Európa elveszítette fajfenntartó, önfenntartó ösztöneit, és elveszítette a territoriális védelem ösztönét is…
Az ukrán határon elfogtak egy terroristát, aki több mint száz kiló robbanóanyaggal, lőfegyverekkel tartott Párizsba, hogy merényletet kövessen el az európai fociünnepen.
Törökországban ismét pokolgép robbant, most a forgalmas, turistákkal teli isztambuli belvárosban, rendőrségi buszok mellett. Hét halott rendőr, négy halott civil, több mint harminc sebesült, kettejük állapota válságos.
Kéthavonta lezuhan egy repülő az égről, a feketedobozok nem kerülnek elő – lehet, hogy rosszul emlékszem, de régen többnyire előkerültek –, és mindig felmerül a merénylet lehetősége. Ami aztán vagy bebizonyosodik, vagy nem, de a tehetetlenség, a bizonytalanság érzése állandósul, a félelem állandósul.
A külügyminisztérium arra kér minden magyar állampolgárt, hogy regisztráljon, ha Törökországba utazik, és legyen óvatos.
A külügyminisztérium arra kér minden magyar állampolgárt, hogy regisztráljon, ha Franciaországba utazik, és legyen óvatos.
Legyünk óvatosak, ha Franciaországba utazunk!
Ide jutottunk.
Oda jutottunk, hogy ha ma Európában utazgatunk, nem tudhatjuk, hol tesznek le mellénk egy bombát, hol áll mellénk egy robbanómellényes iszlamista, hogy kioltsa az életünket, valami megmagyarázhatatlan, elképzelhetetlen eszme, vágy, cél és főleg gyűlölet nevében.
A mesés Közel-Kelet rémálommá vált, az egykor – nem is olyan rég, pár évvel ezelőtt! – még gazdag és gyönyörű múlttal, csodákkal, a muzulmán és a keresztény hit emlékeivel teli Szíria temetővé, rommá, szélfútta, sívó sivataggá vált. Irak már túl van ezen a folyamaton. Libanon egy gigantikus menekülttábor. A palesztinok élete továbbra is pokol.
És Európa szép lassan, komótosan, de kitartóan és kérlelhetetlenül hozzárohad mindehhez.
Európa elveszítette azokat az alapvető ösztöneit, amely alapvető ösztönök megvannak a Föld minden élőlényében, mert ezek nélkül az ösztönök nélkül nem lehet élni. Európa elveszítette fajfenntartó, önfenntartó ösztöneit, és elveszítette a territoriális védelem ösztönét is. Európa nem hajlandó szaporodni, Európa az idült elmebetegek nyálfolyató mosolyával befogad mindenkit, és hagyja magát legázolni, Európa nyitva hagyja határait, és önként adja át területét az ide érkező hordáknak és honfoglalóknak.
Európának nincs már semmiféle identitása, hite, nincsen lelke, és elment az esze is.
Európa gyenge, önveszélyes, és a puhaságon, az ostoba és egyre ostobább jóléten, az önsorsrontó, eszement individualizmuson, az idiotizmusba zuhant emberi jogokon meg a droglegalizáción kívül semmit sem kínál polgárainak, főleg fiataljainak. A ma ötvenéves generáció az utolsó, amelynek legalább még emlékei vannak arról, milyen volt a normális élet. A mai harmincasok és a náluk fiatalabbak már a rothadó világ gyermekei, nekik már emlékeik sincsenek.
És majd mostanában dől el, hogy ezek a generációk beszívva eltántorognak-e a kollektív öngyilkosságba, vagy véget vetnek mindennek, és – miképpen az inga is mindig visszaleng az ellenkező irányba – felépítenek egy másmilyen világot. Egy nagyon másmilyent, hogy egyszerre legyek eufemisztikus és fenyegető.
Addig pedig marad, ami van, addig egyre elviselhetetlenebb lesz minden. Addig fenyegetve érezzük magunkat világvárosainkban, addig a franciaországi fociünnepen a terrorelhárítóké, rendőröké, biztonsági előírásoké a főszerep, és a foci csak statiszta.
Addig még nézzük a ránk zúduló idegenséget, tűrjük a fenyegetést, az erőszakot, a halált, a pokolgépeket, az öngyilkos merénylőket, tűrjük a gettókban felnövekvő gyűlöletet, a párhuzamos társadalmak iszonyát, tűrjük semmibevételünket, megaláztatásainkat, s tűrjük, hogy minderről azt mondják nekünk idióta, ön- és közveszélyes gazemberek, hogy ez természetes, ez az életünk része, és az egyetlen „európai” magatartás mindennek az elfogadása, és a feltétel nélküli befogadás.
Talán felébred majd mégis Európa. És talán még időben. Ha felébred, akkor ki fogja mondani, jó hangosan: Nem! Nem ez a természetes állapot! Hanem ennek az ellenkezője!
Az önvédelem, a fajfenntartás és önfenntartás ösztöne, a territoriális védelem ösztöne a természetes. Minden más a globális, tőkés világgazdaság és a pénz diktatúrájának következménye. Minden más: betegség.
És azoktól kell mielőbb megszabadulni, akik ezt a betegséget terjesztik, akik fertőznek.
Megszabadulni, minél hamarabb, és ha lehet, a mindent felforgató erőszak nélkül. Hogy a következő foci EB-n a játékot figyeljük, ne a bombát az ülésünk alatt.
Bayer Zsolt
Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/57824/Osztonok#sthash.TaXm3tpf.dpuf