Washington leplezetlenül közli szövetségeseivel, barátaival és üzlettársaival, hogy neheztelni fog, ha az adott ország képviselteti magát a Vörös téren… 

Moszkvában tegnaptól hivatalosan is pontosan tudják, hogy Barack Obama mikor megy kedvenc hamburgerezőjébe, a Potomac folyó túlpartján fekvő Arlingtonban lévő Ray’s Hell Burger nevű helyre. Sőt azzal is tisztában lehetnek, hogy Michelle asszony hány sajtburgert engedélyez elnök férjének. A Fehér Ház ugyanis elismerte, hogy orosz hackerek feltörték az „elnöki palota” számítógépes hálózatát, és ha atomkódokhoz nem is jutottak, de Obama részletes, magánjellegű eseményeket is tartalmazó „kényes” programját megszerezték.

 Ahhoz persze mindenre nem volt szükség, hogy tudják, a jövő hónap szimbolikusan talán legfontosabb eseményén, a május 9-i moszkvai győzelmi díszszemlén nem lesz ott az amerikai államfő. Mint ahogy a náci Németország fölött aratott győzelem hetvenedik évfordulóját nem az orosz fővárosban ünnepli a francia elnök és a brit miniszterelnök és az unió „kormányfője”, Jean-Claude Juncker sem. A hivatalos indok az Ukrajna elleni „orosz agresszió”, a valódi ok a Moszkva elszigetelésére törekvő amerikai politikai nyomás.

 Washington leplezetlenül közli szövetségeseivel, barátaival és üzlettársaival, hogy neheztelni fog, ha az adott ország képviselteti magát a Vörös téren. A prágai amerikai nagykövet, Andrew Shapiro például a napokban nyíltan tanácsolta el Milos Zeman államfőt az ünnepségen való részvételtől. Zeman karakán figura, rögtön közölte, hogy a diplomata előtt ezzel bezárultak a Hradzsin kapui. A cseh elnök persze nem csak sajátos stílusa miatt utasította rendre az amerikait, s Moszkvába sem azért megy el, mert szeret orosz követségi fogadásokon mulatni.

 Zeman jól tudja, hogy az Oroszország elleni szankcióknak belátható időn belül végük, márpedig az keres jól, aki már akkor ott van, akkor tesz gesztust, amikor a többiek még „duzzognak”. Ráadásul az oroszok tegnap újból megerősítették, lehetnek kivételek, s ezen országok mezőgazdasági termékeinek a szankcióháború vége előtt is megnyithatják az orosz piacot. Ilyen lehet Magyarország, Görögország és Ciprus is. Nem véletlen, hogy a görög és ciprusi vezetők ott lesznek az orosz fővárosban, s ezért utazik Moszkvába Robert Fico is. Angela Merkel elegánsan oldotta meg a kényes helyzetet – egy német kancellárnak azért az ukrán eseményektől függetlenül is sajátos egy ilyen eseményen való részvétel –, 9-én nem lesz ott, de egy nappal később fejet hajt az Ismeretlen Katona sírjánál. Egyelőre nem tudni, hogy Áder János elfogadja-e Vlagyimir Putyin meghívását, érveket lehet sorakoztatni minden megoldás mellé. Egyet azért talán érdemes megjegyezni: a második világháború egyszerű katonái előtti tisztelgés nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a háború indokolatlan ocsmányságait, elfogadjuk a szovjet hadsereg 1945 utáni magyarországi tevékenységét. Ukrajnát meg most tényleg hagyjuk, ebből a helyzetből kimászni és nem még jobban belesüllyedni kell, meg aztán mint jeleztük, ez a tengerentúliak számára is elsősorban biznisz: elszigetelni Moszkvát, kiszorítani az európai cégeket az orosz piacról, kivéreztetni az uniós országok gazdaságát a szabadkereskedelmi paktum megkötése előtt.

 Ezért lobbizik minden egyes amerikai tisztségviselő egy új európai gázvezeték ellen is. Nincs tengerentúli diplomata, aki ne arra biztatna magyart, szerbet, macedónt és görögöt, vagy akár horvátot, szlovákot, románt és bolgárt, hogy hagyják a fenébe ezeket az áramlatokat, és inkább a meglévő nyugati útvonalakat bővítsék. Nem is lenne ezzel baj, ha a szavakon kívül bármilyen egyéb segítséget adnának a régiós gázvezetékek összekötéséhez, kétirányúsításához, vagy akár az oly gyakran emlegetett, szinte minden ellátási problémát megoldani hivatott horvátországi cseppfolyósgáz-terminálhoz. De nem adnak. Akkor pedig saját kezünkbe kell venni sorsunkat, a Déli Áramlatot megfúrták, Törökországból azonban építhetünk vezetéket – onnan ráadásul nem csak orosz, hanem azeri, türkmén, sőt idővel akár iráni gáz is jöhet.

 Egyedül ez nem megy, sőt a várható 5,5 milliárd eurós költséget az érintett országok összefogva sem tudják megfizetni. Az uniónak itt a lehetősége, hogy végre tegyen valamit a kontinens biztos energiaellátásáért, ha már eddig se ez, se az nem felelt meg neki, mert az oroszok is benne vannak a vezetéképítési buliban. Most nem lennének.

 A második világháború után sokáig álom volt az egységes Európa, ahhoz azonban, hogy most ne csak brüsszeli aranyszegélyes ünnepi papíron, hanem a valóságban is az legyen, mindenki érdekeit figyelembe kell venni. Az unió nem csak a nagyok „játszótere”, s főleg nem a „nagy testvér” politikai és gazdasági „szolgáló lánya”.

 Máté T. Gyula

 forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/21940/Unnep_es_gaz