Vasárnap Németország választ. A választék nagyjából az vagy ugyanaz. Van egy angol betűszó, ami akár egy női becenév is lehetne, és ez úgy hangzik, hogy TINA, ám ez valójában egy akroníma, ami annak a rövidítése, hogy There Is No Alternative...

Nos, Németország számára sincs alternatíva, a német választó tehát szabadon választhat, az vagy ugyanaz között, vagyis szabad emberként szabadon azt teheti, amit szabad neki. Ez akkor is így, sőt még inkább így van, ha tudjuk, hogy van egy párt, amely igen profi módon választotta meg a nevét, ez az AfD, amely a nevében is alternatívát kínál Németország számára. Mindez hasonlít az LMP és a Jobbik névválasztásához, amely két párt a nevével is jelezni akarta, hogy ők képesek megváltoztatni a politikai tér alapvető mintázatait.

De ahogy esetükben is kiderült, nem lehet más a politika, ahogy az LMP gondolja, és nem lehet jobb(ik) Magyarországot azon a módon elérni, ahogy a Jobbik akarja. Az AfD egyrészt karanténba szorított, megbélyegzett párt, bármilyen eredményt is ér el, nem kormányképes erő. Másrészt meglehetősen eklektikus, inkoherens programja nagyjából ugyanúgy nem alternatíva Németország számára, mint a szalonképes pártoké.

Az is biztosnak látszik, hogy nemcsak nincs egy párt sem, amely abszolút többséget szerezhetne, de egész biztos nem lesz olyan eredmény, hogy két párt koalíciója többséget jelenthetne, legalább három, sőt valószínűleg négy pártra lesz szükség a kormányalakításhoz. A nagy jobboldali (CDU–CSU) és baloldali (SPD) párt egyformán történelmi mélyponton van, aminek alapvető oka, hogy beleloldódtak a trendi multikulturális moslékba, a Zöldpárt és a Die Linke pedig eleve a multikulti káosz generátoraiként lett bekészítve. Minden a felbomlás jeleit mutatja, esély és remény nélkül. Németország demográfiai értelemben lényegében már halott, pusztulásán nem tud és már nem is akar változtatni.

Joggal merül fel a kérdés, hogy jutott ide Európa vezető hatalma? Bár már foglalkoztunk vele, érdemes újra összefoglalni a lényeget. A németség Európa és a kora kereszténység meghatározó hatalmának, a Német-Római Birodalomnak a legfőbb talapzatát jelentette. Ám a modern Nyugatot megkonstruáló, „nem létező” erő számára a legfontosabb akadályt éppen ez a szakralitást még őrizni képes konstrukció jelentette.

Ezért hosszú előkészületek után, amelyeknek közvetlen előzménye a reformáció, ami eredeti céljaival szemben tragikus módon szellemileg veri szét a Német-Római Birodalmat, kirobbantja a harmincéves háborút, ami Európa történetének legpusztítóbb háborúja volt. Itt megsemmisül a szakrális történelmi német nemzet. Ez után két évszázad „bünti” következik, amikor a hollandok, franciák és aztán a britek világbirodalommá válnak egy-egy évszázadra, míg Németország számára ez tabu marad.

Két évszázad után, szigorúan ellenőrzött államnemzetként „megtörténni engedik” a második német birodalmat, amely a világ legdinamikusabb és legerősebb ipari hatalmává válik, még a Brit Birodalmat is túlszárnyalja, a francia hatalmi konstrukciót egy villámháborúban megsemmisíti, és úgy érzi, végre eljött a pillanat, hogy száz évre ő is világbirodalommá válhasson, de mint kiderül, ez végzetes tévedés, mert már megvan az új jelölt, az Amerikai Egyesült Államok.

Szó se róla, van benne logika, hisz sokkal tágasabb tér és erőforrás, nagyobb, mint Európa, és geopolitikailag nincs ellenfél, tökéletesen védhető. És mivel a második német birodalom nem ért a szép szóból, így brutálisan leverik az újabb harmincéves háború első világháború nevű első szakaszában. Ám olyan kegyetlenül fosztják ki anyagilag és alázzák meg szellemileg, hogy szinte kiprovokálják a lázadást, ami el is jön a Harmadik Birodalom képében.

A „nem létező” világerő felépíti, finanszírozza, nekivezeti a szovjetnek, azt remélve, hogy a háború gigantikus hasznot hoz számára, és mindkét fél kellően meggyengül ahhoz, hogy „kézben tartható” legyen. Ám a játék mindennél brutálisabb fordulatot vesz, Hitler az őt bábként mozgatók ellen fordul, és ez a harmincéves háború második szakaszában a Harmadik Birodalom megsemmisítéséhez vezet.

És ez teszi lehetővé a világ urainak, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyenek a „negyedik német birodalom” létrehozására. Saját erőből tovább gazdagodhat, de nincs múlt, nincs történelem, nincs kultúra, helyette van a multikulturális moslék, ami három generáció alatt szinte mindent felemészt. Ám a hetvenes-nyolcvanas években az új nemzedék azt reméli, hogy talán vége lehet a büntinek, hisz nyugdíjaskorúak már, akik még szerepet játszhattak a háborúban.

Ám „csinált” polgárháború a csattanós válasz a Vörös Hadsereg Frakcióval. Azóta épül az engedelmes ötödik birodalom, ahol miután a szovjetet lebontják, a német újraegyesülést is lehetővé teszik. Ám ez csak a látványtechnika, mert az ötödik birodalom már a végfelszámolás fázisa. EUAngéla nem Jó Hír az EU és Németország számára, hanem végfelszámoló biztos hosszú uralkodása során. Igaz, azért kénytelen mindezt végrehajtani Merkel, mer’ kell. Legsúlyosabb történelmi bűne, hogy a tömeges migráció drámája során fel sem teszi azt a kérdést, hogy import helyett talán „saját előállításban” is lehetne új nemzedék Németországban.

Ez a választás kizárólag arról szól, hogy ki lesz a legengedelmesebb ügynök, aki e végfelszámolást befejezi. A szétdarált politikai osztály és a még inkább szétdarált választó nem is érti, igaz nem is érdekli, hogy mi történik vele. Németországnak demográfiai, lelki, erkölcsi, szellemi értelemben vége van.

Bogár László
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210925-alternativa-nemetorszagnak