Jó éjszakát és jó reggelt! Tegnapelőtt este a görögök a független Hellásztól búcsúztak, tegnap reggelre brüsszeli gyarmat lettek…
Az éjszakába nyúló athéni parlamenti szavazást a hazai és nemzetközi ballib sajtó látványosan megünnepelte: „A szakadék széléről fordult vissza Görögország!”, „Győzött a józan ész és a demokrácia!”, „Egységes marad az európai család!”. Kedvére öklendezzen a Tisztelt Olvasó, Görögországnak mostantól mindabban lesz része, amit Bokros Lajos még legperverzebb álmaiban sem mert számunkra elképzelni…
Alekszisz Ciprasz görög kormányfő tegnap lényegében zaciba vágta hazáját. Lesz nyugdíjkorhatár-emelés és ezzel párhuzamosan látványos nyugdíjcsökkentés. Emelik az áfát mindenre és természetesen privatizáció is lesz, ami mozdítható, azt eladják. Meg azt is, ami nem. Az állami vagyon egy alapba kerül, amiből a nyugati tőke kedve szerint válogathat, és ebből majd hitelezik a görögöket. Azonban ez vonatkozik majd a magánmegtakarításokra is, itt a bankok teszik meg ugyanazt. A hazai devizahitelezés egy kedélyes, bohó, operettek fináléiba illő álom lesz ahhoz képest, ami a görögökre vár mostantól.
A görög parlament ezentúl úgy működik, mint egy gyarmati kormányzóság bennszülött alosztálya: a demokrácia hazájának népképviselete semmilyen olyan lényegi határozatot nem hozhat, a kormány vagy az ellenzék nem is kezdeményezhet, sőt, arról még csak nem is vitázhat a képviselőház, amelyre nem kapja meg Brüsszel jóváhagyását.
Miért cserébe is?
Azért, mert a civilizált Nyugat, az amerikai ellenőrzésű Nemzetközi Valutaalap, a német befolyás alatt álló Európai Központi Bank és az egyre inkább multi lobbi-érdekképviseletként működő Európai Bizottság újabb hitelt nyújt. Azért, hogy Athén befektessen, fejlessze és racionalizálja a gazdaságát, számolja fel a bürokráciát? Elengednek neki adósságot, vagy legalább csökkentenek kamatot, hogy egyszer, egy jobb időben, visszaszerezze gazdasági önrendelkezését? Hát egy nagy túrót! Ez az adósrabszolgaság legklasszikusabb példája, nem egy bizonyos – Ciprasz által előszeretettel idézett – Karl Marx, hanem a liberális közgazdaságtan atyja, Adam Smith értelmezése szerint. Nem adósságot, hanem a kamat sokadik kamatát fizetik majd vissza a görögök. Örökösen örökre, ha úgy tetszik hetedíziglen. Mindezt az európai szolidaritás jegyében…
Athén a világgazdasági válság kirobbanása után azonnal két, sok tízmilliárd eurós segélycsomagot kapott. Kit mentettek meg? A Görögországban működő nyugati bankokat, a görög adósság növelése árán. Az amerikai és nyugat-európai pénzintézetek, amelyeken keresztül már alapból eladósították a görögöket, behülyítették őket az eurózónába. Legfőbb szószólójuk az utóbbi esetben Franciaország volt, francia cégek építették volna fel, részben uniós kölcsönből az athéni metrót is. Metró nincs, pénz nincs, pontosabban az elment tervezésre, áttervezésre, projektre és látványtervre, valamint tucatnyi görög oligarchára és politikusra. Párizs egyébként most is nagyon odavan Görögország eurózónás tagságáért.
A görög plebsz, az istenadta, ekkor elsöpörte volna a sok évtizeden át egymást váltó konzervatív és szocialista elitet. Ezt tudták a fejlett Nyugaton is, profánul fogalmazva: a jenkik Merkelt, Merkel meg az athéni takarítónőket hallgatta le. Hát kellett más terv. Kellett új elit, harmadik út, amit megkajál a görög. Ez lett az Alekszisz Ciprasz vezette Sziriza, a radikálisan rendszerellenes baloldali párt, amit a semmiből építettek fel euróval és dollárral bélelt bőröndökből és megbízható káderekből. Bevált, Ciprasz nyert választást, a görögök újra hittek valamiben, Ciprasz függetlenségi hőst is játszott, volt nyugati diktátumot visszautasító népszavazás is, aztán ő szavaztatta meg a „megszállást”. Kivel is? Hát pontosan annak az elitnek a pártjaival, akik ellen annak idején „szabadságharcot” hirdetett. Most, ha meg akar maradni pozíciójában, tudja, merre kell nyalnia. Persze eddig is tudta, de hát van píár is a világon.
Bayer kolléga a minap találóan ezt úgy jellemezte, hogy Ciprasz vagy morálisan küszködik komoly kihívásokkal, vagy az elmúlt hetekben megzsarolták. Most annyiban pontosítanék, hogy a gazember Cipraszt éppen elvhűségéért és kiemelkedő emberi tartásáért találták már pár évvel ezelőtt is megfelelőnek arra a szerepre, amit eljátszott. Hogy mit kezdenek vele ezután a görögök, arra már az ókori mondákban is rengeteg kitűnő ötlet volt…
Mi a tanulsága ennek az egész történetnek?
Egy: az Európai Unió a mostani felépítésében és állagában semmilyen épkézláb válságot sem képes megoldani. Hogy magától rángatózik, vagy néhány nagy rángatja, esetünkben édes mindegy. Ez látszik a külpolitikáján és az amerikai megrendelésre segített arab forradalmak által okozott migráns-rémálmon. Látszik Ukrajnán, látszik a mindenkit kizsigerelő uniós–orosz szankcióháborún, és látszik természetesen Görögországon is. Látszik az értelmetlen előírásokon és korlátozásokon is. Egy nagyszerű összeurópai uniós gondolat degradálásán.
Kettő: a szociáldemokráciának semmilyen értékelhető válasza nincs a válságra. Az újbaloldali, a „radikális” pártok mindössze projektszervezetek, egy kukta olcsón megvásárolt szelepjei.
Végezetül, három: Miből gondolják, hogy Magyarország nem volt a „görög listán” az elmúlt években? Pontosabban: volt?
Máté T. Gyula
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/30642/Zaciba_vagva