A romlandó testben a halhatatlan lélek egyenlőtlen harca az élni akarás, ami az utolsó leheletig mindenkiben erősen dolgozik, még akkor is, ha már némelyek tudatosan lemondtak róluk. Utóbbiak viszont mindig, mindent megtesznek, természetesen mások kárára is életben maradásukért…
Örök és csalfa szerelem ez a megfoghatatlan, de örök lélek, ami ideig-óráig, egy-egy testben lakozik, majd pár deka súlyveszteséget hagyva maga után, egy sóhaj kíséretében elreppenve tovább él, egy másik testben.
A nyugati kultúra nemigen örül az effajta gondolatoknak, pedig titokban bár, de falják az ebbéli szakirodalmat, miközben a nyilvánosság előtt tagadják e tanokat.
Az évszázadokon át összeharácsolt, állandóan növelt, és a megtartását is megtanult vagyonokból készített pihe-puha családi fészkekből elindított jó nevű egyetemeken végzettek máson sem törik a fejüket, mint az élvonalba kerülni. Akármilyen szamársággal, amit személyiségüktől, pártfogóiktól függően el tudnak hitetni az emberekkel, hiszen ha sokszor hallanak valamit, végül elhiszik (Így lett szép a ronda, így növekszik a semleges neműek tábora, avagy így lett illendő a nemek felcserélése.)
A cél, embertársaik fölé helyezve, nagynak érezhessék magukat. Legalábbis egy ideig, mert a következő generációk sorra döntik a megdönthetetlennek hitt elméleteket. Az újabb élni akarás, az újabb dicsőségre vágyás, a többiek közüli kitűnés bármi áron. A kör sohasem zárul be, mivel a hosszú élet is csak röpke időszak a végtelenben.
A lélek testben elhelyezett motorja a szív, ami kulccsal felhúzható játékhoz hasonló, ami adott idő után leáll.
Lélekemelő – mondjuk a szép élmények átélése után, Igen, a lélek mindig felül van. Minden és mindenki felett. Ettől megfoghatatlan. A lélek mindig él.
A titkos tanokat ismerők ezt nagyon jól tudják, így tisztában vannak a lélek erejével és nagyságával, de győzni felette ők sem tudnak, csak felhasználni, vagy visszaélni kapott tudásukkal. Szűk körben, csak a kiválasztottaknak átadva a részismereteket, kerekednek mindenki fölé. Láthatatlanul, mint a lélek. A titkoknak mindig láthatatlannak kell maradni, mert ha nyilvánossá válik, nevetséges lesz, elveszíti erejét, mítoszát. A sok hazug embernek pedig oda lenne a tartása, a csalóka köztisztelet, amit érdemtelenül kaptak.
A lélek nem roppan össze soha, csak a test. A lélek súlya alatt fizikailag megyünk tönkre. Ehhez elegendő lehet az első ősz hajszál, a nőknél a mimikai ráncok erőteljesebb megjelenése. A férfiak teljesítmény csökkenése, aminek már nem tudnak eleget tenni, de mégis elvárnák tőlük
Ügyefogyott trükkökkel, az előirányzottak szerint igyekszik mindenki ereje teljében mutatkozni, sok-sok pénzért az örökifjúság fényében tündökölni, miközben a test deformálódik, az élénk/festett színek árnyalatokba tompulnak, az elme kopik, csak a lélek marad fiatal.
Az ellentmondást nem akarja érzékelni a test. Megveszekedett dühvel igyekszik leküzdeni az idő múlása okozta nyomokat és egyre jobban akar élni, a végtelenségig dacolva a test esendőségével.
Aztán legyen szegény, gazdag, okos, buta, a lélek egyszer csak könnyedén és elegánsan kilép a testből, rövid időre felülről szemlélve egykori „ruháját”, mosolyog a gyorsan romló, lélek nélkül mit sem érő testen, aki utoljára hagyja magát, hogy a többi, kivétel nélkül hasonló sorsra jutó azt tegye vele, amit a lélekkel együtt soha nem tehetett volna meg.
V.A. forrás: Nemzeti InternetFigyelő (NIF)