Deák Ferenc gyakran mondogatta bizalmas körben: „Ha tőlem függne, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”…
A tétel kiterjeszthető lenne azokra a politikusokra is, akik nemegyszer vádolják egymást imigyen: „X. Y. hazudik!” Az erős szó visszacseng a volt miniszterelnök évekkel ezelőtti, hírhedett mondatából: „Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Ha a hazug ember köznyelvi megítéléséhez közelebb akarunk jutni, forduljunk a közmondásokhoz. A témával legtöbbet foglalkozó kutató, az amerikai Archer Taylor írja The Proverb című könyvében: „A közmondás eligazít az élet nehézségei között, összefoglal egy helyzetet, ítéletet oszt vagy cselekvési irányt szab meg. Vigasztalást nyújt nagy és kis bajban, vezérfonalat ad kezünkbe, midőn választani kell. Az átlagember erkölcsiségét fejezi ki.”
Talán a leggyakrabban használatos szólásmondások egyike az alábbi: Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát. A közmondás jelentése mindig a helyzet függvénye. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a közmondás használója egy különös helyzetet általános szabály alá rendel. Még keményebb ítélet, amikor azt mondjuk: Aki hazudik, az lop is. Vagy: Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná. A közmondás szavakba foglalt igazság. Évszázadok hordaléka. Megkövesedett tapasztalat. Fogódzó, lámpás, sarokkő. Népi bölcsesség. Ahogy a szóban rejlik: köztulajdon. A nyelv él, lüktet, fejlődik, de a közmondásokat nem kell megújítani. Megkülönböztetett sajátosságuk, hogy kiszakíthatók a hozzájuk tartozó összefüggésrendszerből, és új helyzetre alkalmazhatók. „Száz hazugság, száz hazug törvénnyel” – írta Ady. Úgy is felfoghatjuk, mint egy történetből leszűrődött tanulságot. Hasonló tehát az erkölcsi tanmese szerepéhez, amely kiegyenlítést és megnyugvást ad.
A magyar nyelv tobzódik a hazug emberek közmondásszerű megvetésében. A hazugot a föld is, a víz is kiveti. Az egypártrendszerben mindig tudtuk, kik hazudnak, de a demokráciában kevésbé. A meteorológusokat szerencsés embereknek tartják, mert akkor is hisznek nekik, ha húszból tizenkilenc esetben hazudnak, s csak egyszer mondanak igazat, míg egy politikus hitelét veszti, ha húsz esetből csak egyszer is hazudik. Hemingway, aki sohasem kedvelte a magas politikát, mert úgy gondolta, a történelem ellenőrizhetetlen része, nem érzett hozzá „szimatot”, így vélekedett: „Egy nagy hazugság gyakran kézenfekvőbbnek tűnik, mint az igazság.”
Nekem az a brit képviselő imponál, aki választékos ember lévén azt mondta a parlamentben: „Úgy látszik, képviselőtársam nincs jó viszonyban az igazsággal…”
Kő András
Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/34571/Kozmondasok