Őry Mariann és Fricz Tamás cikkei bemutatták az elérendő globalista célt. Bogár László cikke pedig sejteti az eszközöket. Ez annál pikánsabb, mert szerdán (I.6.) a tüntetők megrohamozták az amerikai Kongresszus épületét, a Capitoliumot…(szerk.)

A reset, ami eredetileg az elektronikai rendszerek újraindítását jelentette, már lassan egy évtizede a leggyakrabban használt mém a globális pénzhatalmi rendszerben. Mindenki számára egyre nyilvánvalóbbá vált az elmúlt évek során, hogy a világtörténelem legnagyobb csalása zajlik, egy olyan gigantikus spekulatív pénzhatalmi „lufi” felfújása, amelynek már neve is volt, Everything Bubble, vagyis Mindenségbuborék. Így aztán a cinikus brókerek már régóta joggal figyelmeztettek arra, hogy nagyon nagy baj lesz, ha egyszer Isten reseteli a rendszert. Ám minő meglepetés, jött a vírus, és mindent „megoldott”. Az extrém módon, hisztérikus haláltáncszerű „túlárazás” után a világ tőzsdéi ugyan zuhanni kezdtek februárban és márciusban, ám a jegybankok felfoghatatlan tömegű pénzzel árasztották el a világot, amit az óta „helikopterpénznek” neveztek el. Mindennek nyomán eddig soha nem látott mértékű, újabb eladósodási hullám kezdődött el. Hogy hol tartunk e folyamatban, azt a legjobban talán az jelzi, hogy az amerikai nemzeti jövedelem minden egydolláros növekedéséhez már hétdollárnyi adósságnövekedés kapcsolódott az elmúlt évtized során. Mindennek alapján nem kell csodálkoznunk azon, hogy a reset elég vészjósló üzenet, így aztán valóban mindenkit meglepett, amikor Klaus Schwab a World Economic Forum (WEF) nevű exkluzív globális beszélgetőhálózat életre hívója a The Great Reset, vagyis a Nagy Újraindítás nevet adta kezdeményezésének. Indoklása szerint a világjárvány nagyszerű lehetőség arra, hogy végre valóban elindulhasson egy új világrend felépítése. Talán már ennyi elég lehetne ahhoz, hogy némi gyanakvással tekintsünk erre az újabb globális hatalmi mutatványra, ám ennek kapcsán érdemes eltöprengeni azon, hogy vajon miként is akarják egy „csinált” járvány „csinált” következményeit a világ entrópikus lejtőn való további lefelé rugdalására felhasználni.

Az új világrend létrehozására irányuló stratégiai kezdeményezések első látványos megnyilvánulását a Római Klub nevű szervezett létrehozása jelentette fél évszázaddal ezelőtt. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján válhatott világossá a globális hatalmi szuperstruktúra urainak, hogy a világ rohamos gyorsasággal növekvő komplexitása elérte vagy talán már meg is haladta azt a kritikus szintet, ahol még kézben tartható számukra. (Fontos megjegyeznünk, hogy minden nagy emberi szerveződés, világbirodalmak például, bukását rendszerelméletileg annak köszönheti, hogy terjeszkedése során a komplexitása gyorsabban növekszik, mint a komplexitás ilyen szintjét uralni képes hatalmi szerveződések komplexitása.) Ha ugyanis e kritikus szintet túllépne egy emberi szerveződés, akkor vagy kikerülhetetlenül bekövetkezik a rendszerszintű összeomlás, vagy éppen ezt elkerülendő, programozott káosz gerjesztésével a világ urai megpróbálják kicsit szétzilálni a rendszert, mintegy visszabontani valamennyit a rendszer komplexitásából. Logikusan annyit, amennyi a rendszer biztonságos ellenőrzésének visszavételéhez feltétlenül szükséges, hogy aztán legalább is elképzeléseik szerint már újra ellenőrzésük alá vonják a világot. Ebből a szempontból talán érthetőbbé válik, hogy az elmúlt évek három nagy világtémája, a migráció, a klíma és a vírus, a tudatosan gerjesztett amerikai polgárháború vagy éppen a „jogállamvédelmi hatósággá” átalakított Európai Parlament Magyarország és Lengyelország elleni megtorló hadjárata miért és hogyan illeszkedik ebbe a stratégiába.

Mindez egyúttal a hagyományos önazonosság utolsó maradványainak teljes felszámolását is jelenti, hisz a komplexitás visszabontása csak akkor lehet igazán sikeres és gyors, ha semmilyen ellenállásba nem ütközik. A totális ellenőrzöttség és engedelmesség az átalakulás fő hívószavai, és a világ urai láthatólag igen elszántan próbálják az ellenállás utolsó maradványait felszámolni úgy, hogy ezzel egyúttal példát is statuáljanak, vagyis világossá tegyék, hogy nincs esély a globális diktátumukkal való szembeszállásra. De akkor mi is volna e Nagy Reset után felépítendő új világrend lényege? Nos, a World Economic Forum programja és Klaus Schwab patetikus megnyilvánulásainak teátrális fordulatai mögött egy, az eddiginél is kegyetlenebb világ képe látszik kibontakozni. Miközben a programok fenntarthatóságról, egyensúlyról, harmóniáról szólnak, ám egyetlen utalás sincs arra, hogy vajon mi akadályozta meg a világot eddig abban, hogy ilyen hely legyen. Vagy ha mégis van hivatkozás ezekre az okokra, az nem sok jót ígér, hisz a nacionalizmus, rasszizmus, populizmus, homofóbia és hasonló fogalmakkal írja le a világ egyensúlyba hozásának fő akadályait. Lévén azonban ezek a fogalmak a globális média véleményhatalmi rendszere által legyártott hamis metafogalmak, amelyek egyetlen célja, hogy megbélyegezzék és bármilyen új rend megvalósítására irányuló stratégiából eleve kizárják azokat, akik hagyományos önazonosságukat és ezen keresztül a világ hagyományos rendjét védelmeznék, így a WEF új világrendje már ezen a vázlatos szinten is alkalmatlan bármilyen globális egyezség létrehozására. Megalkotói azonban láthatólag nem is kívánnak vitát nyitni javaslataik felett, hanem teljes engedelmességet várnak el a világ minden lokalitásától. A Nagy Világleállítás tehát sikeresnek látszik, a világ urai valóban létrehozták a modern világgazdaság történetének legsúlyosabb válságát, amelynek mélységét egyelőre még elképzelni sem tudjuk. De hogy a Nagy Újraindítás ezen a módon nem fog sikerülni, azt egészen biztosra vehetjük.

Bogár László (a szerző közgazdász)
forrás:https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210106-a-nagy-reset