Az internetes gigászok, felismerve az eddig nem látott lehetőségeket, beleálltak a mesterséges intelligencia gyors fejlesztésébe. Ennek a haszna nemcsak a világban folyó dolgok gyors és pontos elemzése, hanem egy olyan gigászi méretű adatbázis felépítése, amely elől számunkra talán nincs is menekvés…
Smartphonjaink már nemcsak telefonok, fényképezőgépek, stb., hanem precíz és pontos mérőkészülékek, amelyeken keresztül már most minden internethasználóról átlagosan 3000 adatot tárol a rendszer – állítja Yvonne Hofstetter német jogásznő, aki megjárta a világ legjobb szoftverfejlesztő cégeit. A digitális korszak hátulütőivel foglalkozik mostanában, a témáról 2016 őszén adott ki egy könyvet A demokrácia vége címmel.
Mobiltelefonjaink a zsebben hordott kémek, amelyek a használóik naivitása és tudatlansága miatt adatok millióit szolgáltatja minden egyes használóról.
Semmi sem olyan őszinte mint a Google keresőablaka. Ide ugyanis azt írjuk ami érdekel minket. Érzékeny e-maileket küldözgetünk? Üzleti levelezést folytatunk? A szociális hálókon megosztjuk különféle csoportokba „verődve“ nézeteinket? Bankkártyával fizetünk és a multinál a fizetéskor használjuk a bónuszkártyánkat?
Igen! Minden adat, ami egyszer bekerült a rendszerbe, tovább terjed a beprogramozott technológia utasításai szerint és soha sem vész el.
Az adathalászokat pedig ez érdekli, akik – ha már egyszer kialakították a „kliens“ profilját – minden lehetséges adatot gyűjtenek, amely elektronikus formában megjelenik. Minél több az adat, annál hamarabb és pontosabban lehet tudni, hogy hogyan fogunk legközelebb valamilyen hasonló szituációban viselkedni, hogyan fogunk dönteni. Ezzel a módszerrel néhány cég hamarosan világhatalomra fog szert tenni, mert mindenről (előre) tudni fog – persze, ha hagyjuk.
Itt lép képbe a mesterséges intelligencia, amely alapvető tulajdonsága a tanulás és önfejlesztés. A rendszer a kísérlet-tévedés ismert módszerét használja a modern matematikában felfedezett hálózatelmélet segítségével. Képes tanulni a hibákból és új megoldásokat keresni, amelyek egyfelől növelik a találat pontosságát, másfelől növeli saját gépi mesterséges intelligenciáját – tanul a kudarcokból és a sikerekből is. Az adatok százmilliárdjait ember már nem képes feldolgozni, hiszen erre agyának gyorsasága és kapacitása nem elég. Erre egymilliárd ember sem volna képes – nem beszélve az egymás közti információcseréről és a metaadatok tárolásának nehézségeiről.
Okostelefonjaink szoftver- és hardverfelépítése mára olyan magas fokot ért el, hogy már benne van a dőlésszögmérő, ujjlenyomat-olvasó, hőmérő, mikrofon, kamera, a GPS-helymeghatározó, szívritmusmérő, elektronikus bankkártya és még sok más. A letöltött szoftverek pedig tartalmaznak olyan kis rutinokat, amelyek bizonyos adatokat bizonyos időközökben továbbadnak a profilunknak. Lehetnek ezek időjárási adatok, de titokban felvett vagy ellopott, általunk készített képek, videók (már velem is egykétszer megtörtént). Hangfelvételt tud csinálni, pl. a TV készülékhez közel elhelyezett telefonnal a TV-adásról. A mesterséges intelligencia azonnal megállapítja a GPS-koordináták szerint, hogy hol és mit nézünk-hallgatunk – és megy a profilba – ha ez a „gazdiknak“ érdekes lehet. A fizetéskor használt bankkártya is internetes kommunikációval működik, tehát adatai valahol ott vannak a hálózatban. Hiába a magas szintű titkosítás, a mesterséges intelligencia akár órák, de néha csak másodpercek alatt halássza le az adatokat (mert már egyszer valamelyik bankot feltörte). Így kerül egybe profilunk a vásárlási szokásainkkal, havi bevételünk nagyságával és pl. mozilátogatási szokásainkkal is.
A mesterséges intelligencia képes eldönteni a már tárolt adatok alapján (ez a csomag pedig csak állandóan növekszik), hogy a „gazdikat“ mi érdekelheti és mi nem. A nem fontos adatokat alacsonyabb rétegekbe tömöríti vagy egyszerűen törli.
A „gazdikat“ elsősorban nem a konkrét egyén érdekli (volt már erre is eset – pl. az amerikai választások alatt), hanem a nagy számok törvénye alapján a viselkedési normák meghatározása. Ha az így megszerzett adatokat a „gazdi“ kombinálni tudja a legfejlettebb technológiákkal (drónok, okosszemüvegek, fegyverek, járművek, stb...) korlátlan uralomra törhet. A szilikonvölgyi cégek tudják, hogy mit csinálnak. Nézeteik pedig nem kompatibilisek pl. az európai emberi méltóság felfogásával, a római joggal és az ember önmeghatározó képességével. Azt állítják, hogy az ember is csak egy gép, amelyet tökéletesen lehet irányítani ha elég adat áll rendelkezésünkre és elég gyorsan dolgozzuk fel azokat.
Itt pedig már nincs szükség a demokráciára! A technológiai konszernek így manipulálhatóvá tehetik az egész emberiséget, amelynek eredménye a „gazdik“ totális világhatalma.
Annak, amit ma az FB-n „lájkolunk“, lehet, hogy csak évek múlva lesz következménye. De akkor már senki sem emlékszik a pillanatra, amikor kiengedtük a szellemet a saját kis palackunkból. Az adatok vizsgálata olyan eredmények és körülmények megállapítását hozhatja, amire az ember – „hála“ agya lassúságának és korlátozott méretének – sohasem jutna el.
A „gazdikat“ a múlt nem nagyon érdekli. A jövő a fontos. A globális fogyasztóvezérlés a cél. Ehhez pedig sok, nagyon sok adat kell. Ezekkel az adatokkal már ma milliárdos üzleteket kötnek – természetesen jogilag nem rendezett körülmények között. Kinek van pl. családi háza, milyen a családja (magunk posztoljuk naponta az adatokat), ki depressziós és kinek van cukorbaja, aki szereti a kenyeret, mert tagja a kovászoskenyér-sütők klubjának...
Úgy látszik, hogy itt találkozik az orwelli és a spengleri jóslat. Ez a monumentális digitális forradalom nem hangos. Lassan, alattomosan, csendesen veszi be világunkat úgy, hogy magunk adjuk neki a legnagyobb segítséget. Egyszer eljuthatunk oda, hogy már nem a saját világunkat fogjuk élni, hanem a „gazdik“ által ránk erőltetett világot, amely megfoszt minket saját identitásunktól és a mai értelemben vett emberi méltóságunktól.
Tárggyá válunk – simán használni fognak bennünket.
Agárdy Gábor – Ma7 forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-mesterseges-intelligencia-ajandek-vagy-atok)