Állítólag csak az emberi hülyeség és a világűr végtelen. Ám attól tartok, ha versenyre kelnének, a világűr alul maradna. Ez most valahogy új jelenség: ha hasznot hajt, a cukrot is rezzenéstelenül sónak mondják, a sósavat ivóvíznek. Nem csak mondják, meggyőzően bizonyítják is. Aki nem elég körültekintő, még el is hiszi… 

Fejére állt volna a világ?

Aligha – rosszabb történt: a bevált értékrendet végképp összezilálják, teljesen rendszertelenül és ellentétesen azt kiáltják ki menőnek, ami éppen tőkét fial.

Régebben egy filozófiai ellentét szerint működött a világ, legalább mifelénk így mondták. Voltak az idealizmus hívei – ezek voltak a csúnya kapitalisták, akik a vallás és tőke segítségével bolondították meg az embereket, miközben fegyverkeztek és háborút szítottak. A másik oldalon voltak a materialisták, a béke harcosai (sic!), a fényes jövő záloga, az igazságos népi demokraták – akik végül a választásokon a 99 százalékot is meghaladó támogatottságot „kaptak”. Ez úgy elég világos volt, tudni lehetett, ki mit gondol, s mindenek ellenére, legalább itt Európában, bizonyos (bár ingatag) stabilitást jelentett. Legalább is azt hittük.

Ma ez a látszólagos (valójában hamis) stabilitás rég a múlté. Ma bárki bárkire (a demokrácia nevében) kígyót-békát kiált, mások ugyanazt az égbe emelik, holnap pedig nagy valószínűséggel fordítva. Hogy mi a valóság, az persze lényegtelen. Sikeresen megvalósult a megtestesített káosz, a zavaros víz, amelyben olyan jól lehet halászni.

Az egyetlen stabil, megbízható elem a tőke által biztosított hatalom lett. Hit nincs, csak tőke: minden erkölcsi meggondolást félretéve ez az egyetlen, amiben meg lehet bízni. Akinek pénze van, annak hatalma is ahhoz, hogy igaza legyen. Mindegy, milyen igaza, akár fehér, akár fekete, a pillanatnyi érdek dönt.

1989 után tényleg sajátos változások mentek végbe. A kommunisták rájöttek, hogy ők tulajdonképpen nem is kommunisták, hanem valami más: ami hasznosnak tűnt. Nagy részük, hogy lelkiismeretüket nyugtassák, átvedlett „szomszédos” szocialistává. A nyugat-európai szocialisták pedig ujjongva befogadták, jól jön ez még, ha frakciójuk több szavazóval bír.

Igen ám, de nem az történt, hogy ezek a volt igazhitű komcsik szocikká lettek volna, hanem fordítva: a régi szocialisták elsajátították a kommunista szemléletet, s főleg a módszereket. Az ideológia pedig a háttérbe szorult, sőt, helyenként teljesen kipusztult. Így történhetett, például Magyarországon, de Szlovákiában is, hogy a szocikká lett komcsik a szélsőjobbos nemzetiekkel képesek összeállni, s látványosan szeretik egymást. Hol van már a tavalyi hó, a néhai idealista-materialista, vagy más szóval a jobb-baloldali ellentét?

Ne is csodálkozzunk, az osztályharc rég a múlté, mivelhogy elvesztette időszerűségét, nem is lakossági rétegeket (osztályokat) akarnak már kizsákmányolni, hiszen jobb alany akadt erre: ha tönkre tesznek mindenestül egy-egy országot, az sokkal többet hoz a konyhára. Mindkét félnek minden támogatást megadni, a fegyvereket (noná!) beleértve – ez hibátlan taktika, hadd nyírják ki egymást a belharcban, aztán jövünk mi „békét teremteni”. Példa erre akad bőven.

Ilyenkor minden érv jól jön. Olyanok, hogy az ember kénytelen föltenni a kérdést, vajon pillanatnyi elmezavarról van-e szó, vagy már véglegesen megbolondultak. A szegénység nyomaszt ugyan, de a jólét veszélyesebb ennél, megzavarja az embert, előbb-utóbb nem bír magával. Lásd például a svéd miniszter asszonyt, aki a magyarországi családtámogató programot a náci praktikákhoz hasonlította. Szerinte megalázó, hogy a nőket gyermekvállalásra ösztönzik ahelyett, hogy a migránsokkal foglalkoznának.

Lehet, hogy Svédország olyan fejlett, hogy ott már a férfiak is tudnak szülni, esetleg valami műszerben tenyésztik az embriókat, nehogy már az anyaság akadályozza az önmegvalósítást.

Mifelénk, az elmaradott néhai „Ostblockban” ez még nem így van, mi még tiszteljük az anyaságot. A magát feministának valló svéd miniszter asszony a magyar nők szabadságát is félti, hogy függőségbe kerülnek, ha gyereket vállalnak. Ezek szerint a migráns férfiak aktivitása nyomán nyilván már szülhetnek a nők, őket nem veszélyezteti holmi függőség vagy gát a karrierben, ellenkezőleg, ők így szabadulnak föl: a nők helyzete az iszlám világban nem zavarja a miniszter asszonyt. A lelke rajta. Vagy azt hiszi, hogy a burkába bújtatott iszlám vallású nőknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a végtelenül emancipált európai nőknek?

A svéd miniszter asszony érvelése némileg zavaros – nem is lehet más, mert nincs mögötte ideológia. Az ugyanis tényleg kiveszett. Csak érdek van, pénz- és hatalomszeretet, amelynek látványosan romboló hatása van az értelmi képességekre.

Az még persze nem derült ki, a migráció vajon miért olyan jó – egyes neolibsiknek nyilván kifizetődő, de Európának? Mert Európa nem csupán a születendő gyerekek mennyiségéből áll, szellemisége pedig már végképp nem. Az sem világos, miért kell Afrikát az állítólagos segély által koldulásra tanítani. Afrika megállna a saját lábán, ha a tőke nem szipolyozná ki. De láthatjuk: Afrikát kihasználni hasznosabbnak tűnik.

Egyelőre. De meddig?

Nagy a kísértés, hogy mindezt el kéne magyarázni a bölcs tőkeorientált nyugatnak. De az, úgy látszik, nem csak meghülyült, de meg is vakult és megsüketült. Csak mondják a maguk mantráját, hogy milyen szélsőjobbosok, xenofóbok, fasiszták, populisták vagyunk, akik lökött elképzeléseiket nem osztjuk: tényleg a kommunisták példáját követik, miként a néhai szép jelmondat is kifejezte: aki nincs velünk, az ellenünk. Csakhogy mi ragaszkodunk a múltunkhoz, ragaszkodunk hagyományainkhoz, vallásunkhoz, nemzeti kultúránkhoz, nyelvünkhöz. Ha mindezt elveszik, jövőnk sem lesz – de úgy tűnik, épp ezt akarják. Hogy gyermekünk se legyen. Komolyan kéne venni Batsányi intelmét: vigyázó szemetek Párizsra vessétek. Mert egyre több őrült ötlet jön onnan.

A neolibsi „gondolkodók” ott legutóbb a parlamentben jóváhagyták, hogy ezentúl tilos az anya és az apa kifejezés használata, nehogy már egy elenyésző LMBT (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek) kisebbség megsértődjön. Ezután már csak szülő 1 és szülő 2 lesz. Remek ötlet! Legfőbb ideje, hogy az úgynevezett politikai korrektség nevében fölülírjuk a természet törvényeit. Ha ez majd hozzánk is eljön, átírhatjuk – többek között – Petőfit, mondjuk így: Egész úton hazafelé azon elmélkedtem, miként fogom szólítani kedves szülő egyem.

A saria pártolói ezt bizonyára méltányolni fogják.

Aich Péter
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/botony-a-bolcs-tokeorientalt-nyugat