A píszí ember nemzetek felettinek tartja magát. Még ha magyar is, ő elsősorban európai, netán világpolgár…
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon az erkölcs.
Volt alapvető jó és rossz, helyes és helytelen. Néha változó környezetben, itt-ott eltorzulva és túlzásba vive, de alapvetően minden népnél, vallásnál hasonló.
Aztán megszületett a politikai korrektség. Állítólag egy bizonyos Mao Ce-tung használta először híresen-hírhedt vörös könyvecskéjében gúnyosan egyes nyugati megnyilvánulásokra, aztán a hatvanas években egy lendülettel átvette az amerikai radikális baloldal – tudják, ez akkor volt, amikor még SZDSZ-Magyar Bálint is Che Guevara sapkában lázadt a Fazekas gimnáziumban. Aztán a politikai korrektséget (az angol political correctness kifejezésből közkeletű rövidítése a píszí) mára dogmává tette a nyugati libbal oldal. Ez mára nem csak azt jelenti, hogy nem használunk olyan kifejezést, amely másokat sért, avagy csak ravaszul köntörfalazunk, mismásolunk. A píszí mára szinte életforma, életfelfogás lett, a magánélettől a politikáig szinte mindenben. Kezdjük az elején.
A píszí ember először is rendkívül nyitottnak vallja magát. Neki teljesen mindegy, hogy valaki heteroszexuális vagy az LMBTQ valamelyik betűjét kedveli. Elfogadás a jelszó, elfogadás mindenekfelett. Azt természetesen már nem lehet elfogadni, ha valaki úgy érzi, nincs kedve az LMBTQ-ba tagozódni, ne adj’ Allah, ez nem is tetszik neki, netán ki is mondja. Ez már elfogadhatatlan, a pride tabu. Ezt szeretni, imádni kell, sőt kötelező. Aki nem ezt teszi, az fasiszta, homofób, szexista, rasszista, antiszemita és a bicikliutakat is utálja.
Nem jó érzésű magyar az sem, aki nem támogatja a melegházasságot – a természetesen picit sem kirekesztő megjegyzésnek Fodor Gábor a gazdája. A píszí ember morális felsőbbséget érez mindenben, ítélkezik, de nem tűri, hogy ítéltetve legyen.
A píszí ember nem kényszerít nemi sztereotípiákat gyermekeire, ha akar, legyen fiú, ha akar, legyen lány, a fizikai kérdést meg majd megoldja a sebészet. A genderelmélet jegyében kitiltva a játék katona és a játék kard, a kisautó határeset, a Barbie-baba viszont mindkét nemnél toleranciára nevel. A Szépség és a szörnyeteg vagy épp a Hamupipőke helyett a két zsiráf kalandjairól halljanak mesét a lurkók, akik megtalálnak és örökbe fogadnak egy krokodilbébit. A sztori nyilván a krokodilgyerek első fogainak megjelenése előtt véget ér… Igazi happy end lesz majd tinédzserkorban, amikor a skandináv Rómeó és Júlia testvérek, de mit sem törődve az ósdi sztereotípiákkal, egymásra lelnek a család megértő ölelésében.
A píszí ember nemzetek felettinek tartja magát. Ha magyar is, ő elsősorban európai, netán világpolgár. A nemzeti zászlók idegesítik, a Himnusz unalmas, lassú és depressziós. Épp ezért a píszi ember nemigen érdeklődik a történelem iránt sem. Minek? Az már elmúlt. Jó, persze vannak dátumok, amelyeket meg kell jegyezni: a tengerentúlról sulykolt július 4., szeptember 11., és az általános iskolából megmaradt március 15. Október 23-án is volt valami, de az meglehetősen bizonytalan. A magyar történelmet egyébként is hagyjuk, avíttas dolog. Meg tényleg inkább szégyenkezzünk! Ott vannak például a kalandozó magyarok, micsoda gyalázat már ez, végigraboltuk Európát! Bezzeg a kedves vikingek! Aztán ez a Hunyadi is minek kötözködött a törökökkel, Thököly, Rákóczi és Kossuth meg éppen az osztrákok ellen harcolt, hiszen ők a sógorok, nem trendi dolog az ilyen. Meg egyébként is, ha történelemmel foglalkozunk, az csupa háború, miközben megértéssel kell viszonyulni az emberekhez. Tatárnak, töröknek, németnek és muszkának is biztos meg volt az oka, hogy megszállt minket, ha kicsit engedünk, nincs balhé, legyünk már egy kicsit toleránsabbak, no!
A píszí ember nagyon modern. Így például nem tart könyvet, valamint tollat és ceruzát is csak kényszerből használ. A laptop-tablet-okostelefon szent hármasa vezérli az életét. Velük fekszik, velük kell, velük posztolja éjszakai kalandjait is. Csak ez az élet. A píszí ember igazából már az anyanyelvét sem használja, helyesírása és szóhasználata sms-style, az ékezetek csak kényelmetlenséget jelentenek, az ikes igékkel meg ne röhögtessük ki egymást.
A píszí ember tulajdonképpen szereti a sportot. No persze, nem mindenfélét. A foci például elég gagyi dolog, jó, az Európa-bajnokság pöpec volt, és jópofa volt ezt a valamiért meggypiros pólót is felvenni, meg hajrázni a Dzsudzsinak. De azért már akkor is inkább előbb a Real és a Barca, Ronaldo és Messi, hazai meccs látatlanban is csak gáz lehet. Meg egyébként is, a focit stadionépítésestől csak szidni illik, bezzeg ott van az acrocap, a curling, a kangoo jumps vagy éppen a wakeboard, természetesen csak a motorcsónakos variáció. Ezek menő dolgok.
A píszí ember, ha egy mód van rá, kizárólag kézműves terméket fogyaszt és használ. A kenyértől a mosóporig. Ízlik-e, jó vagy rossz, botrányosan drága, mindegy, ennek így kell lennie. Persze hódolni kell a multikultúrának is, a kólát és mogyoróvajat még nem reprodukálják a belvárosi bölcsész pályaelhagyók. Hipermarketlátogatásra ott van előkészítve egy százas a kocsiban, ezzel le van tudva a bevásárlókocsi, a piros lámpánál a kéregető megajándékozásával pedig a lelkiismeret is ki van pipálva egy hónapra.
A píszí ember értelemszerűen politikailag nagyon korrekt. Így rutinból utálja Orbán Viktort, nem tud viccet befejezni Rogán-poén nélkül, és meglehetősen fél Lázár Jánostól. Ennek is így kell lennie, akkor is, ha nem tudja, miért van így. Nem mintha az ellenzéket különösebben kedvelné, a Jobbik büdös lábú náci, a demokratának nevezettek pipogyák, még az LMP cukkancs-mókus volt egy darabig, de már az is be lett darálva. De azért választáskor csak ezekre a liberálisfélékre kell szavazni, hiszen ők legalább nyitottak, megértők és legalább két öribari van közöttük a romkocsmából. Persze jobb lenne valami jóféle összeborulás, szeressük egymást gyerekek!
A píszí ember odavan a migránsokért, hiszen ő is szeret utazni. Meg olyan aranyosak, főleg a kis tejeskávé gyerekek. Ki nem pátyolgatná őket? Apjuk, bátyjuk, alibi kísérőjük netán muzulmán szélsőséges? Ugyan kérem, kapnak egy tarjás zsemlét és azonnal jobb emberekké válnak, amint megismerik az európai civilizációt, a nyugati életformát. Őket kell segíteni, meg a fehér bálnákat. Ócska populizmus, hogy helyi bajunk is van elég! A hajléktalan előbb menjen el fürödni, a cigány meg legyen értelmiségi, akkor majd babusgatjuk őt is!
A magyar meg ne magyarkodjon!
Mint a Kedves Olvasó is láthatja, píszí embernek bizony nem könnyű lenni, kemény megpróbáltatás az élet. Főleg munka mellett, fizetéstől fizetésig, csekktől csekkig mérve az időt, igaz, ezek már nem píszí témák…
Máté T. Gyula forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/61086/Piszi_dogmak#sthash.zOTy6iuL.dpuf