Miért a kínaiak, a zsidók, a mormonok a legsikeresebbek Amerikában?
A „tigrisanya”, Amy Chua ismételten felborzolta a kedélyeket Amerikában. Az ázsiai nevelésről szóló korábbi bestsellere után a Yale egyetem jogi professzora férjével, Jed Blumenfelddel közösen írt The Triple Package (Hármas csomag) című új könyvében etnikai,vallási csoportok felemelkedésének és bukásának okait vizsgálja.
Kényelmetlen igazságot mondanak ki a „feel good” nyugati mentalitásról, vagy rasszista teóriákat állítanak fel?
A vélemények szélsőségesen megoszlanak. 2011-ben Amy Chua A tigrisanya harci himnusza című műve több volt, mint sikerkönyv. Kulturális jelenséggé vált szerte a világon, hiszen a társadalom alapját képező családról, a nevelésről váltott ki éles vitát. Chua saját gyermeknevelési tapasztalatai alapján a „keleti" szigort, teljesítmény-centrikusságot, következetességet a „nyugati” engedékenységgel hasonlítja össze, ahol a gyermek lelki békéje, önérzete a legfontosabb, ezért halmozzák el őket pozitív megerősítéssel. A szerző szerint ezzel becsapják gyermekeiket, leszállítják a színvonalat. A keleti szülők kíméletlen őszintesége a gyermek sikeres jövőjének a titka. Az új könyv nagyobb távlatokban vizsgálja a siker titkát, a bukás okait abban az országban, ahol az „amerikai álom” mindenki számára elérhető. De ahol ennek megvalósulása sajátos képet mutat. Statisztikai adatok szerint egyes csoportok kiemelkednek. Ilyenek többek között a kínaiak, a zsidók, az indiaiak, a perzsák, a nigériaiak vagy a mormonok.
Miért pont a kínaiak?
Mi az oka annak, hogy az indiaiak, kínaiak kétszer annyit keresnek, mint az átlag amerikai? Miért a kínai diákok lepik el az egyetemeket? Miért van feltűnően sok Nobel-díjas zsidó tudós? Miért kerülnek a politikai ranglétra tetejére, és miért uralják az üzleti életet a mormonok? – teszik fel a kérdést a szerzők, akik a jövedelem, az iskolázottság, a betöltött pozíció alapján vizsgálták a különböző csoportokat Amerikában. Arra a következtetésre jutottak, hogy a siker titka a „hármas csomag”. Azok a csoportok vagy személyek emelkednek ki, akikben egyszerre van meg a felsőbbrendűségi érzés, vagyis hisznek kivételes szerepükben; a kisebbségi komplexus, vagyis az a tudat, hogy amit tettek, nem elég, és indulataikon tudnak uralkodni.
A szerzők szerint Amerika hajdanán erre a három tulajdonságra épült: hitt kivételességében, örökösen bizonyítani akart az arisztokratikus Európának, és magáévá tette a puritánok higgadtságát. Ma azonban a kívülállók viszik tovább ezeket a törekvéseket, azok, akik nem osztják a „főcsapású, poszt 60-as évek liberális Amerikájának” elveit.
„A kínaiak hisznek saját kultúrájuk nagyságában, de örökösen elégedetlenek önmagukkal. Ha egy kínai gyerek nem jól tanul, az az egész családra nézve szégyen. Ha 99 százalékot ér el, azt kérdezik tőle, miért nem jött össze a100 százalék. A kínaiak úrrá tudnak lenni indulataikon, összeszorított foggal mennek előre” – írja a szerzőpáros.
Történelmi hagyománya van a zsidó kiválasztottságnak is. Ezt hallja minden gyerek a zsidó húsvét vacsoráján, ahol emlékeztetik őket arra is, hogy a zsidók erkölcsösek, törvénytisztelők, akiknél az értelem megbecsülése, az oktatás nagyon fontos. Ugyanakkor a legtöbbjük szegényen, kirekesztve érkezett az Újvilágba, és bizonyítási kényszerük hajtotta őket. „Az azért is megmutatom”-mentalitás jellemezte a nagy írónemzedék tagjait, mint Norman Mailert, Saul Belowt – állítják a szerzők.
A mormonok pedig hisznek abban, hogy azért küldte Isten őket a földre, hogy a világ megváltását vezessék, a morális fertőben az erkölcs szigete legyenek. Ugyanakkor Amerika sokáig egy furcsa szektának tartva Utahba és környékére űzte őket. Elszigetelten, de a felemelkedésre való elszántsággal éltek. Mára a modern Amerika vezetői lettek, többek között a JetBlue légitársaság, a Mariott szállodalánc, a Madsion Square Garden, a Dell komputer cég, a Citigroup bank volt igazgatója mormon. Mitt Romney republikánus elnökjelölt, kiemelkedő üzletember is az egyház aktív tagja.
Szemben a „feel good"-kultúrával
A szerzők elismerik, hogy az indulatok féken tartása a liberálisok által felmagasztalt mai „feel good”-kultúrának mond ellent, hiszen számtalan könyv, film dicséri az „éljünk a mának” elvét, és veti el a jövőért hozott áldozatot. A domináns kultúra reszket attól, hogy gyermekei boldogságát követelésekkel, korlátozásokkal tönkre tegye. „Csodálatos vagy. Mama és papa nem akarja, hogy bármi miatt is aggódjál” – hangzik el a modern családokban. A szerzők viszont állítják, hogy azok jutnak előre, akik elé kiskoruk óta szigorú elvárásokat állítanak.
Az egyedi sikerek között kiemelik Steve Jobsot, aki zseninek gondolta magát, de aki állandó kisebbségi érzéssel küszködött árvasága miatt. Az meg már történelem, hogy az Apple-ben hány harcot vívott meg, hány akadályon vergődött keresztül.
Amy Chua és Jed Blumenfeld nemcsak a sikert, de a bukást is vizsgálta. Az volt a tapasztalatuk, hogy azok a csoportok hanyatlottak, amelyeket a siker elkényelmesített, amelyekből kiveszett a bizonyítási kényszer, amelyek a mának akartak élni. Erre is vezetik vissza, hogy mára vége a WASP (White Anglo Saxon Protestant), azaz a fehér protestánsok vezető szerepének az Egyesült Államokban.
Vihar a könyv körül
Miért volt nehéz az afroamerikaiak felemelkedése, amíg a nemrég bevándorolt ghánaiak, nigériaiak feltűnően gyorsan érvényesülnek? A még rabszolgaként tartott színes bőrűek olyannyira kiábrándultak, hogy nem hiszik, hogy a kemény munkát vagy fegyelmet jutalmazzák. Nem remélik, hogy valaha is sikert érhetnének el. Nem tartják tehát érdemesnek, hogy jobb jövőjükért áldozatot hozzanak.
Figyelemre méltó, megfontolásra érdemes, őszinte, veszélyes, áltudományos, leegyszerűsíti a történelmet, a 20-as évek rasszista ideológiáját idézi fel, ami hamis elvekkel felsőbb és alsóbb rendű fajokat hirdetett – az új kötet kritikáiban többek között ezekkel a jelzőkkel és jelzős szerkezetekkel találkozhatunk. A szerzők ugyanakkor nem panaszkodhatnak; ezúttal is sikerült nagy vihart kavarniuk.
forrás: http://hetivalasz.hu/vilag/miert-a-kinaiak-a-zsidok-a-mormonok-a-legsikeresebbek-amerikaban-73297/