Hálamaffia

Ha pedig van róla fogalmuk, akkor a helyzet még rosszabb, hiszen már nem kis szándékosságot is feltételez. A hálapénz „olyan dolog, amit meg kellene szüntetni, de nem hatósági eszközökkel” – mondta lapunknak Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke. A módszerek olyanok, amilyenek, azokról lehet vitatkozni, de a cél közös. A hálapénz „intézményrendszerét” mindenképp el kell törölni, és ebben fontos szerepét látom a hatósági intézkedéseknek is.

Vagyis: büntetni kell, keményen és szigorúan. Felszámolni, ahogy a szervezett bűnözés maffiasejtjeit szokták az egyenruhások.

Itt pedig akkor most nagyon fontos, hogy húzzunk egy éles határvonalat, már csak azért is, mert a hálapénz fogalma, abban az értelmében, ahogy a magyar köztudatban rögzült, fikarcnyi összefüggésben sem áll a hálával vagy annak bármilyen megnyilvánulási formájával. Amikor ugyanis az orvos a műtét előtt bejelenti, hogy ez és ez a beavatkozás ennyibe kerül, emez pedig amannyiba, akkor annak semmi köze a hálához, az a legalantasabb, köztörvényes zsarolás, pontosan ugyanolyan, mint amikor a bulvártévék műsorában látható minden esti krimisorozatokban az emberrablók – szabott áron, apró címletekben – váltságdíjat követelnek a fogva tartott emberekért, vagy tudom is én, lesifotókkal zsarolják a félrelépő köztisztviselőt, minisztert, államtitkárt, rendőrfőnököt, sarki péket. Az ilyen orvosi magatartást tehát ugyanolyan, a szervezett bűnözés ellen alkalmazott büntetési tételekkel kellene „jutalmazni”, mint a zsarolást és az emberrablást.

Ennek a pénznek a kifizetése ugyanis még véletlenül sem a háláról szól. Nem hálás ebben az üzletben senki senkinek… A rendszer diktátuma, hogy az akár az életünk felett is rendelkező orvos hajlandó-e elvégezni az életmentő beavatkozást – ingyen és bérmentve, vagy sokunk számára elképzelhetetlen mértékű kizsarolt összeg ellenében. Vegytiszta maffia! Ennyit hát a kérdés hatósági oldaláról.

Egészen más kérdés azonban a valódi hála… Amikor az idős asszony vagy a gyermekéért aggódó anya valóban úgy érzi, hogy az orvos nagyon sokat tett a gyógyulásáért. Akkor valóban jogos a hála, ami a legkülönfélébb módokon is megnyilvánulhat, akár egy doboz bonbonban, akár egy csomag kávéban, akár néhány ezer forinttal a borítékban, vagy akár csak egy csokor virágban is, teljesen mindegy. Ez a valódi, igazi hála, és ez szép, tisztelendő dolog. De ennek már semmi köze a zsaroláshoz.

Nagyon sok kiváló, a magyar orvostársadalmat a legjobb színben feltüntető ilyen esettel találkozhatunk. Sőt, hozzáteszem, sokkal többel, mint ahányszor a maffiamódszerekkel dolgozók előtérbe kerülnek, csak hát ez utóbbiakról érkeznek gyakrabban hírek. Aki becsületes, az nem ad okot arra, hogy a bulvárlapok címlapjára kerüljön. Sok nagyszerű orvossal találkoztam, akár hosszabb névsort is össze tudnék írni, nagy-nagy kár tehát, hogy rájuk is rossz fényt vetnek lelkiismeretlen kollégáik. Ezért is jelenthetne fontos megtisztulási folyamatot a magyar orvostársadalomban a hálapénz megszüntetése. Fátylat reá, béke poraira! És rácsos ajtó a zsarolókra…

A fizetős egészségügy viszont egészen más kérdés. Jómagam is, akárcsak mindenki más, amióta dolgozom, fizetésem egy részét soha nem kaptam kézhez, mert az állam elvitte egészségügyi biztosítás címén, de közben meg nem kérdezett arról, hogy igényt tartok-e erre a biztosításra. Azt mondom hát, jól van, legyen fizetős egészségügy, nem bánom, de akkor kapjam meg a teljes fizetésem… bruttó… majd én beosztom magamnak… vagy sem… s hagyjuk a csudába ezt az álszent egészségügyi biztosítósdit. Ezzel megint tiszta helyzetet teremthetünk, amelyben az orvos – akárcsak a magánpraxisban – immár becsületesen, nyíltan megmondja a beavatkozás árát.

Tudom persze, hogy a politikusok berzenkednek a fizetős egészségügynek még csak a témájától is, s valóban, ez nem tartozik a legkifizetődőbb kampánytémák közé. Maradjunk hát a biztosítási rendszernél, amely a maga módján adott… De ha már az állam évtizedek óta elveszi a pénzemet az egészségügyi rendszer fenntartására, akkor jogos elvárás, úgy gazdálkodjon ezzel az összeggel, hogy soha többé ne kelljen erre gondolnom. Vagyis, ha beteg vagyok, bemegyek az első egészségházba vagy kórházba, és kapjam meg a lehető legjobb kezelést, anélkül, hogy annak áráról a legcsekélyebb fogalmam is lenne. Fizettem érte, és punktum!

Mindez addig nem működhet, amíg egy orvos fizetése az átlagbér körül mozog, a kezdő rezidenseké pedig alig haladja meg a minimálbért. Ez így vicc. Az elvárás része azonban az is, hogy a mindannyiunk fizetéséből egészségbiztosítás címszó alatt levont pénzből kapjanak orvosaink olyan fizetést, amiből vígan meg tudnak élni, és soha ne is legyen szükségük arra, hogy bármilyen hálapénznek nevezett összeget zsaroljanak ki a betegekből.

Egészségünkre!

forrás: MH-OL, Szabó Palócz Attila – 2014.07.09.