Hiányérzete támad annak, aki az Európai Néppárt múlt csütörtöki madridi csúcstalálkozóját, majd annak hazai sajtóbecsapódását figyelte. Eddig úgy tudta ugyanis, hogy a médiának annyira létérdeke a konfliktus, mint a természetesen nevelt tehénnek a friss, kövér fű…
Amit a balliberális sajtó aligha felejt el hátsó szándék nélkül kihasználni, főként, amikor ezzel be lehet mutatni, hogy a jobboldali kormányok vezetése idején a barbár Magyarország milyen irracionális és szégyenteljes módon halad a civilizáció pozitív terhétől roskadozó Nyugattal szemben.
Holott Madridban volt a konfliktusok konfliktusa. Ott ugyanis látványosan csapott össze korunk legvészterhesebb kérdésében, a migrációban két nézet: Orbáné és Merkelé. De erről mi nem összecsapásként olvashattunk, hanem Angela Merkel kancellár és Orbán Viktor miniszterelnök beszédeiből vett idézeteket helyezett egymás mellé.
Márpedig ez két, homlokegyenest ellenkező politika, sőt filozófia gigantikus ütközése volt úgy, hogy az Európai Uniót ténylegesen dirigáló Merkel látványos és megalázó vereséget szenvedett a migrációs politikája miatt agyontámadott Magyarországtól. Aki ezt a megállapítást alaptalannak tartja, érdemes e cikket tovább olvasnia.
Az uniós ügyekre szakosodott hírportáloknak a „legmérvadóbb” helyezésért folyó erős versenyében az első hely kétség kívül a Politico.eu-t illeti meg, amelynek teljes körű előfizetése eléri az évi hatezer eurót. Ahhoz viszont semmiféle előfizetés nem szükséges, hogy valaki elolvassa a portálon a szakmai tudásában megkérdőjelezhetetlen Ryan Heath újságírónak, volt uniós bizottsági szóvivőnek a madridi találkozójáról szóló beszámolóját „Mély bajban vagyunk” címmel.
Az eredetiben félidézőjellel megjelenő „Mély bajban vagyunk” Orbán Viktor kifejezése, amely alá ezt az alcímet tette ki a Politico szerkesztősége: „Orbán stares down Merkel on migration, calls Europe ‘rich and weak’”.
Az angol cím azért áll itt eredetiben, mert a „stares down” annyira nem könnyen fordítható magyarra, hogy azt az Országh/Magay angol–magyar nagyszótár éppen annyira nem tartalmazza, mint az internetes SZTAKI vagy a nála messze jobb Magyar–angol-szotar.hu szótár.
Az ige jelentése a legrangosabb amerikai értelmező szótár, a Webster’s Third New International Dictionary szerint olyan nézést jelent, „amely révén a nézett fél meginog vagy alávetettségi állapotba kerül”. Az igekötők jelentését leghitelesebben értelmező brit szótár, az Oxford Dictionary of Current Idiomatic English (I. kötet) azt így határozza meg: „elszántan ránézni egy rossz magatartású személyre, aki ugyanazt teszi, ameddig nem kényszerül arra, hogy lefelé fordítsa tekintetét”.
És nem pontosan ezt tette Merkel, aki a magyar miniszterelnök lelkesen megtapsolt beszéde után zavartan rendezgette papírjait, azokra meredve?
Most már megkísérelhetjük lefordítani Heath beszámolója alcímét valahogy így: Orbán kínosan lemosta Merkelt a migráció ügyében, miközben Európát gazdagnak és gyengének tekintette.
De a madridi bokszmeccsről írt beszámoló első mondata sem hagy kétséget afelől, hogy a cím nem valami szerkesztői önkény szüleménye, ugyanis ott a „stare down” szinonimája, a „face down” szerepel, amely igekötős igét már tartalmazza az Országh/Magay-szótár ezzel a meghatározással: „megzavar, zavarba ejt, megfélemlít, lehurrog, lehengerel”.
Mindenki tehát válassza ki a neki tetsző kifejezést azon bevezető mondatból, amely azt is tartalmazza, hogy a magyar miniszterelnök „az eddigi legrobbanékonyabb érveit használta arra, hogy középjobb politikai szövetségeseit maga mögé állítsa ahhoz, hogy Európa a menekültválságra keményebben reagáljon”.
És Európa ezt teszi. A magyar kormányt nemrég lenácizó horvát vezetőktől az osztrákokig (azt merő véletlennek nevezzük, hogy Werner Faymann osztrák alkancellár a Bilderberg-konferencia kedves meghívottja volt csakúgy, mint a Magyarországot szakmányban szélsőjobbozó és nácizó osztrák Der Standard tulajdonosa és annak hű tollnoka, Paul Lendvai).
Így tesz már-már maga az exagitpropos Angela Merkel kancellár is, akinek minden szava álságos, beleértve, hogy azt állította, ő azután tudja, milyen fal mögött élni, noha családjával éppen az ellenkező irányba, az NSZK-ból az NDK felé haladva keltek át a keletnémeteket röghöz kötő berlini falon.
Hogy mennyire igazak a Heath-cikk jelzői, azt mutatja az Európán végigsöprő „populizmus”, amelynek legfrissebb bizonyítéka a tegnapi lengyelországi választások eredménye. De az is árulkodó, hogy az Európát elöntő migráció hazai legnagyobb szerelmese, a békés tüntetők rendőri lövetéséért és megrugdosásáért eddig el nem ítélt Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök október 23-i beszédére már saját csahosai sem voltak kíváncsiak.
A „populizmus”, azaz a nép akaratát demokratikusan megvalósítani kívánó kormányok gyors betagolódása az antimigráns politikába és gyakorlatba nem csak borítékolható, de már jó néhány napja tart. A fogyatkozó migránsimádó tábor lassan már csak a továbbra is populistázó és annak ikertestvéreként nácizó fősodratú sajtóval vigasztalódhat.
Ingerküszöbüket el sem érte, hogy a világon valójában sokkal inkább a kommunizmus terjedése a valóság (ha már mindenképpen rémüldözni akarunk), ugyanis Kína, Észak-Korea, Vietnam, Laosz és Kuba mellé október 11. óta demokratikusan csatlakozott Nepál is.
Az európai valóság és demokrácia nyakon ragadta Angela Merkelt, akit a nála — népességi egyenértékben kifejezve — több mint nyolcszor könnyebb Orbán Viktor ütött ki Madridban úgy, hogy nyekkenése a meccs végének tekinthető.
A kancellár hazájában már csak azon tanakodnak, hogy a kiszámolt fél helyébe ki lép, akár a vártnál jóval hamarabb. Miközben Európában szaporán épülnek a határkerítések és Zágráb ellopva a korábbi budapesti felszólítást, a görög szigetek köré akar hermetikus tengeri blokádot vonni a beözönlőkkel szemben.
O tempora, o mores, sóhajthat avatottan a hazai migránspárti tábor, és a cicerói szavakat házi használatra emígy fordíthatnák: tomporunknál fogva tanított bennünket móresre a rohadt nép.
Lovas István forrás: Magyar Hírlap