Davos világelitje számára a világháború is inkább csak technikai eszköz ahhoz, hogy „világmegváltó” terveiket megvalósítsák...

Bár a kibontakozóban lévő harmadik világháború, mint téma mostanában „mindent visz”, vagyis minden csak erről tud szólni, érdemes néha eltöprengeni azon, hogy Davos világelitje számára a világháború is inkább csak technikai eszköz ahhoz, hogy „világmegváltó” terveiket megvalósítsák. Yuval Harari izraeli író, aki a WEF legfőbb szellemi megalapozóinak egyike, egyenesen azt állítja műveiben, hogy az ember eddig ismert története néhány évtizeden belül véget ér, és ezt követően valami olyan kezdődik, amit eddig értelmezni se nagyon tudtunk. Gondolatai abba az évtizedek óta egyre szélesedő szellemi áramlásba illeszkednek, amit transzhumanizmusnak szokás nevezni. (A transzhumanizmus fogalmát valószínűleg Julian Huxley, Aldous Huxley testvére használta először a Szép új világ című disztópiára utalva ezzel.)

Az eddig soha nem látott, sőt eddig elképzelhetetlen dimenziókban lezajló változások két egymáshoz szorosan kapcsolódó síkon mennek majd végbe a transzhumán eszmék képviselői szerint.

Az egyik irány, hogy az ember biológiai testét a nanotechnológia, biotechnológia és robotika összekapcsolásával mikró szintű „gépek” egész tömege tartja majd állandó ellenőrzés alatt, azonnal észlelve és kijavítva minden biológiai elváltozást. Ez az irány tehát egyre inkább „géppé” teszi az embert, megnyitva ezzel az örök élet, az örök ifjúság és persze egészség kapuját az így már halhatatlanná és mindenhatóvá váló ember számára. És ezzel egyúttal mintegy végleg kiemeli az embert a biológiai létből, e lét „fogságából” a teljes „szabadságba” vezeti el. A másik irány alapja az intelligens gép, a mesterséges intelligencia, amely exponenciális gyorsasággal fokozva önmaga komplex tudását és képességeit, egy idő után nemcsak az egyes ember, de az egész emberiség univerzális intelligenciáját is meghaladja (és persze itt sem áll meg majd), s így végül a szó szoros értelmében „ember felettivé” válik. Az egyik irány tehát az embert teszi géppé (gépesített szuperlénnyé), a másik viszont a gépet teszi emberré, „ember feletti” emberré.

A két folyamat a Homo Deus-ban, az Isten emberben (vagy inkább az elbizakodottan Istent játszó emberben) találkozik tehát. Ögyes, mondhatnánk, de azért felmerül az emberben (most még csak ebben a kezdetleges emberben, ami én is volnék egyelőre) néhány kérdés.

Legelőször az, hogy vajon lehet-e igazán komolyan venni egy olyan gondolati rendszert, amelyik úgy akarja gyökeresen megváltoztatni az ember legmélyebb önazonosságát, hogy fel sem teszi azt a nem lényegtelen kérdést, hogy mi is az ember önazonossága most, és ez miképpen megy majd át ebbe a szuperlénybe. A fel sem tett kérdés arra utal ugyanis, hogy egy cseppet sem érdekli az ember mai önazonossága, vagyis egy teljesen mesterségesen konstruált létminőséggel bíró „csinált” embert akar „legyártani”, halhatatlanná és mindenhatóvá tenni, e szánalmas mai ember helyére illeszteni. Pontosabban fogalmazva egy beazonosíthatatlan szellemi energia konstruált önazonosságát akarja erőszakos módon az új ember lényegévé tenni.

E törekvés-mintázat nem új, hisz a felvilágosodás eszméire építve már a jakobinus és a bolsevik is ugyanezt a koncepciót és e koncepcióra épülő „gyártástechnológiát” követte, melynek következményeit ismerni véljük. (Ismerni ismerjük ugyan, de a jelek szerint tanulni nem nagyon tudtunk belőle.) Mindkét eszmerendszer úgy vélte (ahogy most Harari is), hogy az emberiség eddig a mítoszok korában tévelygett, de most a modern tudomány megnyitja az utat a racionális Ész logikája előtt, eljön a tudomány korszaka, ami egyúttal a „történelem vége”, hiszen ugyan mi jöhetne az Ész uralmára épülő korszak után, ami minden világok legjobbika, az örök béke és jólét korszaka. Valójában azonban csak annyi történik, hogy ettől kezdve egy tudomány elnevezésű mitológiai rendszer, vallás vagy inkább vallás-pótlék válik az emberi lét szellemi meghatározójává.

Csakhogy míg a vallások korszakában az ember szellemi értelemben vett létezésnek a legmélyebb talapzata egy emberen túli transzcendens lényeg volt, a méltó élet, a létharmónia, amit József Attila úgy ír le, hogy „ehess, ihass, ölelhess, alhass, a mindenséggel mérd magad”, a nyugatias modernitás jakobinusa, bolsevikja, és most a Harari-féle „globálnyik” ezt sokkal „egyszerűbben” fogalmazza meg. Vagyis „levágja” a mitológiák világára utaló „mindenséggel mérd magad” formulát, s az evés, ivás, ölelés, alvás érték és mérték nélküli, örökéletű hedonizmusát teszi a helyére „szellemi” lényegként. Vagyis a fizikai élvezetek permanens kielégítésére alkalmas anyagtömeg szakadatlan növelése válik az egyetlen végcéllá ráadásul úgy, hogy ez minél nagyobb profitot hozzon a szükségletek kielégítőinek.

Miközben egyre megrendítőbb módon látszik kiderülni, hogy a „profit” és a földi élet lényege összeegyeztethetetlen. Minden, ami profitként szerepel az üzleti könyvekben, csak úgy „mutatható ki”, hogy „nem kimutatott módon” sokasodnak azok a „lét-sebek”, amelyeket a külső és belső természetünkben okozunk. A transzhumán „szép új világ” pedig nemcsak, hogy nem kíván ezen változtatni, de minden eddiginél, minden eddig elképzelhetőnél brutálisabban elmélyíti ezt. Újra József Attilát idézve „ős patkány terjeszt kórt mi köztünk, a meg nem gondolt gondolat”.

A történelem minden tragédiáját a meg nem gondolt gondolat okozta, amikor az ember Istennek képzelve magát úgy gondolt el és valósított meg addig nem létező „dolgokat”, hogy egyáltalán nem érdekelte e „dolgoknak” a létezésbe való beilleszthetősége. És ez most sem lesz másként.

Bogár László
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230312-transzhuman