"A média azt is egyértelművé teszi, hogy ezek a törésvonalak mindent keresztbe metszenek, családot, baráti köröket, egyáltalán minden létező emberi közösségi hálózatot."…

Az Amerikai Birodalom hanyatlása és a birodalmi rend egyre gyorsuló ütemű felbomlása most minden eddiginél megrendítőbb pontossággal rajzolja meg a rend felbontásának receptúráját. Azt a mechanizmust, amelynek segítségével a történelem láthatatlan főkonstruktőre a rendet szétroncsolva elindítja az adott emberi közösséget azon az entrópikus lejtőn, ami a teljes rendezetlenség, vagyis a káosz felé vezet. A jelek szerint az Amerikai Birodalom nemzetállami talapzatát megtestesítő Amerikai Egyesült Államokban is egy ilyen gyorsított ütemű önfelszámolásba torkolló szellemi polgárháború veszi kezdetét.

Azért fontos hangsúlyozni, hogy minden ilyen dezintegrációs folyamat mindig szellemi polgárháborúként kezdődik, mert ez egyúttal egyértelművé teszi, hogy minden emberi társadalom és a bennünk uralkodó rend legvégső és legmélyebb alapját a lelki, erkölcsi, szellemi talapzat adja. Amíg ez ép és egészséges, addig a rend felbontására törekvő erőknek nincs esélyük, hiszen a rend központi elemeként működő normatív struktúrák bármilyen rendbontás negatív energiáit képesek lefékezni.

Az amerikai tapasztalatok is megerősíteni látszanak, hogy az első feladat olyan hamis törésvonalak megjelenítése és sulykolása, amelyek elterelik a figyelmet azokról az egész emberi közösséget természet adta módon egységes egészként érintő kérdésekről, amelyeket mi magyarok „nemzeti sorskérdéseknek” nevezünk, és amelyek megoldása még teljes nemzeti összefogással is igen nehéz volna, egy hamis törésvonalak mentén megosztott, önmagával háborút folytató emberi közösség esetében pedig kizártnak tekinthető.

Ezzel kapcsolatban idézhetnék Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című művéből azt a két mondatot, miszerint „Ez alatt az időszak alatt olyan politikai és társadalmi konstrukció élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni nemcsak hogy nem lehetett, de nem is volt szabad. Ahol a tényeket nem az okok és okozatok egyszerű láncolatában, hanem azon kívül álló feltevések és várakozások jegyében kellett értelmezni és magyarázni, ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőket, s ráolvasással gyógyítani valóságos bajokat. Minden eltorzulás, ami ez alatt az idő alatt a magyar közösségi élet különböző területein megmutatkozott, valamilyen módon visszavezethető az alapvető politikai és társadalmi konstrukció hamisságára.”

Bibó jóhiszemű, és magát az adott emberi közösséget, illetve annak elitjét hibáztatja azért, mert, ahogy írja „álbajokra pazarol jó erőket és ráolvasással gyógyít valóságos bajokat”, és így nem feltételezi, hogy e mögött egy, az adott közösség szétbontásán munkálkodó struktúra is állhat. És bár a következő mondatában ő maga is azt írja, hogy mindez az alapvető politikai és társadalmi konstrukció hamisságára vezethető vissza, de nem teszi fel a kérdést, hogy vajon miért hamis maga az alapstruktúra.

Ez olyan, mintha egy súlyos fertőző betegség esetében kizárólag az adott élő szervezet degenerálódását érzékelnénk, őt is tennénk felelőssé, de egyáltalán nem fordítanának figyelmet a „kórokozókra”, amelyek nem feltétlenül gonoszságból, hanem azért tevékenykednek az élőlényben uralkodó rend felbontásán, mert ők éppen a rendezetlenné válás során felszabaduló energiával táplálkoznak. (Ha ugyanis a rend felépüléséhez és fennmaradásához folyamatosan energiára van szükség, akkor az anyag- és energiamegmaradás kozmikus törvénye alapján fel kell tételeznünk, hogy a rend felbomlása, a rendezetlenné válás során ez az energia felszabadul.)

A hamis törésvonalak érzelmi-indulati megerősítésében döntő szerepet játszó média ezek után minden társadalmi, gazdasági, politikai történést ezen a hamis, megosztó optikán keresztül szemléltet, így bármi történik, az csak elmélyíti az adott közösségen belüli szakadékokat. Ettől kezdve minden probléma és baj forrását nem a valóságos összefüggésekben, hanem abban kezdi látni a közösség egyre nagyobb többsége, hogy ott van a másik oldal, szóval ott vannak ők, és ez a fő oka annak, hogy még nem oldottunk meg minden problémát.

Bezzeg ha ők nem lennének, földi mennyország lehetne itt minden. Nem nehéz észrevenni, hogy mindez a közösség önfelszámoló indulatait, negatív létenergiáit rohamos gyorsasággal képes növelni. Ráadásul a média azt is egyértelművé teszi, hogy ezek a (persze hamis) törésvonalak mindent keresztbe metszenek, családot, baráti köröket, egyáltalán minden létező emberi közösségi hálózatot. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az úgynevezett „közösségi média”, leginkább a Facebook, nemcsak hogy nem képes a hamis törésvonalak „fölé emelkedni”, hanem éppen ő maga válik a közösség önpusztító, önfelszámoló, destruktív indulatainak legfőbb gerjesztőjévé.

És mivel ezek az indulatok főként azokban a társadalmi csoportokban gerjeszthetők, amelyek a leginkább reménytelen helyzetben vannak, így ezzel a szimbolikus erőszak eszkalációja után a nyílt, véres, fizikai erőszak is bármikor beindítható. Márpedig ha egy társadalom tartósan álbajokra pazarolja jó erőit, akkor az elkeseredett és reményvesztett lúzerek száma és aránya csak növekedni tud, így mindez negatív önbeteljesítő jóslattá válva tovább fokozza az önpusztítást. Ahogy egy ezzel kapcsolatos amerikai tanulmány fogalmaz, ahogy a tripla sajtburgert, a villanyautót, vagy a legújabb iPhone-t, úgy vásároltatják meg magával a közösséggel az önmaga elpusztításának alapjául szolgáló, önfelszámolásba vezető szellemi polgárháborút is. Ahogy a régi vicc mondja: ügyes!

Bogár László
http://magyarhirlap.hu/cikk/99110/Polgarhaborus_narrativak

U.I.: az FB-n találtam egy érdekes kommentet, idetettem, talán kiegészíti a mondanivalót (szerk.).

 

Földvári Tamás kommentje:

A társadalmak alapja mindig szellemi, eredendően szellemi. Akkor is, ha ez a szellemi alap egyszerű, igénytelen. Minden ismert társadalmi változás a szellemi térben kezdődött, ha csak nem külső hódításról volt szó. A 'szellemi' fogalmát azonban kissé meg kell magyaráznunk, mert hazánkban a rossz bibliafordítások nyomán egy homályos értelmezése van ennek a fogalomnak. Az Újszövetség nem két, hanem három szinten határozza meg az ember létezési terét. Ez a pneuma, pszükhé és a szarksz/szóma. Magyarul szellem, lélek és hús/test. Magyarországon azonban rossz felfogás miatt már a 15. századtól (!) ezt megcsonkították és csak kétrétű emberképet engedélyeztek a magyar népnek. Mint nyilvánvaló ez az időszak – a 15. század 2. fele és a 16. század első fele – világosan hazánk bukásának idejére esik. Csakhogy nem okozata, hanem – mivel korábban kezdődik, még a Hunyadiak korában virágzó és ereje teljében levő Magyar Királyságban – oka a kedvezőtlen változásnak. Egyik oka. A Szentírás világosan fogalmaz ugyanis:

I. Kor 2,14: ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ, μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστίν, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται·

"Ám az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember, mert az oktalanság neki, és nem képes felismerni, hogy szellemileg vizsgálja meg."

Amíg ugyanis a latin jelentette az „értelmiségi köznyelvet” ez nem okozott bajt, zavart az Erőben, mert a latin, ugyan úgy, mint a többi európai nyelv, szintén megkülönböztette ezt a három szintet. Amint azonban elterjedt a magyar nyelvű közgondolkodás, azonnal megjelentek a bajok. S azóta is rendre szétzilál minden hasznos és üdvös törekvést, hogy mi nem szellemi, hanem lelki emberkénk értelmezzük a világot. „Ám az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember, mert az oktalanság neki, és nem képes felismerni, hogy szellemileg vizsgálja meg.” S valóban, mindent az érzelmi síkra vetítünk, a társadalmi vetületeket is, holott az jellemzően értelmi megítélés alá kellene, hogy essen. Döntéseinkben így immár öt évszázada az érzelmek döntenek, s a háromrétű embert kétrét görnyedve valósítjuk meg. Akkor fog kezdődni az igazi felemelkedésünk, amikor ezt helyre tesszük.