A fizikai sterilizálásnál sokkal átfogóbb globális projekt a lelki, erkölcsi és szellemi sterilizálás, az emberiség szellemi „szaporodásképtelenségének” végzetes rögzítése...
A latin nyelvben a sterilis szó azt jelenti, hogy szaporodásra képtelen. Érdemes tehát eltöprengeni azon, hogy vajon miért jelenik meg egyre több olyan óriásplakát Nyugat-Európa nagyvárosaiban, amelyeken sterilizálásra buzdító feliratok olvashatók. Például, mint Londonban, azzal magyarázva a buzdítást, hogy mennyivel jobb lenne egy zsúfolt város helyett egy csendes nyugodt embermentes hely. Az már csak hab a tortán, hogy a plakáton kis, kék szemű, szőke fehér gyerekek kusza halmaza látható, nyilvánvaló utalásként arra, hogy az ő tömeges jelenlétük teszi oly nyomasztóan zsúfolttá a várost.
A Worthy Garden Club nevű globális mozgalom legutóbb tizenegyezer természet- és társadalomtudós közös törekvéseként szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a globális környezetvédelem leghatékonyabb módja az emberiség létszámának jelentős csökkenése volna. Az amerikai Demokrata Párt több mint egy tucatnyi elnökjelölt aspiránsának mindegyike igyekszik leszögezni, hogy a Green New Deal, az Új Zöld Egyezség csak akkor lehet igazán sikeres, ha radikálisan csökkenthető a Föld népessége. Elisabeth Warren még arra is felhívta a figyelmet, hogy az abortusz ma már olyan teljesen biztonságos és jelentéktelen rutinműtét, mint mondjuk a mandulakivétel.
Mindez azért elgondolkodtató, mert a világ nem létező urai eddig mindig összeesküvéselmélet-gyártással vádoltak meg mindenkit, aki úgy vélte, a világ nem létező urai az emberiség létszámának radikális csökkentésére készülnek. Most viszont éppen az derül ki, mi sem természetesebb annál, hogy radikálisan csökkenteni kell bolygónk lakóinak számát.
Persze nem először fordulna elő, hogy az összeesküvés konkrét gyakorlatát éppen kivitelezni készülő globális szuperstruktúra vádolja meg azokat, akik e gyakorlatra fel akarják hívni a figyelmet azzal, hogy minden alapot nélkülöző elméleteket fabrikálnak. És talán nem kell feltétlenül beteges gyanakvás annak a feltételezéséhez sem, hogy a homoszexualitás, és/vagy az aberrált, degeneratív, többnyire mesterségesen „legyártott” hamis nemi identitásoknak a globális média véleményhatalmi terrorgépezete segítségével történő, elképesztő iramú elterjesztésének kísérlete mögött ugyanezt a sterilizációs szándékot véljük beazonosítani.
Amiből az is kiderülni látszik, hogy a fizikai sterilizálásnál sokkal átfogóbb globális projekt a lelki, erkölcsi és szellemi sterilizálás, az emberiség szellemi „szaporodásképtelenségének” végzetes rögzítése. Ami különösen annak a fényében megrendítő, hogy az embernek mint főemlős fajnak éppen ennek a nem létező globális hatalmi szuperstruktúrának a tudománya adta a Homo sapiens nevet, ami értelmes embert jelent.
Ha megpróbáljuk minél tárgyilagosabban szemügyre venni mindezt, és indulatainkon uralkodva a dolog legmélyebb szerkezetét kíséreljük meg feltárni, igen kényes kérdésekkel kell szembesülnünk. Legelőször is azzal, hogy vajon mi és hogyan szabályozza a technológiát építő és e technológiájával az őt körülvevő világot egyre intenzívebben átalakítani próbáló emberi faj hosszú távú önreprodukcióját. A kérdés abból a nézőpontból is módfelett helyénvaló, hogy ez a földi életben az ember megjelenése előtt nem létező összefüggés (mármint hogy egy faj technológiájával beavatkozik a természet rendjébe) évmilliárdokig nem volt, most meg néhány ezer éve van. Igen ám, de meddig lesz? Úgy értem, meddig akar a Homo sapiens nevű faj a „Föld területén ideiglenesen állomásozni”?
Tudom, hogy ez nagyon illetlen kérdés, mert automatikusan úgy véljük, hogy „akármeddig”, ami azt is jelentheti, hogy akár százmillió évig, mint ahogy ma is létezik néhány olyan állat és növényfaj, ami változatlan formában már százmillió éve él itt a Földön. Az emberiség létének időtartama azért létfontosságú, mert az utóbbi évszázadok során mind az emberiség létszáma, mind az általa elfogyasztott energia- és anyagtömeg mennyisége exponenciálisan emelkedik. Ha mondjuk egyetlen százalékos a növekedés, (most nagyjából ennyivel nő évente az emberiség létszáma), akkor ez hetvenévenként lezajló megkétszereződést jelent, amit nagyon szerénynek tűnik, hisz ha valami egy nagyjából élethossznyi idő alatt kétszereződik meg, azt kifejezetten lassúnak, mondhatni stagnálásnak érezzük. Igen ám, de ez azt jelenti, hogy hétszáz év alatt ezerszeres, ezer év alatt pedig több mint harmincezerszeres a növekedés.
Ha az ókori egyiptomi birodalom fennállása alatt évi egy százalékkal növelte volna népességét, akkor a végén nagyjából a világ mai lélekszámának ezermilliárdszorosa lett volna a népessége.
Nem lehet kérdés tehát, hogy a mennyiségi növekedés nemcsak hogy még ezer éveken át, de néhány évszázadon át sem folytatódhat. A kérdés az, hogy „ki” és hogyan, vagyis milyen elvek és kritériumok alapján fogja a növekedést leállítani, s ami még kényesebb kérdés, hogy ha a növekedés a beavatkozások nyomán csökkenésbe vált át, akkor ez meddig fog tartani? Ha nem nyolcmilliárd, akkor mennyi legyen az emberiség létszáma? Egyáltalán lehet-e mindezt bármilyen módon szabályozni, pláne egy olyan liberális elvek szerint működő világban, ahol a gyermekvállalás a szabad individuum legszigorúbban védett magánügye? De ha az emberiség jövőjét alapvető módon befolyásoló döntés abszolút magánügy, akkor miért küzdenek a liberális szabadságharcosok egy mindent meghatározó világállam mielőbbi megvalósításáért?
Kérdések, amelyekre nincs válasz, pedig sterilizálás helyett inkább a válasz megtalálására kellene törekednünk.
Bogár László
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191217-steril (U.I.: Ki olvassa el az ilyet pl. Afrikában, ahol 4,7 a szaporodási ráta az 1,4 – 1,8 európaival szemben…? – szerk.)