Az élet nem olyan étterem, ahonnan fizetés nélkül lehet távozni, eljött a számla rendezésének ideje, és kiderülni látszik, hogy ebül szerzett jószág ebül vész...

Kevés megrendítőbb példa akad arra, hogy egy korszakos tehetségű magyar író/költő olyan végzetesen értse félre az alapvető társadalmi változásokat, mint Batsányi János. (Bár a lincselésre uszító Petőfi Sándor talán még rajta is túltesz az Akasszátok fel a királyokat című versében, ami persze ugyanúgy, mint Batsányi esetében semmit nem von le zseniális költői tehetségéből.). A francia forradalom elnevezésű „csinált” tömeggyilkosság-sorozatot Batsányi nemcsak hogy lelkesen üdvözölte és támogatta egészen a Napóleonnal való személyes kapcsolatig bezárólag, de arról is mélyen meg volt győződve, hogy Magyarország számára is egyedül ez jelentené a „szebb jövőt”. (A magyar népnek szerencsére már annyian és annyiszor ígértek szebb jövőt, hogy az egészséges gyanakvás szellemi energiái eredményesen tartják távol az ilyen és ehhez hasonló hazug aufklerista kalandoktól.)

A franciaországi változásokra című versében Batsányi mámoros elragadtatással így inti az uralkodókat: „Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, / Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”). Hát, szó se róla ma újra érdemes szemünket Párizsra vetni, ahol a bábként mozgatott gyilkos jakobinus csőcselék, a pusztító bolsevik-ávós Lenin-fiúk előképét megjelenítő Párizsi Kommün iszonyata után most a szintén mesterségesen előállított globális veszélyes hulladékká tett migráns-„cassuer” különítményesek küzdenek a „szent világszabadságért”, a szó szoros értelmében tűzzel-vassal. Párizs újra a teljes széthullás ontológiai szakadékának szélére került, mert valami rejtélyes ok miatt a már több ezer éve „nem létező” világerő előszeretettel használja a franciákat kísérleti laboratóriumként, amikor az entropikus lejtőn lefelé rugdalva a világot egy újabb „letörést” készít elő rajta. És mint mindig, a globális véleményhatalmi rendszerén keresztül azonnal be is zárja a nagyérdemű közönséget a hamis értelmezési keret és fogalomkészlet ketrecébe, mint azt szegény Batsányival és Petőfivel is tette, és amit aztán ők buzgón segítettek is.

Nem mellesleg legnagyobb nemzeti ünnepünk március 15. is egy, a globális pénzhatalmi rendszer urainak szintén Párizsból indított „csinált” forradalmi hullámának bomlásterméke volt, de ennek érzelmi megemésztését még valószínűleg sok-sok hasonló pusztításból való, az eddiginél azért egy kicsit dinamikusabb tanulás nyomán vihetnénk végbe. Feltéve, de nem megengedve, hogy az ehhez szükséges sok-sok idő még valóban a rendelkezésünkre áll majd.

Mivel a lejátszástechnikai és esetünkben inkább a látványtechnikai felszín mindig csak arra szolgál, hogy megvezessen minket, ezért próbáljuk a mai párizsi történések mélyebb szerkezetét megvizsgálni. Először is azt kellene világossá tenni, hogy az európai keresztény fehér ember nagykultúrája a szép reményű kezdetek után néhány száz évvel e „nem létező” világerő szellemi energiáinak fogságába került, és azóta ennek a negatív energiának a puszta eszközeként üzemeltetik. A problémát az okozza, hogy bármilyen nehéz is ezt bevallania a nyugat-európai embernek, a világtörténelem legaljasabb, legmocskosabb, legkegyetlenebb tetteit hajtotta végre, elpusztítva és kirabolva Földünk rajta kívül eső részét. Majd, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, élvezte a rabolt vagyont, és jólétét saját lelki, erkölcsi és szellemi nagysága természet adta hozadékának tekintette. Ám ahogy Czeslaw Milosz írja, az élet nem olyan étterem, ahonnan fizetés nélkül lehet távozni, eljött a számla rendezésének ideje, és kiderülni látszik, hogy ebül szerzett jószág ebül vész.

A nyugat európai fehér embert, ahogy az Amerikában összetákolt világbirodalmát is, most ugyanaz a látszólag őt egykor „felemelő”, pedig csak a rablás végrehajtásának fegyvereként használó „világerő” pusztítja el, úgy, hogy apokalipszisként uszítja rá az egykor általa kifosztottak utódainak irtóztató tömegét. Hogy semmi félreértés ne legyen, amit az a „csinált”, tehát „jól képzett” csőcselék most Párizsban véghez visz, arra nincs semmiféle mentség. Nincs mentség, de van magyarázat.

Nem lehet elégszer idézni, „Die ganze Scheiße kommt zurück”, mindössze az a szar folyik most vissza halmazati büntetésként a magát kereszténynek vélő, valójában azonban cinikus, aljas gazemberként hedonizáló nyugat-európai emberre, amit ő maga provokált ki, amikor hagyta magát fegyverként használni egy olyan erő által, amelyről akkor is sejthető volt, hogy vele is ugyanígy bánik majd el, ha egyszer eljön az ideje. S most eljönni látszik ez az idő.

A világot valójában irányító erő, amely rákos burjánzásként, mint egyfajta „globalóma” elszívja a világ erőforrásait, s a korlátlan zabálása nyomán előálló fölös anyagcsere végtermékeit a világra üríti, most a kezében valaha hatékony fegyverként használt fehér embert az általa létrehozott szartömegbe fojtja bele. Jó lenne hinni abban, hogy lehet valamilyen megoldása mindennek, de ez is csak egy, a fenti világerő által terjesztett hamis mítosz, mármint hogy mindennek van megoldása. Ha ugyanis így lenne, akkor nem létezne az a fogalom, hogy irreverzibilitás, vagyis visszafordíthatatlanság.

A dolog azért vészjósló igazán, mert ez a „nem létező” erő mint globális parazita éppen ebből táplálkozik. Miközben lefelé rugdalja az emberi létezést ezen az entrópikus lejtőn a teljes rendezetlenség, a káosz felé, élvezettel szürcsöli ki az így felszabaduló energiákat, amelyek a rend szétrombolásával szabadulnak fel. És bármilyen szörnyű is e szürreális horror, egyre mélyebbre süllyed mocskába a világ.

Bogár László
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230710-parizsra-vessetek