Minden esetre, a vízhiányra fel kellene készülni, de miért készülnének fel, amikor a felmelegedésre se készültünk fel. Megszoktuk, hogy mindig akkor lépünk, amikor muszáj…

 

A „Van-e jövőnk?” című könyvem (Antalffy Tibor- a szerk.) 11 évvel ezelőtt, a 2004. Június 2-8 között megrendezett Könyvhéten jelent meg, amiben egyértelműen „riogatok” a globális felmelegedéssel (és például az atomreaktorok balesetveszélyével is). A téma Magyarországon szinte ismeretlen, miközben tudományos körökben már 40 éve tudott volt a probléma, de a CO2 kibocsátásban érdekelt multik már ellentámadásba kezdtek. A politikusok pedig lapultak, végül is már rég meg voltak vásárolva. Egyetlen kivétel Al Gore volt, aki majdnem napra két évvel később, 2006. május 24-én állt elő a híressé vált „Kellemetlen igazság”-al https://vimeo.com/28633313 . Amit még ma is érdemes végignézni! A nagy dobás a 2005. Február 16-án életbe lépett Kyotói egyezmény, amely tartalmazza az úgynevezett “rugalmas mechanizmust”, ami a tagállamoknak megengedi a kibocsátási kvóták kereskedelmét. Ez volt az, amibe a szkeptikusok belekapaszkodtak. Itt a blogon is többen hivatkoztak arra, hogy az egész globális felmelegedés csak egy hoax, egy kitalált megtévesztés azért, hogy pénzt lehessen csinálni a CO2 kvóta eladásából.

Mára azonban megfordult a kocka, már Obama elnök is elfogadta a globális felmelegedést, ami jelzést volt arra, hogy most már szabad. Pedzik tehát a magyar politikusok is, és persze a média is felkapta. Egyszeribe nyakon öntik az átlagembert is „információval”.

Közben a történet tovább lépett. Már nem a felmelegedés mértéke és gyorsasága a téma, hanem a víz, aminek a magyar aktualitása, hogy a Tisza még sose volt olyan alacsony, mint most, és a Duna vízállása is szélsőségesen alacsony. A mi ivóvíz ellátásunk nincs veszélyeztetve, és valószínűleg sose lesz, mert erről a Duna és a Tisza gondoskodik, bármilyen alacsony is legyen a vízállás, de a paksi reaktorok és elhasznált fűtőelemek hűtése viszont igen.

Az már lerágott csont, hogy az indiai földműves a felszivattyúzott talajvízzel öntöz, és már gigantikus búvárszivattyúkkal 400 méterről szívják fel a vizet. Nyilvánvaló, hogy ez nem mehet a végtelenségig.

Valahogy arra is fény derült, hogy a Himalája hegységben lévő gleccserek másfél milliárd embernek adnak ivóvizet, ami csak azért érdekes, mert a Föld gleccserei elképesztő tempóban olvadnak. Néhány évtized, és nincs több ivóvíz.

Aztán hírek érkeznek Kaliforniából, ahol negyedik éve tombol a szárazság. A víztározókban már alig van víz és persze várják az esőt. Addig is, végső elkeseredésükben 34,5 millió dollárért beszereztek 96 millió, 10 cm átmérőjű plasztik labdát, amikkel beborították a tározókat, hogy lassítsák a párolgást. Ez elég kétségbeesett próbálkozás. Azt viszont nem vizsgálták, hogy a gyártásnál alkalmazott, a hormon háztartást befolyásoló vegyi anyagok milyen mértékben oldódnak ki a plasztikból. Különben Kalifornia látja el Észak Amerikát, Európát gyümölccsel, zöldség félékkel és olajos magvakkal. Így a kaliforniai szárazság komoly gondokat okoz, és minimum árrobbanáshoz vezet. A kaliforniai földművelők pedig követik az indiai példát. Tömegesen fúratják a kutakat, és felszivattyúzzák a talajvizet. 130 méteres fúrásokkal kezdték. Jelenleg 400 méter mélységnél tartanak. A tehetősebb farmerek Texasból hozatnak olajfúró tornyokat, hogy biztosítsák az öntözést. Már azt is felvetették, hogy miért nem hoznak Alaszkából vizet csővezetékeken, ha olajat tudnak szállítani, akkor vizet mikért nem?

De mezőgazdasági vízhiány van Brazíliában, de még a spanyol eperültetvényeknél is. Csakhogy a laikusok alig értik a dolgot, mert látszólag azért van elég víz. Ezért kidolgozták, mi mennyi vízbe „kerül”. Például: Egyetlen érett narancshoz 80 liter vízre van szükség. Egyetlen pohár bor 109 liter vizet igényel. Egy kiló marhahús 15,5 m3 víz felhasználását jelenti. Nem is értem, ha én egy köbméterért 800 forintot fizetek, hogy lehet a marhahús kilója 1500 Ft? Úgy, hogy a mezőgazdaság közel ingyen lapja a vizet, igaz nem ivásra alkalmas minőségben.

Minden esetre, a vízhiányra fel kellene készülni, de miért készülnének fel, amikor a felmelegedésre se készültünk fel. Megszoktuk, hogy mindig akkor lépünk, amikor muszáj. Amikor egy kereszteződésnél egy év alatt négy baleset van, akkor csinálnak oda egy körforgalmat, és a balesetek száma leesik. Ez a dolgok normál menete. Ezt azonban a klímával nem lehet csinálni, mert több évtizedes lomhaság van a rendszerben. Amit ma teszünk, vagy nem teszünk, annak 40 év múlva lesz valamifajta hatása. Közben a folyamat gyorsul. Gyorsul, mert számtalan pozitív visszacsatolás van benne. A közeljövőben a víz és annak hiánya lesz a sláger.

Antalffy Tibor

forrás: http://www.antalffy-tibor.hu/