnek végre a mi ügyeinkre, s jobban, elkötelezettebben fogják majd azt képviselni, mint a saját politikusaink?

Persze, tudom, a mai világban majdnem minden a marketingről szól. Arról, hogy ügyes trükkökkel mindent el lehet adni, jó technikával mindenkit meg lehet vezetni. Azt hiszem, a sokainkban is teret kapott bizniszpolitizálásnak ez a legszomorúbb hozadéka: sokak hite megingott a saját politikai reprezentáció elkötelezettségében. Megint csak ugyanoda térünk vissza: a közéleti erkölcs szükséges voltához, illetve ahhoz a gondolathoz, hogy kisebbségi közegben fokozottan nem szabad hazárdjátékot játszani az emberek hitével. Ha a többségi nemzet valamelyik pártja elveszti hitelét a választók előtt, eltűnnek a süllyesztőben, jön helyettük más. Ám ha egy kisebségi társadalom politikai reprezentációja teszi ugyanezt, az végzetes lehet a közösség számára: az emberek elpártolnak tőlük, s akár soha nem térnek vissza. Pedig látni kellene: vannak közöttünk, akik 30 éve ugyanazt hirdetik és teszik, s ugyanazon az oldalon vannak. S ma is négyszobás tömblakásban laknak, mert nem mindenki vásárolt fel földeket magyar választóitól bagóért, nem mindenkinek vannak kastélyai, erdői sem...

Tudom, persze, hogy tudom, nem új ez a jelenség sem, majdnem egyidős az emberiséggel. Peéry Rezső Requiem egy országrészért című könyvecskéjében megdöbbenve olvastam, hogy a múlt század huszas éveinek végén T.G.Masaryk cseh elnök meghívott magához a prágai várba néhány fiatal magyar egyetemistát. Hogy pontos legyek: néhány baloldali gondolkodású csehszlovákiai magyar egyetemistát, akikről valószínűleg tudták odafent, a prágai várban is, hogy hajlanak a politikai aktivizmus felé. S meglepetéssel olvastam, mennyire pozitívan ír Peéry Rezső a találkozóról, mennyire rabul ejtette őket Masaryk szövege a világforradalomról, s arról, milyen modern csehszlovák államot akarnak ők itt kiépíteni. Messze állt a valóságtól az, amit Masaryk elmondott nekik (a valóságról lásd a prágai Károly Egyetem tanárai, Andrej Tóth-Lukáš Novotný-Michal Stehlík Nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában 1918-1938 című kötetét), de a fiatalok tátott szájjal hallgatták Masaryk szavait az alternatív valóságról, s mélyen meg voltak illetődve, hogy a köztársasági elnök egyáltalán szóba állt velük. Eme információ kapcsán két kérdés is adódik: volt a két világháború közötti magyar (magyarországi magyar és szlovenszkói magyar) értelmiségnek olyan világképe, amely képes volt rabul ejteni a kisebbségi fiatalok lelkét? S találtak-e magyarországi magyar és felvidéki magyar politikusok időt arra, hogy elbeszélgessenek a fiatal értelmiségiekkel, hogy azok lelke ide felé és ne tőlünk elfelé hajoljon?

Mert ez lehet eme történet üzenete a mai fiatalok felé is. A belső iránytűt nekik kell kicsiszolniuk a lelkeikben. Hogy meg tudják különböztetni az igaz szavakat a hamis hangoktól. Nekik kell majd továbbvinniük a közösség ügyeit, az elkötelezett magyar politizálást is, s nem üres ábrándokat követni arról, hogy majd a szlovák politikusok jobban, hatékonyabban fogják képviselni a mi érdekeinket. Mindehhez talán el kellene olvasni néhány könyvet is az elmúlt 100 év történéseiről... A mi saját, szlovákiai magyar történetünkről.

Ezért járok én el az egyetemekre, középiskolákba a fiatalok közé. Ezért írtam meg és adtam ki a közelmúltban két könyvet is erről a témáról (Büszkeség és harag, A penge élén). Mert ezt a munkát senki más nem tudja levenni a vállunkról: a mi dolgainkat nekünk kell intéznünk. Felülnézetből, intelligensen.

Ahhoz viszont a tudás elengedhetetlen.

Csáky Pál (FB-oldala)