Búcsú a fegyverektől, avagy véget érhet-e valaha a Birodalom proxy háborúja Ukrajnában?...
Az amerikainak látszó globális birodalom médiája egyre többször említ olyan „értesüléseket”, amelyek szerint küszöbön állnak a tárgyalások, és a háborúnak rövidesen vége. Láthatólag egyre bonyolultabb globális hatalmi játszma kezd kibontakozni. Ennek két fő oka az, hogy a birodalom fő stratégiai céljait csak nagyon korlátozottan volt képes elérni a világháború első, lassan két éve során, és most már nincs is esély ezek teljesítésére.
Az amerikai elnökválasztási színjáték körüli örvénylések is azt igazolják, hogy a „birodalomkiválasztó főhatalom” egy sokkal komplexebb játszmába kezdett, mint amit az amerikai birodalom egyáltalán követni tudna. Érdemes tehát eltöprengeni azon, hogy milyen globális hatalomdinamikai mozgások határozzák meg az előttünk álló idők folyamatait.
Az elmúlt évek során fokozatosan derült ki számunkra, hogy ez a lemeztektonika sokkal komplexebb, mint ahogy addig gondoltuk. Nincs ebben semmi meglepő, hisz a világot ténylegesen irányító erők evidens törekvése az, hogy szellemi értelemben egyszerűen megragadhatatlan és elbeszélhetetlen maradjon hatalomgyakorlásuk valóságos dinamikája, hisz e hatalomgyakorlás zavartalansága csak így biztosítható. (Van azért annak valami diszkrét bája, hogy az állandóan a liberális demokrácia nagyszerűségére hivatkozó komplexum hatalomgyakorlásának zavartalanságát a demokráciát tökéletesen kizáró mechanizmusok segítségével véli elérhetőnek.) S mivel e zavartalanság eléréséhez a globális média (hamis) valósággyárai most már olyan felfoghatatlanul komplex technológiai fegyverarzenállal rendelkeznek, ami ezt tökéletesen lehetővé is teszi, így bár tudásunk folyamatosan növekszik, mégsem igazán képes lépést tartani e valóságipari művek hamis értelmező-hatalmi manipulációinak torzító hatásával.
Ahhoz, hogy a jövőről egyre finomabb felbontású „képalkotó” berendezésünk legyen, főként arra volna szükség, hogy a globális média által „csinált” látványtechnika felszíne alá lássunk, mert a valóságos összefüggéseknek éppen erről a lényegéről próbálja nemcsak egyszerűen elterelni a figyelmet, hanem eleve nevetséges és alaptalan feltételezésnek, „összeesküvéselmélet-gyártásnak” minősíteni minden olyan törekvést, ami a lényeg megértésére irányulna.
Amiből kiindulni tudunk, az az, hogy az elmúlt évszázadok során megnyilvánuló globális hatalomdinamika lényegi eleme, vagyis, hogy nagyjából egy évszázad alatt „elhasználódik” az éppen aktuális birodalom uralmi elitje, most is működni látszik. Az elitek lelki, erkölcsi, szellemi értelemben végbe menő degenerálódása most is megállíthatatlanul zajlik, sőt olyan öngerjesztő örvényléssé kezd válni, amire már nem is nagyon lehet történelmi analógia. Tény viszont, hogy mind a nemzetállam Amerika, mind a birodalmi Amerika szintjén mutatkoznak jelei a történelmi önreflexiónak, vagyis Amerika mindkét szintjében jelen vannak az önmagára „kívülről” való rátekintés imperatívuszai. Ezek az egyes személyekben, intézményekben vagy akár az alternatív médiában megmutatkozó törekvések azonban láthatólag nem képesek összeállni olyan cselekvésnyalábbá, amelynek integratív ereje nélkül a birodalom és most már egyre nagyobb valószínűséggel a nemzetállam összeomlása és káoszba süllyedése elkerülhetetlennek látszik.
Ebből a nézőpontból szemlélve az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a „világháború” (amelynek egzakt definíciójára eddig nem nagyon volt kísérlet, így egyelőre nem több, mint egy baljós metafora) valójában annak a szellemi örvénylésnek, vergődésnek a kivetülése, ami a birodalmi uralmi elitekben végbe megy.
A szellemi korszakhatárok mentén ilyen volt a harmincéves háború, az első és második világháború is. Kozmológiai értelemben olyan ez, mint a gravitációs hullámok észlelhetőségét lehetővé tevő extrém események, mint például két neutroncsillag vagy éppen fekete lyuk összeütközése. Talán tekinthetjük akár szimbolikus üzenetnek is azt, hogy például arany, mint évezredes szimbólum a világegyetemben csak ilyen extrém kataklizmák során keletkezhet. A „nagy történelemben” így kapcsolódik össze a neutroncsillag, az aranyat ólomból előállítani próbáló alkimista vagy éppen az „Eldorádót” kereső spanyol konkvisztádor, aki nem tudhatta, hogy az arany azért olyan ritka, mert létrejötte csak extrém kozmológiai fejlemények nyomán elképzelhető.
Az „arany” a földi világ nagy távú hatalomtektonikai rendszereiben a szellemi változás. Amerika sem nemzetállamként, sem birodalomként nem látszik alkalmasnak e szellemi energiák integrálására, a gravitációs hullámok erejének megfelelő szellemi szinergia megteremtésére. Az igazi főszereplő azonban nem Amerika, hanem a „harmadik típusú” globális hatalmi szint, vagyis a birodalomkiválasztó főhatalom. Az ő kezében van most is a legfőbb döntés, vagyis, hogy amiképpen az elmúlt ötszáz év során mindig, úgy most is veszni hagyja az aktuális birodalmat, vagy ad esélyt egy eddig nem tapasztalt szellemienergia-feláramlásra, amely lehetővé teszi, hogy a világhatalom egész struktúradinamikája gyökeresen átalakuljon.
Ez a gyökeres átalakulás azért elkerülhetetlen, mert a világ egyre fenyegetőbb vergődése mögött egy minden eddig értelmezhetőnél sokkal mélyebb létválság közelít. Ennek lényege az, hogy a világot irányító erő évezredek óta követett létberendezkedése folytathatatlanná vált, pontosabban az eleve folytathatatlan létmód elérni látszik a legvégső határait. A főhatalom tehát vagy elbúcsúzik eddigi fegyvereitől, vagy a világgal együtt ő maga is széthullik.
Lesz-e búcsú e létfegyverektől?
Bogár László forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20231231-bucsu-a-fegyverektol