A nyolc évtizedes hátrapillantás (vissza a múltba sorozat) újra és újra azt a képet vetíti elém, hogy a társadalom igen határozottan halad egy viszonylag rendezett, erkölcsös állapotból egy rendezetlen, egyre erkölcstelenebb állapot felé. 40-60 közötti felnőttek egykedvűen veszik tudomásul, hogy az ő idejükben a tanárokat respektálták, tisztelték, szerették vagy nem, de eszükbe nem jutott volna felpofozni vagy seggbe rúgni őket. Ma erre számtalan példa van, és szinten természetesnek fogjuk fel. Pedig csak akkor természetes, ha rádöbbenünk, hogy a keresztény civilizációnk süllyedő félben van. Igen erősen süllyedünk, aminek konkrét jelei vannak, de átnézünk a fejük felett.
Száz éve síneket fektettek le, átjárókat építettek, kocsikat vásároltak, a három kocsiból álló szerelvényen 3 kalauz dolgozott, és a vállalkozás nyereséges volt. Ma az infrastruktúrát örökölték, a szerelvényeket szintén, a sínek már le vannak fektetve. Viszont kalauz nincs egy se. A vállalat pedig veszteséges. Mi ez ha nem hanyatlás?
A megépített úthálózat karbantartása rémségesen el van hanyagolva. A javítások olyan apró lépésekben történik, hogy 200-300 év kellene az összes út felújítására. Vagyis az infrastruktúra rohamos tempóban omlik össze. Egyszerűen nem kompenzáljuk az amortizációt. Két napja fenn voltam a fogaskerekű végállomásánál, ahol a platform oldalából kipotyog a beton, rá a sínekre. Mögötte a volt pénztárépület rogyadozik. Mi ez, ha nem hanyatlás?
Az embereknek nincs jövőképül, ezért frusztráltak, depressziósak, élnek a mának és nem gondolnak a jövőre. Valamikor egy kisvállalkozó abszolút becsületes volt, mert hosszú távban gondolkodott. Üzleti vállalkozását átadta a fiának, akik idővel átadta az unokának, és így tovább. Ma egy vállalkozás úgy indul be, hogy nem fizeti ki a számláit, nem fizeti ki a felvett alkalmazottakat, nem fizeti be az adót, majd felszívja a köd. Mamutvállalkozások egyszerűen nem fizetik ki az alvállalkozókat, vagy a beszállítókat, esetleg külföldön hagyják az utasaikat, és így tovább. Mi ez ha nem hanyatlás?
Az én időmben az érettségi mögött valódi tudás húzódott, amit kitűnő pedagógusok közbejárásával lehetett elérni. Az érettségi még 40 éve is „ért valamit”, bár a pedagógus pályát kezdték ellepni a tehetségtelen „diplomások”. Mára a pedagógus kar siralmas. Szokássá vált 2-3 diploma. Három diploma? Mi mögötte a tudás? A mai diplomák csak akkor érnek valamit, ha a viselőjének szívügye a tudás. Hogyan is? Az Állatorvosi Főiskolából egyetem lett. A testnevelési főiskolából egyetem lett. A katonai főiskolából egyetem lett. Mi ez, ha nem hanyatlás?
Az emberek nem éreznek felelősséget a társadalommal szemben. A közterületet szemétlerakónak tekintik. A közlekedésben agresszívek, az előzékenység gyors ütemben távozik. „A mindenki annyit ér, amennyije van” kezd átmenni a köztudatba. A társadalmi szolidaritás már csak távolról integet. Már mindenki lefizethető, a független bírói kar is, nem csak a hatóságok. Mi ez, ha nem hanyatlás?
Az orvosok nem gyógyítani akarnak, hanem tollasodni. Behúz felesleges műtétekbe, felír felesleges gyógyszereket. Jó esetben csak átterel magánrendelésébe. A Hippokratészi eskü egy vicc. Egyre nagyobb tömegek fordulnak orvos helyett kuruzslókhoz. Mi ez, ha nem hanyatlás?
Az emberek visszahúzódnak, csendben várják az apokalipszis négy lovasát, de addig is elmennek egy gyülekezetbe, ahol feltöltődnek, vagy bújják az ezoterikus lehetőségeket: számmisztika, horoszkóp, reinkarnáció, meditáció, szcientológia, gyógyfüvek, ráolvasás, akupunktúra, tudat módosítók, bármit csak ne a valóságot. Mi ez, ha nem hanyatlás? Antalffy Tibor (Magyarország legidősebb bloggere), forrás: www.antalffy-tibor.hu, 2013.szept.11.