Pilátus joggal kérdezhetné ma is: „mi az igazság? Erről így ír Magyarország legidősebb (90) bloggere…
A nyugati narratívából soha sem hiányzik az „agresszor” jelző, ha az Orosz Federációról van szó. Vajon, ez a megbélyegzés helyénvaló-e?
2013-ban az Európai Unió sürgette Ukrajnát, hogy írjon alá szabadkereskedelmi megállapodást vele. Oroszország, amely Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere volt, pénzügyileg kedvezőbb ellenajánlatot tett, és kevesebb politikai megszorítást kötött ki. Akkor Viktor Janukovics ukrán elnök elutasította az uniós megállapodást.
Az Egyesült Államok a német titkosszolgálattal, a BND-vel együtt hosszú távú kapcsolatokat ápol a nyugat-ukrajnai jobboldali csoportokkal, amelyek korábban együttműködtek a náci Németországgal, és a német Wehrmachthoz tartoztak. A CIA újraaktiválta ezeket a csoportokat, és színes forradalmat indított be Kijevben.
Ez a forradalom polgárháborúhoz vezetett, mivel a kelet-ukrajnai etnikai oroszok nagy része elutasította a nyugat-ukrajnai kisebbség által beiktatott új rezsimet. Az ukrajnai oroszok elvesztették az uralmat eredeti területeik többsége felett, de legyőzték az ukrán hadsereg megmaradt részét.
2015 a konfliktus elakadt, aláírták a minszki megállapodásokat, amelyek alapján Ukrajnát föderalizálni kellett volna, de Ukrajna elakadt a végrehajtásban. Eközben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az ukrán hadsereg visszaállítására és felfegyverzésére használta fel az időt.
2021-re Ukrajna készen állt a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság megtámadására. Oroszország aktiválta hadseregét, és figyelmeztetett, hogy adott esetben be fog avatkozni. Ezt követve leállították az ukrán támadás közelgő megindítását.
2022 elején az Egyesült Államok zöld utat adott az ukránoknak, hogy megindítsák régóta tervezett támadásukat. Oroszország közbelépett, és megkezdődött a jelenlegi háború.
forrás: Antalffy Tibor FB-oldala (https://www.antalffy-tibor.hu/)