Értékként állítanak be pillanatnyi divatot és trendet – értelemszerűen azt és ott, ami hasznot hajt…
Az Isten férfit és nőt teremtett!
Védjük meg gyerekeinket!
A gyerek nem vásárolható!
Ezekkel a jelszavakkal tüntetett szombaton több tízezer ember az ókori Circus Maximus mezején. Voltak öregek és fiatalok, nők és férfiak, családosok és látványosan szinglik, sőt, feltűnően jó- és rosszarcú emberek egyaránt. Azt mondták, hogy meg akarják védeni jelenüket és jövőjüket az eszement, mindent egyéni élvezetre és haszonra globalizáló, identitást ruhaként váltó plázafiúcskákat és -leánykákat készítő „genderelmélettől”.
Tiltakoztak az ellen is, hogy bárki szinte bárhogyan gyermeket fogadhasson örökbe, s nevelhessen saját pillanatnyi szivárvány szeszélyére. Plakátot emeltek az ellen, hogy a bejegyzett partnerségben élő egynemű pár „külső tagja”, a kirekesztendő vér szerinti anyától vagy apától függetlenül vehesse örökbe társa gyermekét. Nevelhesse, alakíthassa, erkölcsi áruba bocsáthassa. Dühödten skandálták a már fent leírt jelszót – A gyerek nem vásárolható! – az ellen, hogy az egynemű pár, törvénnyel jóváhagyva, béranyákat fizessen a neki megfelelő egyed előállítására.
Nekem nagyon nem tetszett ez a tüntetés!
Elborzasztott, megrémített.
Elborzasztott és megrémített, hogy ma a fennkölt, minden irányba liberális és demokratikus Európai Unióban, ha úgy tetszik, Európa kultúrájának egyik bölcsőjében ezért utcára kell menni.
Elborzasztott és megrémített, hogy ezért tüntetni kell! Mert ez nem természetes, ez nem magától értendő, mert nem cáfolhatatlan alaptétel, hogy az érték az első. Az érték.
Mert érték a család, érték a becsületben és boldogságban felnevelt gyermek, érték a mindenki számára ugyanolyan esélyt adó jövő megteremtése! Fajtól, bőrszíntől, vallástól, születési helytől – legyen az putri vagy palota – függetlenül! S érték a haza és a tisztességes munka is!
Ez érték!
Azonban nem érték, hanem legfeljebb állapot, hogy ilyen vagy olyan neműt szeretek. Ez nem jelent automatikus pluszjogot még akkor sem, ha két és fél celebféle ezt rikácsolja önmegvalósító főzőműsorában. Apropó, a vegalét sem érték vagy ideológia, ez csak azt jelenti, hogy nem eszünk húsfélét. Mint ahogy a zöld környezetet is inkább a tengerentúli ózonlyukat romboló megafogyasztástól és nem Pakstól kellene félteni. S most kérem, nyugodtan kövezzen meg minden romkocsmában összeverődött kavics: kerékpározni is jó és kellemes, de a mindenhova presztízsgőgből odafestett bicikliút balesetveszélyes és értelmetlen. Természetesen cukiság a biciklinyeregre feszülő sztreccsnadrág, de ha ezt értéknek tartjuk, akkor érdemes lenne a „szexista szemetekre” vonatkozó vitákat előtte lefolytatni a pedált hajtó meglett férficombok és miniszoknya kivillanók témakörében.
Egyszóval helyén az értékkel és a helyzettel, pillanatnyi divattal és trenddel.
S ez az, amit ma nem tesz az Európai Unió, nem tesz a világ elsőségét magának követelő világhatalom, az Amerikai Egyesült Államok sem.
Értékként állítanak be pillanatnyi divatot és trendet – értelemszerűen azt és ott, ami hasznot hajt. Ezt teszik a politikailag korrekt magatartás, a píszí dogmájává. Ehhez kell viszonyulni és alkalmazkodni.
A kisebbségi vélemény, érzelem és életfelfogás jogos elfogadása helyett ezért válik közösségi muszájjá, politikai dogmává a deviancia diktátummá emelése. Mert ha ezt rá lehet kényszeríteni a magánéletre, akkor megy a „nagypolitikában” is. Lehet bombázni, beavatkozni, rendszert és hatalmat váltani, és igen, lehet történelmet és hitet is átírni, „huszonegyedik századira ápgrédelni” – lehet bármit megtenni.
Ha nem lenne világos, ez már nem melegekről, szexistákról vagy szemitákról és nekik az antijaikról szól – ez csak színtiszta politikai, hatalmi játék, ahol évezredek óta nem tapasztalt pofátlansággal és ízléstelenséggel akarnak ránk kényszeríteni valamit.
Hazai (magyarországi-a szerk.) példa mindig világosabb, nézzük.
Gondoljuk végig, ki tett legalább valamit a multik gőgje ellen, ki mert szembeszállni migránsinvázióval és brüsszeli véleménydiktatúrával? Baloldalnak nevezett valami szótárból hasonlítgatja a hazafi és a patrióta szót, a francia forradalom szent hármasát – liberté, égalité, fraternité – pedig keveri a belvárosi éttermek műmájer előétel-kínálatával. Liberális külföldi gyámságra vágyik, és cserébe … nem, nem kell cserébe semmi sem, amit kap, azt nyal. Hídépítést hét végén meghirdető „neo-új” jobboldal, korábbi plebszvédő jelszavait feledve, minisztériumi székeket szeretne – nyolcévnyi ellenzékiség idealista bébiháját a hatalom tokaszalonnájára cserélné.
Érték vagy állapot, politikai szeszély és haszon.
Tudjunk választani.
Máté T. Gyula
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/46544/Piszi_dogma#sthash.20gPolEl.dpuf