Veszélyes hellyé tette a világot a dolgok amerikai intézése. A hidegháború győzteseként egy „geopolitikai újgazdag” a saját érdekeinek megfelelően akarta átszabni az egész világot…
Vlagyimir Putyin írta le e szavakkal híres valdaji beszédében a világban jelenleg uralkodó helyzetet. Az egyre inkább meghaladottá váló egypólusú világrendet leghangosabban ostorozó orosz elnökkel nincs okunk nem egyet érteni, van azonban egy rossz hírünk. A kétpólusú rend kiszámíthatóságának hosszú időre búcsút mondhatunk, s a stabilitást biztosító mechanizmusok felszámolása miatt nemcsak az átmenet kaotikus és bizonytalan, de a formálódó többpólusú rend is inkább egy működőképes diszharmónia világaként lesz jellemezhető.
A jelenlegi egypólusú berendezkedés gyengülésével eluralkodott bizonytalanságban a többpólusú világrend a vágyakat kivetítve a harmónia megtestesítőjeként jelenik meg sokak szemében. Erre azonban aligha várhatunk. Az új rend lassan formálódó körvonalai mindenekelőtt azt sejtetik, hogy ebben az új világban minden eddiginél kevesebb lesz az intézményesített szövetségi kapcsolat. Mint a moszkvai Gazdasági Főiskola katonai-politikai kérdésekkel foglalkozó elemzője, Dmitrij Jevsztafjev megjegyzi, még a katonai szövetségek is sokszor csak időlegesek, szituatívak, átmenetiek lesznek. Ennek jeleit láthatjuk már a jelenleg Szíria körül zajló játszmában is. A professzor felhívja a figyelmet, hogy akár a gazdasági érdekek védelmében is gyakoribbá válik a katonai erő alkalmazása, s megnövekszik az impulzív döntések veszélye. Maga a gazdaság hosszú távon mozgásban lesz. Ez a világ már nem a globális piacok bűvöletében zajlik. Felértékelődik az 50 milliós piacok jelentősége is, s nemcsak ezekért folyik majd harc, de a logisztikai folyosókért és a technológiai láncban elfoglalt helyért is.
Ahogy erősödik a többpólusú berendezkedés, úgy kérdőjeleződik meg egyre határozottabban az Egyesült Államok joga egy-egy kérdés monopolizálására. A már említett közel-keleti játszmában mindenekelőtt Oroszország fellépése húzta át véglegesen a térség átalakítására szőtt, s két évtizede alakuló amerikai terveket. Az ázsiai és csendes-óceáni makrorégióban leginkább Kína áll ellen annak, hogy Washington a saját képére formálja a térséget. Ugyanígy Oroszország, Kína, India és Irán járnak az élen gazdasági téren az amerikai monopóliumok lebontásában. Ennek egyik legfontosabb, a jövőbeli pozíciók szempontjából is meghatározó eleme a pénzügyi rendszer önállósága. Ugyan az elszakadás a dollártól nem megy egyik pillanatról a másikra, az egymás közti elszámolásban azonban már egyre nagyobb szerepet kap a nemzeti valuta: Moszkvát például a Krím visszatérése utáni szank-ciók kényszerítették rá a bankrendszer globalizációjának korlátozására, saját kártya megteremtésére. Szintén stratégiai kérdés lesz a jövőben az élelmiszer-ellátás biztonsága. Ugyancsak orosz példa, hogy a szankciók és ellenszankciók teremtették meg a hazai élelmiszeripar erősödésének feltételeit. Hasonló folyamat zajlik az energetikában, ahol az úgynevezett harmadik energiacsomaggal az Európai Unió tesz határozott lépéseket a zárt és adminisztratív módon szabályozott piac megteremtése irányában. A szuverenitás erősítésének következő, stratégiai szempontból fontos szegmense az alapvető szállítójárművek saját gyártásának megteremtése, s mindez a globalizáció ellen hat. Kína, India, Japán, Oroszország és részben Európa teszi a legnagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy egy esetleges elszigetelődés esetén is működőképes maradjon a gazdasága.
A letűnő világrend egyik kulcseleme, hogy hosszú és tudatos munkával Amerika a saját képére formálva építette ki a globális információs társadalmat. Az információs tér uralása, saját virtuális valóság megteremtése ennek a rendnek az egyik tartóoszlopa, így nem véletlen, hogy a CNN mellett megjelent a Russia Today, az al-Dzsazíra, a Press TV, a CCTV vagy akár a Euronews, míg a Facebook mellé regionálisan mindenképpen felnőtt például az orosz VKontaktye, s a sort még folytathatnánk.
Ez az új világ tehát keményebb lesz, állandó lesz benne a verseny. Már nem lesz egy általános igazság, mindenkire érvényes globális modell, amely sokak számára teszi komfortossá a jelent. A lényege, hogy Amerikát megfossza a játékszabályok megalkotásának monopóliumától. Olyan szabályokra van szükség, amelyek nemcsak az új kihívásokat – klímaváltozás, internet stb. –, de az új erőviszonyokat is tükrözik. Ezeket a szabályokat továbbra is a legerősebb hatalom, Amerika írná; válasza a gazdaság, a kereskedelem és tudomány területén felerősödött versenyre a TTP és a TTIP, amelyeket ilyen értelemben a NATO-val és a világ legerősebb ipari hatalmainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait, a dollár uralmát megteremtő Bretton Woods-i szerződéssel hozhatunk egy sorba.
Stier Gábor - MNO forrás: http://mno.hu/velemeny/az-uj-vilagrend-lenyege-1335032