Kik, miért és milyen célból húzzák meg a politikai korrektség határait?

Mert jól láthatóan léteznek témák, amelyekről szabadon, s vannak, amelyekről csupán a büntetéstől való félelemmel lehet csak szólni. Ilyen a bevándorlás és a terrorizmus közötti összefüggés kérdésköre is… 

Miért nézheti meg boldog-boldogtalan azt a videót, amelyet az Iszlám Állam tett közzé a minap, és amelyben az elmúlt évek több száz áldozatának méltóságát tiporják az anyaföldbe? S nem mellesleg még brutálisan meg is fenyegetik civilizációnkat. „Elmegyünk a hazátokba, a nyaralásaitokra, a partijaitokra, és megölünk, megégetünk, szétzúzunk titeket!” – ordítja a virtuális térbe a toborzásra is alkalmas, a terrortámadásokat győzelemként értékelő videoüzenet. Ezt miért lehet? Ki engedi ezt meg? Illetve: ki nem tiltja meg mindezt? S miért kopogtat a „gondolatrendőrség” azoknál, akik egy rossz szót is szólnak egy közösségi oldalon a bevándorlással kapcsolatban – esetleg összefüggést látnak a terrorizmus és az illegális migráció között –, ahogy ez valóban meg is történt Németországban.

A véleménynyilvánítás szabadsága egyetemes érték és elidegeníthetetlen jog. Szörnyű az a világ, amelyben arcon csapnak, bebörtönöznek vagy szitává lőnek azért, ha más véleményen vagyok, mint a közhatalom birtoklója, vagy másképp látom a világot, mint egy olyan csoport vagy közösség, amelynek nem vagyok tagja. De ha tagja vagyok, akkor is. És ez így helyes. De helyes-e különbséget tenni az egyes csoportok és közösségek véleménye között? Lehet-e az egyikre azt mondani, hogy ez belefér a jog kereteibe, amaz pedig nem? S ha igen, akkor ki húzza meg ezeket a határokat? Mert aki ezt megteheti, az birtokolja az igazi hatalmat.

Fontos, a korunkat, történelmünket és jövőnket és meghatározó kérdések ezek. Olyan dilemmák, amelyekre pironkodva fordulnak el sokan, vagy éppen az egyik oldalt képviselve szenvedélyesen fröcsögnek a kérdést feltevők képébe. Pedig a józan észt kellene csak elővennünk. Szenvtelenül mérlegelnünk. Mert ez a szabadság egyetemes érték ugyan, de nem korlátlan. Nem abszolút. Határokat szab egy személy, egy kisebbségi csoport vagy egy közösség jogainak védelme. Leginkább az élethez, a szabad cselekvéshez és végül az emberi méltósághoz való jog. A kimondott vagy a leírt szó ugyanis sokszor életre kel, hogy romboljon, hogy pusztítson.

Ezért is érthetetlen, hogy míg a bevándorlással kapcsolatos véleményeket Európa-szerte úgy kezelik, akár egy törékeny kristálypoharat, amelyet még a kimondott szó előtti emberi lehelettől is óvni és védeni kell, addig az Iszlám Állam keresztény- és Európa-ellenes propagandája töményen ömlik a nyilvánosság szemétdombjára.

Már-már a civilizációs öngyilkosság jeleit mutatja annak a közbeszéd határait meghúzó, formális hatalommal rendelkező hangos kisebbségnek a hozzáállása, amikor egy, az áldozatok és a hozzátartozóik méltóságát sértő, tényszerűen uszító, az Iszlám Állam által közzétett videót szabadon enged terjedni. Nem is igazán értem a vélemény- és sajtószabadság korlátozásának mai elveit. Illetve dehogynem… Csak ha őszintén beszélek róla, akkor én is átlépem a politikailag korrekt közbeszéd határait, és lehet, hogy nálam is csenget majd a gondolatrendőrség! Egy valami azonban biztosan látszik. A történelem azt mutatja, hogy a véleményszabadság tartalmát, tágítását és korlátozását mindig is tragikus társadalmi kataklizmák alakították és szabták újra. Mostanság pedig sok-sok ilyen tragédiát kellett megélnünk.

Nekünk, európaiaknak.

Nagy Ervin
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/61599/A_velemenyszabadsag_korlatai#sthash.gMCvOpbr.dpuf