Miközben dúl a nemek harca az internet különböző felületein, üdítő párbaj részesei lehetünk a Facebookon: javaslom, szusszanjunk egyet, és olvassunk verseket (Szabó T. Anna és Lackfi János tollából)…
Verslavinát indított el Szabó T. Anna és Lackfi János verspárbaja a Facebookon. A sort Szabó T. Anna kezdte egy korábbi alkotásával, amit a negyvenes férfiakról írt – Lackfi János 40. születésnapjára még 2011-ben. Ezt a napokban újra kiposztolta, amire válaszul Lackfi írt egy költeményt a negyvenes nőkről.
Szabó T. Anna verse így hangzik:
A férfi, ha negyven, még győzi erővel, a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll, a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel, még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.
A férfi, ha negyven, még állja a harcot, és tiszta az inge, a homloka fény, és ránca a sármja, ha nézik az arcot, és lámpa van hű szive legközepén.
A férfi, ha negyven, az élete rendben, még nem tökörészik, és nem kapuzár, nem bízik a földi s az isteni kegyben, mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.
A férfi, ha negyven, már tudja a pályát, és futja az útját, és hajtja magát, s csak módjával szidja a más anyukáját, ha úgy kezelik, mint az automatát.
A férfi, ha negyven, már önmaga szobra, de érzi, ha vicces a szónoki póz, és tudja, amit tud, s nem veri dobra, a semmiben, csendben ringva hajóz.
A férfi, ha negyven, az élete játék, és tétje a hit meg a hír meg a név, de tiszta a sor, míg tiszta a szándék, a férfi, ha negyven, még fűti a hév.
Lackfi János válasza:
A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje, a nőci, ha negyven, aligha riszál, a nőci, ha negyven, már taxikat int le, és áll körülötte az éjjeli bál.
A nőci, ha negyven, a ráncai szépek, és lányos a lába, hisz fitneszezik, ügyel vonalak, szinek egyvelegére, és ötletes öltözetek övezik.
A nőci, ha negyven, még beste a teste, a lánya kamasz, vele harcol erőst, még könnyeden ébred, elalszik az este, s útjára bocsátja a reggeli hőst.
A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa, és rendezi vígan a környezetét, már bomlik előtte jövő kusza rajza, s múltjáról is egyre kitisztul a kép.
A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben, vevő a humorra, de el nem alél, bár vágyai vannak, nem vágyik el innen, nem húzza a csőbe a szoknyapecér.
A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát, hümmögve idézed a gondolatát, és összedob este egy isteni tortát, és rendezi újra zilált csapatát.
A nőci, ha negyven, már támasz a bajban, körötte pörögnek a lét körei, és úgy megy az utcán, mint penge a vajban, s nem bánja, ha medve, ki átöleli.
A párbajba aztán mások is beszálltak, neves szerzők és műkedvelők osztották meg rímekbe szedve a saját gondolataikat, ami a lavina két elindítóját is újabb művekre inspirálta. Most csupán a két utolsó, mai záródarabot idézzük tőlük, bár nem vennénk rá mérget, hogy nem folytatják. „Itt a záróversem a kor és a férfi-nő témájában, ezt ne vegye magára, akinek nem inge-nyakkendője-zakója” – írta A macsó, mire negyven című verse elé Szabó T. Anna.
Szabó T. Anna záróverse:
A macsó, mire negyven, végre férfi, hisz disznót vág vagy pocakot növeszt, az egész világ működését érti, és osztja az észt, issza, mint a szeszt.
A macsó, mire negyven, besorolt már, a vezérelvet hűen követi. Kinek a papné és kinek a zsoltár – s ha muszáj, fekszik mindkettő neki.
A macsó, mire negyven, megy előre, a nagy pénzt hajtja, holott vagyonos, és egyre inkább vastagszik a bőre, hisz ismeri a dörgést, nagyon is.
A macsó, mire negyven, már megérti hogy rúgni-nyalni hol kívánatos, s ha nővel beszél, ösztönösen érzi, hogy visszaszólni melyik hajlamos.
Leugatja vagy elkerüli őket, hiszen a macsó nem revideál. És közben szörnyen tiszteli a nőket: a hős anya az igaz ideál.
A macsó csak a te javadat látja, és éppen ezért megmondja neked hogy mit is csinálj. Nem tetszik? Hiába, nem ismered a saját érdeked.
A macsó megfáradt a hatalomban – neki se könnyű, elhihetitek. Ha vívni hívják, tankkal támad nyomban. És át nem adná posztját senkinek.
És Lackfi János (eddig utolsó) válasza:
A nő, ha negyven, nem is egy, hanem sok, nem Ariadné, hanem labirint, jó tévelyegni benne önfeledten, a természetnek szeszélye szerint!
A nő, ha negyven, harcos feminista, ha bunkón megsebzed önérzetét, mehetsz anyádhoz, itt vacsora nyista, s holnap, ha főzöl, lehet még ebéd.
A nő, ha negyven, házias Mariska, a töltött káposztája partidrog, a zserbójáért gyalog Tripoliszba zarándokolnál, mint a mártirok.
A nő, ha negyven, ájtatos turista, bolyong a parton, az óvároson, legyen, ahova szíve vágyna vissza, ha a kerten az árnyék átoson.
A nő, ha negyven, hithű kommunista, részvéte árvízként mindent elönt, nála nem úr a fizetési lista, nézése megrepeszti a közönyt.
A nő, ha negyven, materialista, a minőséget kiköveteli, ha bóvlival jössz, kinyílik a bicska, légy mindig tizennyolc karát neki.
A nő, ha negyven, spiritualista, átitatja az áhítat, lebeg, nem húzza földre szalonnás puliszka, angyalokkal cseveg vagy incseleg.
A nő, ha negyven, izzó naturista, ha jól cserkészed, lelke meztelen, a tükröd ő, tükörképed beissza, tudj tükre lenni, akkor vagy jelen.
A nő, ha negyven, tudnod kell, egyetlen: anyád, húgod, lányod, s a kedvesed, bármi sérelem is van a begyedben, el őt magaddal együtt vesztheted.
forrás: http://valasz.hu/kultura/vita-a-nemi-szerepekrol-itt-egy-kulonleges-facebook-parbaj-116795