Nyikolaj Zlobin politikai elemző szerint Oroszországban párhuzamosan zajlik a hatalom megerősítése, rugalmasabbá tétele és legitimációja…

Átalakulóban van az orosz politikai rendszer. A parlamenti választás e folyamatnak csak egy lépése volt, a kifutása pedig 2024-re, az utódlás feltételezett időpontjára várható. Addig azonban még lesz egy választás 2018-ban vagy előbb, hiszen a romló gazdasági helyzet miatt az egyesélyes megméretés időpontjának előre hozatalát is rebesgetik. Miként formálódik a hatalmi struktúra? Melyek a legfőbb kihívásai? Mi Putyin töretlen népszerűségének titka, és átörökíthető-e az az utódra? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk az ismert orosz elemzővel, Nyikolaj Zlobinnal.

– Mint azt várni lehetett, a parlamenti választások után – lezárva ezzel a politikai rendszer átalakítását – folytatódnak a személycserék. Itt van mindjárt a rendszer újrahangolását a háttérből irányító Vjacseszlav Vologyin várható kinevezése a duma elnökének. Mit jelent ez a jövőre nézve?

– Oroszországban lényegében már felépült egy új politikai berendezkedés. Ennek Vologyin volt a fő ideológusa és a létrehozója, most pedig neki kell bizonyítania a rendszer hatékonyságát. A cél, hogy a gazdaság egyre komolyabb problémáiért a felelősség ne az elnököt nyomja, hanem más hatalmi ágakat. A következő években a duma lesz az egyik olyan központ, amely a helyzetért a felelősséget viseli. Sőt, Vologyin érkezésével néhány kérdésben háttérbe szorítja a belpolitika irányítását idáig teljesen a kezében tartó elnöki adminisztrációt, amely a politika helyett mindinkább az államfő munkájának adminisztratív kérdéseivel foglalkozik majd. Putyin egyre többet támaszkodik így a dumára, valamint a hozzá ideológiai tekintetben nagyon közel álló Vologyinra.

– Mondjuk ki, Vologyin ezzel utódjelöltté vált…

– A nyilvános politika legmagasabb körébe lépett át, ami valóban azt jelentheti, hogy 2024-ben, esetleg korábban potenciális jelöltként kell számolni vele. Karizmatikus és megválasztható, széles körben elfogadható politikusról van szó. Az ő keze nyomát viseli a jelenlegi berendezkedés, káderek sora köszönheti neki a kinevezését, sikeresen vezényelte le a választásokat, amelyek reálisan megmutatták a hatalom erejét, és megerősítették az emberek szemében a legitimációját.

– Egyrészről fontos a rendszer fiatalítása, megújítása, ugyanakkor a választások is mutatták, hogy a társadalom egyre távolabb kerül a hatalomtól. Nem érzi ezt veszélyes trendnek?

– Biztos vagyok benne, hogy a személycserék folytatódnak, mindenekelőtt az erőszakszervezetekben, de más területeken is. Putyin már aktívan készül a 2018-as elnökválasztásra, s valóban az egyik legnagyobb probléma a társadalom passzivitása. Így elkerülhetetlen, hogy az elkövetkezendő másfél évben valahogy felrázza a választókat.

– Oroszország, mint már említettük, politikai értelemben új korszak határán van. Ez egyben azt is jelenti, hogy történelmi értelemben is paradigmaváltás zajlik?

– Igen. Putyinnak vagy az utódjának 2018 után rendkívül népszerűtlen reformokat kell végigvinnie. Ehhez elengedhetetlen egyfajta magabiztosság, és így kizárható, hogy az átalakítás úgynevezett színes forradalomba torkolljon. Nem véletlen, hogy egymással párhuzamosan zajlik a hatalom megerősítése, a verseny inspirálásával rugalmasabbá tétele és legitimációja. Az ország hangulatát egyre jobban áthatja az ideologikusság és a patriotizmus. Putyin nem tehet mást, mint „színes evolúciót” indít, hogy elkerülje a „színes revolúciót”.

– A jelenlegi és a formálódó politikai berendezkedés stabilitása egyértelműen Putyin népszerűségén alapul. Mivel magyarázza az elnöknek a gazdasági gondok ellenére is tizenhat éve töretlen népszerűségét?

– Négy tényezővel. Putyin első osztályú populista. Úgy is fogalmazhatnék, stratégiai értelemben vett populista. Mindig azt teszi, amit a többség elvár. Kiválóan érzi a társadalom hangulatát. Így aztán nem is putyini Oroszországról, hanem orosz Putyinról beszélnék. Nagyon fontos faktor emellett, hogy Putyin megfelel az oroszoknak a nemzet vezetőjéről alkotott hagyományos képével. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az oroszok – nem utolsósorban Putyinnak köszönhetően – ellenségesnek érzékelik a körülöttük lévő világot. Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Putyin rendkívül tehetséges politikus. Különösen a taktika számít az erősségének. Megjegyezném, a sajtó feletti ellenőrzés messze nem játszik olyan jelentős szerepet a népszerűségében, mint azt Nyugaton általában gondolják.

– A szélesebb értelemben vett politikai átmenet sikere így alapvetően attól függ, hogy sikerül-e átörökíteni Putyin népszerűségét az utódra és magára a rendszerre? Működőképes ez a hatalmi berendezkedés Putyin nélkül?

– Putyin utódját (már ha lesz) Putyin népszerűsége legitimálhatja. Csak ennek a védőernyője alatt létezhet. Putyin sokat tanult a tandemből, így az utód önállóan nem válhat népszerűvé. Olyan politikus, aki nem Putyin fényében lett elfogadott, ma mindössze kettő van, Sojgu és Kadirov. Így aztán ők ki is esnek a lehetséges utódjelöltek köréből. Putyin nélkül ugyanakkor ez a rendszer nem működőképes. Ez a berendezkedés rendkívül egyedi. Stabilitásának alapja, hogy senki sem tör benne az első számú vezető szerepére. Putyin nélkül azonban ez az önkorlátozás megszűnik. Az orosz politika ma olyan, mint az olimpián az ezüstért és a bronzért folyó verseny. Az aranyért nálunk nem mérkőznek. Az mindig Putyiné.

Stier Gábor
forrás: http://mno.hu/kulfold/atorokitheto-e-putyin-nepszerusege-1363661
kezdőkép: Sergey Guneev / Europress/AFP