Egy nap, két magyarellenes „szlovák demokrata” nyilatkozatának három magyar tanulsága.
Pavol Hrušovský, a Népi Platform közös köztársaságielnök-jelöltje a következőket mondta a .týždeň c. közéleti hetilap hétfőn (2013.1.13.) piacra került számában: „Az MKP döntése (szerk. megj.: magyar jelölt, Bárdos Gyula indítása) a pártértek államérdek fölé helyezése.“ Magyarán, államérdek csak az lehet, ha őt támogatjuk. Ami Hrušovský logikájával élve azt is jelenti: egy magyar jelölt eleve államérdek-ellenes. Azaz, magyar nem lehet sem megyefőnök (lásd Fico kirohanása a megyei választások második köre előtt Nagyszombat-megyében), sem köztársasági elnök. Mert (nemzet)államérdek-ellenes.
Majd jött a magyarok által korábban agyontámogatott, körülrajongott és túlszeretett Iveta Radičová, aki elfelejtve, hogy a felvidéki magyarok szavazatainak köszönhetően is szerzett több mint egymillió szavazatot a legutóbbi elnökválasztás második körében, és a SME-nek nyilatkozva Bárdos Gyula jelöltségére ezt mondta:
“Nem szerencsés, hogy etnikali alapon működő politikai pártjaink vannak. Még szerencsétlenebb egy etnikailag meghatározott köztársaságielnök-jelölt.“ Kérdés, hogy Hrušovský nem-e a többségi etnikum érdekeinek megfelelően fogalmazott? Radičová asszony ezzel lényegében egy platformra helyezte magát Robert Ficoval.
Ennyit a szlovák politikai paletta jobbik felének tartott, „felvilágosult demokrata” politikusairól, most pedig a három tanulság:
1. Nincs mese, a felvidéki magyarok csak saját magukra (és persze egy gazdaságilag és nemzetközi megítélését tekintve erős Magyarországra) számíthatnak. Az oly sokat hangoztatott „spoluprácát” (szlovákul nem beszélő olvasóink kedvéért együttműködést) pedig el lehet felejteni. Mert egyszerűen nincs kivel.
Ha felvállaljuk céljainkat és kellő súllyal odatesszük magunkat, akkor kiharcolhatunk valamit. Simliskedéssel, kettős beszéddel marad az asszimiláció és a csendes elszlovákosítás politikája.
2. Radičová és Hrušovský szavai elárulják, hogy félnek. Félnek Bárdos Gyulától és a felvidéki magyaroktól. A rohamtempóban, alig 3 hét alatt összegyűjtött 46 625 ezer szavazat (és volt ott több mint 50 ezer is, csak ami hiányos volt, eleve le sem lett adva, tehát van még tartalék) megtette hatását.
Március 15. a magyarok nemzeti ünnepén a piros-fehér-zöld bokréta által megnövelt szavazókedv csak növelheti a hatást. Különben eljuthatunk akár odáig, hogy a 2016-os parlamenti választásokon az adott politikai erő el se induljon, mert egyes (nemzetállamban gondolkodó) szlovák „demokraták“ félnek az etnikai alapú működéstől? Arra persze nem gondolnak, hogy azért van minderre szükség, hogy néhány évtized alatt el ne tűnjünk végleg.
3. Bárdos Gyuszi, kösd fel a gatyádat! A java csak most kezdődik.
forrás: www.körkép.sk, Király Zsolt