1054-ben volt a keleti nagy egyházszakadás, ötszáz év után pedig 1517-ben Luther Márton indította útjára a reformációt. Egy újabb ötszáz év után 2022-ben a német katolikus püspökök a „szinódusi úttal“ verik szét a német katolikus egyházat. Petra Lorleberg interjújában Bernhard Meuser adott interjút az ún. szinódusi útról és megállapította, hogy az egyházszakadás már megtörtént…(szerk.)
„A szinódusi út minapi közgyűlésén a német egyház válsága új minőséget ért el.“ Ezt világítja meg az augsburgi teológus, könyvszerző és Youcat-elindító Bernhard Meuser a kath.net-nek adott nagyinterjúban, ahol az egyházszakadás veszélyére vonatkozó kérdésekre is válaszol:
kath.net: Tényleg igaz, hogy a szinódusi út legfrissebb fejleményeivel elértük az „egyházszakadás” állapotát?
Bernhard Meuser: Nem vagyok egyházjogász, ezért csak a laikus véleményével szolgálhatok. Itt a következőket mondanám: a szinódusi út minapi közgyűlésével a német egyház válsága új minőséget ért el. Nem annyira arról van szó, hogy az Egyház dolgaiban illetéktelenek csoportja az egyházon belül és az egyházon kívül a kamerák kereszttüzében mindenféle nagy csinnadrattával milyen többségi véleményt fogalmaz meg. Ez még csak a skizma első szintje: az egyetemes egyház álláspontjával ellentétes tanok közös kinyilvánítása.
kath.net: És ezt a szintet már átléptük?
Meuser: Igen – sajnos most a második szintet értük el a háromból: Németország katolikus püspökeinek valódi többsége olyan határozatokat hozott és olyan szándéknyilatkozatokat hagyott jóvá, amelyek egyértelműen ellentétesek az érvényes tanítással. Ezzel nyilvánosan megszegték a szenteléskor tett ígéretüket.
kath.net: Hogyan hangzik ez az ígéret?
Meuser: A megfelelő helyen ezt mondják: „Készen vagy rá, hogy az apostolok által ránk hagyományozott hitletéteményt, melyet az Egyházban mindig és mindenütt megőriztek, tisztán, a maga teljességében továbbadd?” Válasz: „Készen vagyok”.
kath.net: Mit jelent a „hitletétemény”?
Meuser: Van erre egy latin fogalom, a depositum fidei. Leginkább az Egyházra bízott szent kincsnek fordíthatnánk, olyan tartalomnak, amihez nem szabad hozzányúlni, mert különben a kinyilatkoztatás lényegének ártunk. A hitletéteményt azoknak kell szőröstül-bőröstül védelmezniük, akik a kincset őrzik, vagyis az apostolok utódainak, a püspököknek, éspedig abban a formában, ahogyan az az Egyház apostoli hagyományában az egyes korokon átívelően mint hitünk nélkülözhetetlen tárgya jelenik meg. Röviden: A katolikus egyház lényege ez – az a tartalom, amelyre az egyház épül. A hitletéteményhez tartozik egyébként az Egyház imádsága is – például a misekánon, melyet minden szentmisén hallhatunk. Az a hit is ide tartozik, hogy az Egyház – minden bűn dacára – isteni misztérium és Krisztus valóságos jelenléte. Már csak ezért is problematikus, mikor egyes püspökök „tettestársaságnak” nevezik. Ott vannak aztán az évszázad nagy angol történészének, az anglikán Arnold Toynbee elgondolkodtató szavai, aki egyszer azt mondta, hogy a katolikus egyházat olyan aljas őrülettel irányították a korokon át, hogy az a tény, hogy még mindig létezik, az isteni alapítását bizonyítja.
kath.net: És most Németország püspökei ezt a hitletéteményt ásták alá?
Meuser: Igen, legnagyobb elképedésemre ezt kell megállapítanom.
kath.net: Értem. És akkor vajon nem beszélhetünk-e ténylegesen egyházszakadásról?
Meuser: Az egyházszakadás már megtörtént. Tulajdonképpen csak a harmadik szint hiányzik: az Egyháznak hivatalosan is meg kell állapítania, hogy az Istennel és az Egyházzal kötött szerződést megszegték. Ez nem fog elmaradni, mert nem maradhat el. Mikor a püspökök úgy gondolkodnak, hogy a sarkukban kiabáló hangadókat kell követniük, abban az illúzióban ringatják magukat, hogy ha Rómát kész tények elé állítják, és elég arcátlanul lépnek fel, megfordul majd a szél, és nem a német egyháznak kell visszavonulót fújnia, hanem a világegyház teszi magáévá a német modellt.
kath.net: Lehet, hogy ez fog történni?
Meuser: Ez nem fog megtörténni, éspedig nemcsak azért, mert ez az irányzat nem élvez többséget a világegyházban, hanem elsősorban belső okokból. Az egyházszakadás megállapítása nem lehetőség, hanem az Egyházi Törvénykönyv 751. kánonja szerint kötelesség, amennyiben az tényleg megvalósul. Az Egyház tanítása kiegészíthető, pontosítható és elmélyíthető ugyan, de nem cserélhető le valami újra, ahogyan nem mondhatjuk azt sem, hogy: „Január 1-én úgy döntöttünk, hogy ez és ez nem bűn többé, és nem kell többé meggyónni.“ A tanítás nem így jön létre.
kath.net: Akkor hogyan?
Meuser: Amit a keresztények hisznek, az a kinyilatkoztatásra vonatkozik, ahogyan azt mindenekelőtt a Szentírásban, Isten igéjében találjuk. A Biblia itt a hit olyan mércéje, amely maga semmilyen további mércének nincs alávetve (norma normans non normata), ugyanakkor ha csak önmagában tekintjük, bármi kiolvasható belőle (Shakespeare: „Hogy célját elérje, maga az ördög is a Bibliából idéz.”) A Biblia egyértelmű és világos tanítása ezért csak akkor tárul fel, mikor az Egyház az egyes korokon és népeken átívelően közösen olvassa. Amit hinnünk kell, azt az Egyház Isten igéjére hivatkozva mint a „hit tanításának biztos normáját” a Katekizmusban terjeszti elő. Amit ezen a normán túl teológiailag továbbgondolnak, azt nem szabad eleve gyanúsnak tekinteni, különben a hitletétemény valamiféle holt dolog lenne. Csak akkor tudjuk ugyanis elmélyíteni és pontosítani, ha az értelméről és a mondanivalójáról újra és újra elgondolkodunk. A teológia ezért segíthet abban, hogy a hit lényegét egyre jobban megértsük. Itt azonban azt látjuk, hogy magánvéleményeket emelnek a dogma szintjére (például egyes magabiztos feminista teológusnők szerint teljesen lényegtelen, hogy Jézus milyen nemű volt), azt pedig senki sem várhatja el, hogy a magánvéleményéhez hitből fakadó engedelmességgel viszonyuljunk.
kath.net: Ha az egyházszakadás már megtörtént, hogyan lehet azt gyógyítani?
Meuser: Induljunk ki abból, hogy az egyházszakadás megtörtént. Nem Kovács Pistike vitte végbe, hanem az Egyház által a hivatalukba iktatott püspökök (!), úgyhogy visszafordítani is csak ezek a püspökök tudják, éspedig úgy, hogy szellemi elsötétülésüket elismerik, és visszatérnek az egyetemes egyház közösségébe.
Különben formálisan sem tekinthetők többé római katolikus püspököknek. Aztán a szektájuknak új címkét kellene nyomtatniuk. Lehetnének, mondjuk, „német katolikus egyház”. Képzeljük csak el a kölni dómot mint a német katolikus egyház szívét. Egyszerűbb lenne, ha ókatolikusok lennének, ahol tényleg minden megvan, amit az egyház álmodozójának szíve a római katolikus egyháztól kíván.
kath.net: Szabad erre vágyni?
Meuser: Nem, ez nagyon súlyos bűn lenne. Krisztus testének további szakadására senki sem vágyhat. El kell ismernem azonban, hogy néha érzek rá kísértést.
kath.net: „Jól tudom, hogy a Neuer Anfang“ (Új kezdet) című kezdeményezésükkel a világ 3000 püspökének írtak?
Meuser: Igen, írtunk nekik: „Mikor X. Leó pápa Martin Luther téziseit egykor »egy szerzetes érdektelen perpatvarának« minősítette, talán az egyháztörténelem legnagyobb tévedését követte el. Pontosan 500 évvel később a római katolikus egyház ismét azon van, hogy egy nem túl távoli országban folyó teológiai vitát bagatellizáljon, semmibe vegyen és német problémának minősítsen. A kereszténység újabb szakadása van a küszöbön. És ismét Németországból érkezik. Ezúttal az összes helyi egyházat meg fogja fertőzni a lázadás és az evangélium elárulásának szellemével, ha az egyetemes egyház nem erősíti meg az egy, szent, katolikus és apostoli hit alapjait, és nem mutatja fel ezeket a Németországban élő hívőknek.“
kath.net: A világ püspökei válaszoltak?
Meuser: Ó, igen. Alighogy elküldtük az emaileket, Amerikából, Ausztráliából és Indiából máris reagáltak rá. És az egyetértő levelek azóta is jönnek. Tudnunk kell: az Egyház tanítóhivatala nemcsak Rómában van. Az igaz hit tanítása a püspökök közösségére van bízva. Ezt a közösséget riadóztattuk. Ezt a mi szerény kezdeményezésünk mellett mások is megtették.
kath.net: Olvasható valahol, amit a püspököknek írtak?
Meuser: Ó, igen. Csak fel kell keresni a www.neueranfang.online honlapot, ott megtalálják a cselekvési tervet és a hét vonatkozó kérdést. Egy hírlevélre is fel lehet ott iratkozni, ha valaki folyamatosan szeretne értesülni a legfrissebb hírekről. Mindenkinek ajánlanám, aki – mint mi – a német szinódusi utat a „visszaéléssel való visszaélésnek” tartja. Szerencsére egyre több katolikus jön rá, miről is van szó. Az őrület az egészben az, hogy az ellenállásunkban egészen sok evangélikus keresztény erősít minket. Emlékeztetnek minket arra, hogy vallási közösségük szétesését saját hitük fokozatos felszámolása (Wolfgang Huber a „Selbstsäkularisation“ szót használja) okozta, és könyörögnek, hogy ne kövessük el ugyanezt a hibát.
kath.net: Ez azt jelenti, hogy egyfajta ellenálló csoportot alkotnak?
Meuser: Egyelőre igen. A német szinódusi út vezető alakjai funkcionáriusok és baloldali teológusnők. A szinódusi út nem egy résztvevőjének igen nagy a szája, holott alapos gyanúnk van rá, hogy soha nem láttak még belülről katekizmust, és valószínűleg a templom küszöbét sem sokat koptatták. Mind az értelem, mind az erő hiányzik az egészből, és mikor majd a puskapor füstje elszáll, és az egyházi adóból befolyó pénz elapad, kártyavárként omlik össze. Tíz évvel a pirruszi győzelem után romokat fogunk látni. Akkor jön el az ideje a megújult egyháznak, melyet azok alkotnak, akik Jézust állítják a középpontba – és ezt már most is teljes nyugalomban és belső békében teszik. Hangsúlyozom: Mindez a felekezeti határok felett történik! Akik most Jézust keresik, felismerik egymásban a tanítványt. Azt hiszem, egyáltalán nem nehéz felismerni Isten ujját az eseményekben. Isten nem téved. És amit most katasztrófának érzünk, és amitől eláll a szavunk, az később talán a kegyelem csodálatos művének bizonyulhat.
Fordította: Sallai Gábor forrás: https://katolikus.ma/bernhard-meuser-az-egyhazszakadas-mar-megtortent/