Egy mesébe illő történet, de azért – nézve a mindennapjainkat – valami igazság van benne…(szerk.)
Az öreg ördög tanácsai
Egy fiatal ördög az öregnek: - Hogyan küldtél ennyi lelket a pokolba?
Az öreg: - A félelmen keresztül!
A fiatal: – Csak így tovább! Mitől féltek? Háborútól? Éhínségtől?
Az öreg: - Nem… Egy betegségtől.
A fiatal: – Nem lettek betegek? Nem haldokoltak? Volt gyógymód?
Az öreg: … megbetegedtek. Meghaltak. Volt gyógymód…
A fiatal: - Nem értem.
Az öreg: - Ők tévedésből azt hitték, hogy az egyetlen dolog, amelyhez ragaszkodniuk kell bármi áron, AZ ÉLET! Nem ölelkeztek… nem köszöntötték egymást… Eltávolodtak egymástól! Kerültek minden emberi érintkezést… Minden emberit. Elfogyott a pénzük. Elveszítették a munkáikat. De ők azt választották, hogy féltik az életüket, még akkor is, ha kenyérre nem futja.
Mindent elhittek, amit hallottak, olvasták a híreket és vakon elhittek mindent, amit olvastak. Feladták a szabadságot. Nem mentek el sohasem otthonról. Sehová nem mentek. Nem látogatták a családjaikat és a barátaikat. A világ egy nagy koncentrációs táborrá változott önkéntes rabokkal. Mindent elfogadtak. Csak hogy túléljenek egy újabb nyomorult napot.
Nem éltek. Minden egyes nap meghaltak. Így könnyű volt elrabolni a nyomorult lelküket…
forrás: FB