Úgy véli, a szlovákiai magyarság körében nagy igény van az összefogásra. Konzervatív jelöltnek tartja magát, de a kampány során mindekit meg szeretne szólítani. Nem voltak személyi ambíciói, vallja. Bárdos Gyulával,  a Magyar Közösség Pártjának köztársaságielnök-jelöltjével beszélgettek a http://kozbeszed.sk szerkesztői.

 

Miért szeretne elnök lenni? Mi a legfontosabb, amiért indulni kíván?

 

Tisztázni szeretném, hogy nem voltak személyes ambícióim. Miután felmerült a nevem, nagyon komolyan el kellett gondolkodnom a felkérésen. Véleményem szerint elérkezett az ideje annak, hogy magyar elnökjelölt is részt vegyen az államfőválasztáson. Erre eddig nem volt példa. Az MKP három elődpártja egyesülését követően volt erre igény és voltak jelöltek a pozícióra, de valahogy soha senki nem hozta meg a döntést. Akik indulhattak volna, nem vállalták, mondván a társadalom még nem érett meg arra, hogy a magyarság jelöltje önállóan induljon. Ez nem volt helyes álláspont. Tudatában vagyok annak, hogy magyar jelöltnek nagyon nehéz győznie, de az olimpiára sem csak azok mennek, akik győznek. Természetesen az önálló indulás rejt bizonyos kockázatokat, de úgy vélem, ha mérlegeljük a pozitív és negatív dolgokat, egyértelmű, hogy a pozitívumok vannak többségben. Véleményünk szerint egy önálló magyar jelöltnek az indítása felnőtté teheti a politikai és társadalmi közbeszédet, és végre magasabb szinten kezdődhet társadalmi vita arról, hogy a többségi nemzet képviselői is vegyék észre: az itt élő magyarok nem másodrangú állampolgárok, és nem akarnak rosszat ennek az országnak.

 

Mennyire volt egyértelmű a párton belül, hogy Bárdos Gyulát kell köztársaságielnök-jelöltnek választani?
Meglepetésemre a döntési folyamat teljesen egyértelmű volt. Korábban több jelölt neve is felmerült, egyetemi oktatóktól kezdve az ismert közéleti személyiségekig. Fontos volt, hogy egy olyan jelöltnek kell lennie, aki nem osztja meg a társadalmat. A pártelnök javaslata volt, hogy én legyek ez a személy. Néhány napos gondolkodási időt és a legközelebbi hozzátartozóimmal való konzultációt követően mondtam igent. Az MKP Országos Tanácsa, szintén egyhangúlag, titkos szavazáson biztosított a támogatásáról. Erdélyben és Vajdaságban már gyakorlata van annak, hogy az elnökválasztáson önálló magyar jelölt indul, az ő tapasztalatuk azt mutatja, hogy azért jó egy olyan személy, akinek van politikai tapasztalata, mert ha tetszik, ha nem, a politikummal és a politikusokkal kapcsolatba kell kerülni minden jelöltnek és magának a köztársasági elnöknek is.

 

A Pátria Rádiónak adott interjúban is említette, hogy a pártban igyekeztek nem megosztó jelöltet találni. Mit ért az MKP megosztó személyiség alatt?
Az egységes MKP szétválását követően sokan nagyon határozottan és néha nagyon keményen fogalmaztak. Azok, akik esetleg sokkal erősebb jelzőket használtak, természetesen nem nagyon tarthatnának igényt az új párt szimpatizánsainak a támogatására. Tudomásul kell venni, hogy a szlovákiai magyarság körében nagyon nagy az igény az összefogásra. Ilyen szempontból Pozsony megyében, ahol az MKP megyei elnökeként tevékenykedem, sikerült a Híddal és a többi jobboldali párttal egy példás együttműködést kialakítani. Helyi szinten meg tudtunk egyezni, és 3,6 százaléknyi Pozsony megyében elő magyar 10 MKP–Híd jelöltet tudott szerezni a 34 koalíciós képviselőből. Együtt tudunk működni és együtt is működünk, a szlovákokkal is. A sikeres pozsonyi példát az egész országos szintre most ki lehetne terjeszteni.

 

A Nova, az Egyszerű Emberek és az SDKÚ néhány képviselőjének köszönhetően a támogatói aláírásoktól függetlenül is indulhat a választásokon. A politikában minden gesztusnak ára van, mivel fog ezért Ön és az MKP az említetett pártoknak tartozni a jövőben?
Semmivel. Természetesen köszönet jár, de hangsúlyozni szeretném, hogy sem én, sem az MKP senkit nem kért fel arra, hogy képviselői aláírásokkal támogassák az indulásomat. A parlamenti képviselők támogatása nem egy fizikai személynek, nem Bárdos Gyulának szól, ez reakció az állampártként viselkedő Smer inkorrekt viselkedésére.

 

Konzervatív jelöltnek tartja magát?

Egyértelműen konzervatív jelöltnek tartom magam, de úgy gondolom, hiba lenne, ha csak a konzervatív, jobboldali érzelmekre apellálva szeretnénk jól szerepelni a választásokon, hiszen a más politikai eszméket képviselő polgárok részéről is erős az igény az összefogásra.

 

Egyértelmű, hogy a magyar szavazatokért Ön és Pavol Hrušovský fog versenyezni. Mivel jobb a Híd jelöltjénél? Mivel tud többet ajánlani a magyar választóknak?

A jelöltséget nem úgy fogom fel, hogy valaki ellen indulok. Öt évvel ezelőtt volt egy nagyszerű jobboldali jelölt [Iveta Radičová, szerk. megj.], aki mögé fel tudtunk sorakozni, de most nincs ilyen kiemelkedő személyiség. Pavol Hrušovskýt nem tartom olyan erős jelöltnek, hogy rögtön az első fordulóban ilyen masszív támogatást kapjon tőlünk, nem beszélve arról, hogy 2004-ben František Mikloško indulásakor sem tudtuk mozgósítani a választókat az első fordulóban. Ha azt szeretnénk, hogy a Dél-Szlovákiában élők részt vegyenek a választáson, akkor egy helyi jelölttel tudjuk őket a legjobban mozgósítani. Ez a jelöltség szerintem a személyemtől függetlenül jó a felvidéki magyaroknak, az itt élő nemzetiségeknek, és szeretném megszólítani a velünk elő szlovákokat is…

 

Ez rendben van, de mégis mi az az üzenet, amivel maga mögé tudja állítani ezeket a választókat?

Nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy miben vagyok jobb, egy biztos, a dél-szlovákiai választók engem jobban ismernek. Mindig közéleti ember voltam, Csemadok-elnökként is kapcsolatban állok az emberekkel, Pozsonytól egészen az ukrán határig. Várjuk ki, hogy ki milyen támogatást fog kapni. Ez a jelöltség semmiképpen sem az itteni demokratikus erők ellen, az emberi és kisebbségi jogokat figyelembe vevők ellen szól, pont fordítva. Ez a jelöltség arra szolgál, hogy annak a jelöltnek, aki bekerül a második fordulóba – amennyiben képviseli a mi ügyeinket – megfelelő támogatást tudjunk nyújtani.

 

Ön szerint Pavol Hrušovskýban van affinitás a magyar ügyek iránt?

Pavol Hrušovský esetében egyértelműen el kell mondani, hogy kedvező változáson ment át. Egy pozitívumot tudok kiemelni, az ország megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából házelnökként mondott egy nagyon szép beszédet, ahol felvállalta a közös történelmet, és egy európai szellemben, a szlovák politikusoktól nem várt módon szólt a jelenlévőkhöz.

 

Ezt Bugár Béla is hasolóan véli. Hrušovský 2008-ban mégis ott volt azok között a képviselők között, akik megszavazták a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét kimondó parlamenti határozatot. Mit ért hát a kedvező változás alatt?

Tudatosan kerülöm a negatív kampányt, senkiről nem fogok lejárató dolgokat mondani. A fent említett dolog tény, és ezzel tisztában vannak a felvidéki magyarok, illetve azok a választók, akiket az urnákhoz akarunk vinni. Nem tartanám korrektnek, ha én hívnám fel erre a figyelmet, az emberek maguktól is tudják, hogy mi történt. Itt nem csak Hrušovskýról van szó, egyetlen más jelölt sem meri felvállalni a mi érdekképviseletünket, sem pedig azt, hogy a kényes témákban egyértelmű véleményt mondjon. Egyetlen egy jelölt sem mondaná ki, hogy a Beneš-dekrétumok esetében minimum bocsánatot kell kérni és az érintetteket kárpótolni kell. Ez egy újabb érv amellett, hogy miért van szükség önálló magyar jelöltre.

 

Milyen témákat szeretne bevinni a szlovák közbeszédbe?

Ami most történik, arra még nem volt precedens. A korábbi elnökválasztások során a magyar témákat soha senki nem vetette föl. Ez egy remek alkalom arra, hogy a szlovák–magyar párbeszéd magasabb szintre kerüljön. Jelenleg ezen a területen mosolydiplomácia zajlik. Jönnek-mennek a fontos emberek és mosolyognak, miközben a magyarság helyzete egyre csak romlik. Erre fel kell hívni a figyelmet. Változtatni kell a szlovákság nézőpontján, hogy ne úgy tekintsenek ránk, mint akik szét akarják verni az ország integritását. Az én gyerekeim is itt élnek, az én családom is itt él. A mi eredményeink a tudomány, a művészetek és a sport terén, vagy bárhol máshol, mind az ország javát szolgálják. Ha ebben sikerül egy kicsit előre lépnünk, már megérte az önálló jelölt indítása. A magyar jelölt garancia arra, hogy nem lehet lesöpörni a témát az asztalról. Az viszont már a jelölt talpraesettségen múlik, hogy mikor, hogyan és mennyit adagol ebből.

 

Ezek nagyon általános megfogalmazások. Melyek az Ön számára elengedhetetlen fontosságú témák, amelyeket meg akar jeleníti a kampány során? Az utóbbi 15 évben nem egy alkalma lett volna az MKP-nak, hogy felhozzon témákat, de ezt nem tette elég határozottan. Mitől más ez a mostani helyzet?

Az egész jelöltségnek ez a kulcsmomentuma. Biztosan nem lehet elvárni, hogy egy jelöltség nyomán teljesen megváltozzon a helyzet. Nem vagyunk naivak, sem idealisták, realistáknak kell lennünk. De azzal, hogy ezt a témát emberi hangon, érthető módon elmondjuk, egy óriási lépést teszünk annak az irányába, hogy elkezdődjön az érdemi párbeszéd. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ennek az országnak rossz, ha csökken a saját sokszínűsége. A népszámlálási eredmények márpedig azt mutatják, hogy e tekintetben is rossz irányba megyünk. Az elmúlt két évtizedben nagyon sok mindent rosszul, kevés eredménnyel csináltunk. Ennek az időszaknak az értékelését nagyon önkritikusan kell elvégezni, akár saját magam irányába is. A jó szándék ugyan megvolt, de elkövettünk hibákat, melyekből okulni kell. Az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy nem tudtuk kellőképpen megfogalmazni céljainkat és megértetni magunkat a többséggel. Ez a jelöltség erre esélyt ad.

 

Mégis mi az a három-négy húzótéma, amit prioritásként kezel?

Elsősorban Dél-Szlovákia felzárkóztatása, a kisebbségi oktatás és a kisebbségi kultúra, valamint a nyelvhasználati jogbővítés. Ezeket a témákat más nem fogja felvetni. A Beneš-dekrétumoknak mindenképpen el kell hangozniuk a kampányban, itt van egy olyan mulasztása az államnak, ami inkorrektség az itt élő magyarokkal szemben. A demokrácia fokát a kisebbség helyzete tudja a legjobban megmutatni. Ha egy kisebbség jól érzi magát, az azt jelenti, hogy a demokrácia is magas fokon van. Szlovákiára ez sajnos nem jellemző. Nem lehet kihagyni Malina Hedvig ügyét, én hangosan beszélni akarok arról, hogy őt kiűzték Szlovákiából. Ez hatalmas szégyen és az alapvető emberi jogok földbe tiprása. Nem akarok visszaélni az ő történetével, de ez egy tény, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. A peredi népszavazás ügye szintén elfogadhatatlan. Ezek adják meg a vezérmotívumait annak, hogy miről szeretnék beszélni a kampány során.

 

Ha jól tudjuk, most januárban mutatják be az MKP autonómiatervezetét. Elnökjelöltként fel fogja vállalni a kisebbségi önkormányzatiság ügyét?
Természetesen. Ha a kisebbségi önkormányzatiság témája nem jelenne meg, ez azt jelentené, hogy egy fontos dolgot nem merek vállalni. Az autonómiakoncepció nem lehet csak egy párt ügye. Ennek a javaslatnak élő anyagnak kell lennie, aminek alakításában a civil szférának és az egész közösségnek is fontos szerepe kell, hogy legyen. Nagyon fontos lenne, hogy a tervezet ne csak a politikai szereplők támogatását élvezze, különben nincs értelme.

 

Említette, hogy nagyon sok támogatói hívást kap szlovákoktól és a többi nemzeti kisebbség tagjaitól. Miért pont Önt támogatják? Hogy szeretne kampányolni a többi kisebbség körében?

Egyrészt azért, mert a Csemadok elnöke vagyok és kapcsolatban állok más nemzetiségek kulturális szervezeteivel is. A kapcsolatfelvétel már megtörtént, az ő ötleteiket is figyelembe kívánom venni. Jelenleg még az aláírások összegyűjtése zajlik, amire három hetünk volt. Fontosnak tartom, hogy összejöjjön a 15 ezer aláírás. Ez mutatja, hogy a közösség jelöltjeként indulhatok, nem felejtve azt, hogy az MKP támogatása továbbra is mögöttem van. Politikai és polgári jelölt is akarok lenni

.

Mit tud ajánlani a többi kisebbségnek?

Dél-Szlovákia gazdasági lemaradásának megszüntetése és az itteni változtatás igénye a velünk együtt élő nemzetiségeknek is létfontosságú, elsősorban a romáknak. A romákkal a Csemadokon belül kapcsolatban vagyok. A kormány kisebbségi tanácsában történtek most összehozták a ruszinokat, a romákat és a magyarokat. Ezen nemzeti kisebbségek támogatását fogom igénybe venni, velük számolhatok leginkább. A többi – nagyon alacsony létszámú – kisebbséget a legkönnyebb a regnáló hatalomnak maga mögé állítania, ezt tényként kell kezelni. Ha megnézzük a kisebbségi tanács szétverését, törvénytelenség nem történt, de pofátlanság, erkölcstelenség és igazságtalanság igen. Mégis úgy próbálják beállítani a változásokat, mintha spontán kisebbségi igény lett volna. Más kisebbségek részéről inkább csak szimbolikus támogatásra számíthatok. Ami érthető, mert egyrészt nem olyan szervezettek, másrészt kicsit félnek attól, hogy ellenérdekeltek lehetnek, mert ennek a választásnak Robert Fico a toronyesélyese. A kormány az ő kezében van. Képviselőik azt mondják, hogy örülnek az indulásomnak, de a támogatást egyértelműen csak a ruszinok és a romák részéről érzem.

 

Párthovatartozás nélkül szeretné megszólítani a magyarokat. Számíthat a Híd támogatói részéről is szavazatokra?

Természetesen, és nagyon nagyra értékelem, hogy a fontos szereplők közül is nagyon sokan biztosítottak támogatásukról. Szerintem, ha őszintén gondoljuk, hogy a magyarság az összefogással léphet előre, akkor őket is meg tudom szólítani. Ez nem azt jelenti, hogy belőlem államfő lesz, de a lehető legjobb eredményt szeretném elérni. Ezt a jelöltséget a magyar érdekképviselet hatékonyságát növelve képzelem el, ami közös érdek. Mindamellett megjelenek a nemzetiségek által nem lakott helyeken is. Nem félek bemenni az oroszlánbarlangba, megpróbálom ott is elmondani a jelöltségeim érveit.

 

Kikből áll a kampánystábja? Kik azok a szakemberek, akik támogatni fogják a kampány során?

Természetesen már megvan az előzetes elképzelés, de jelenleg még nem állt össze a kampánystáb. Ez egyszerűen az adott helyzetnek a következménye, most az aláírások összegyűjtésére koncentrálunk. Amint ez meglesz, azonnal munkához látunk.

 

Mekkora összeget fognak a kampányra fordítani?
Részben saját forrásokat használunk fel, részben számítunk a támogatók segítségére, de a kampánykiadások döntő részét az MKP által felvett hitel fogja fedezni. Parlamenten kívüli pártként nagyon szerény kiadásokkal számolunk, ugyanakkor szeretnénk, ha a kampány nagyon célirányos és hatékony lenne.

 

A választások után nyilvánosságra hozzák a kiadások tételes listáját?
Természetesen. Semmiféle olyan támogatást nem fogunk kérni és nem fogunk elfogadni, amelyről ne számolnánk be a kampány kiadási oldalán Átlátható módon, a törvényeknek megfelelően minden tétellel el fogunk számolni.

 

A választási időszak döntő része a tél idejére esik, ami nem egy tipikus kampányszezon. Milyen rendezvényekkel próbálja megszólítani a választókat?

Azáltal, hogy közéleti szereplő, valamint egy kulturális és művelődési szövetségnek az elnöke vagyok, eddig is állandó kapcsolatban voltam a választókkal. Ez a kapcsolat most csak intenzívebbé válik. Ugyanakkor szeretném kihangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a pártmunkát a Csemadokba akarnánk átvinni. Már most több napra előre meg tudom mondani, hogy hova utazom, kivel fogok találkozni, az egyetlen problémát az jelenti, hogy ezt milyen módon tudjuk regionálisan elosztani, hiszen minden régióba szeretnék személyesen eljutni. Rengeteg meghívásom van különböző rendezvényekre, báloktól kezdve egészen a lakossági összejövetelekig. Tél van és nagyon rövid idő áll rendelkezésre. A klasszikus kampányrendezvények számát ezért igyekszünk alacsonyan tartani, lehetőleg olyanokat kell szervezni, ahol egy egész régió képviselheti magát. Ezeket zárt helyre szükséges vinni, véglegesíteni kell az időpontokat. Fontos, hogy ne csak a biztos támogatóink között mutatkozzunk, nyitni szeretnék a társadalom szélesebb rétegei felé. Szeretném a lehető legtöbb ember véleményét hallani. Hogy ez mennyire sikerül, ma még nem tudom megítélni.

 

Ha egy kiugróan jó eredmény és a többi jelöltre leadott szavazatok szétforgácsolódásának következtében bejutna a második fordulóba, mivel próbálná meggyőzni az ellenzéki pártokat, hogy Fico ellenében Önt támogassák?

Amennyiben ilyen eredmény születik, semmiképp sem tervezek visszalépni. Jelenleg elsősorban március 15-én kell jól szerepelni, az első forduló után majd eldöntjük, hogy ez a támogatás mire elég és mit lehet kihozni belőle. Én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a támogatóim létszáma a lehető legnagyobb legyen.

 

Ki mögé állna be a második körben és milyen feltételekkel? Amennyiben nem indulna, ki a legelfogadhatóbb jelölt az Ön és az MKP számára?
Számunkra természetesen a mi jelöltünk a legelfogadhatóbb, ez lesz az első alkalom, amikor magamra fogok szavazni. Korábban is az engem indító pártra szavaztam, de a listán sohasem karikáztam a saját nevem előtti sorszámot. Ha a támogatottságom nem lesz elég a második fordulóba kerüléshez, akkor természetesen mindent figyelembe veszünk. Valószínűleg Robert Fico lesz az egyik oldalon, és valószínűleg valaki a másik oldal hat esélyes jelöltje közül. Ebbe a hat emberbe még magamat is belevettem…

 

Ki tartozik az ön által a második körre esélyesnek vélt jelöltek közé?

Kiska, Hrušovsky, Kňažko, Čarnogursky, Procházka és szerintem a magyar jelölt. Hibának tartanám, ha én most kiemelnék egy személyt közülük. Bárki is kerül be a második fordulóba, azzal mindenképpen tárgyalni kell, és ki kell használni az önálló jelölt indulásából fakadó alkupozíciónkat. Biankó csekket nem szabad aláírni, de ha mégsem Fico költözik be a Grassalkovich-palotába, akkor alapvető elvárásnak tartom, hogy az államfői hivatalba, egy nagyon fontos tisztségbe egy olyan magyar ember kerüljön, aki részt vesz különböző tárgyalásokon…

 

Mint például Bárdos Gyula?

Semmiképpen sem, nincsenek ilyen ambícióim, nem Bárdos Gyulára gondolok. Olyan magyar ember kerüljön oda, aki a fontos tárgyalások alkalmával, a saját fülével fogja hallani, hogy miről van szó, véleményt formálhat, a különböző nemzetközi tárgyalásokon is ott van. Aki az államfői hivatalban tudja befolyásolni a közbeszéd számunkra fontos alakulását. Egy olyan ember, akinek tapasztalata van, nyelvtudása van, aki ezeket a témákat az érdekérvényesítés szempontjából fel tudja használni, illetve vissza tudja igazolni azt, hogy hogyan zajlottak ezek a tárgyalások. Nem maradhatunk a mosolydiplomácia szintjénél, ebből már elegünk van. Összejönnek fontos emberek, nagyokat mosolyognak, közben meg nem történik semmi, sőt, ami történik, az minket negatívan érint. A vajdasági és az erdélyi magyarok pontosan az első kör eredményeit használták ki érdekérvényesítési célokra a közösség érdekében. Csak azért, mert valaki bejutott a második körbe és nem szereti Ficót, még nem fogjuk automatikusan támogatni. Ezért fontos az önálló jelölt indítása. Az érdekérvényesítést az elnöki posztért folytatott harcban is a közösségünk érdekébe tudjuk állítani.

 

Mi lenne az első dolog, amit elnökként megtenne?

Normális emberi hangon szólnék az ország polgáraihoz. Szerintem 10 éve egy elfogadható államfői értékelést nem hallottunk. Minden egyes esetben pártértékelésről volt szó, az államfő egy pártnak a meghosszabbított kezeként működött. Mindenkinek a köztársasági elnöke szeretnék lenni, nekem van ehhez affinitásom azáltal, hogy kisebbséghez tartozom. Én ellenzéki és koalíciós parlamenti képviselőként is mindig arra törekedtem, hogy legyen párbeszéd, ebből a szempontból abszolút tiszta lelkiismerettel indulok. Én nem alapítottam cégeket, semmilyen vállalkozásban nem vettem részt, senkitől nem függök, nem tartozok senkinek, senki nem tud rossz irányba vinni. A kampány során sem szeretném azt, ha valaki egy esetleges támogatás fejében szeretne valamilyen viszonzást. Ezt eleve visszautasítom, erre már ráfázott a szlovákiai magyarság. Társadalmunk 1989 utáni legnagyobb rákfenéje az, hogy akik tisztségbe jutottak, gyorsan elfelejtették, hogy kinek köszönhetően vannak ott, és a saját érdeküket helyezték előtérbe.

 

Mi ma az ország három legégetőbb problémája?

A munkanélküliség, a korrupció és a társadalmi igazságtalanság, ami a jogérvényesítés területén figyelhető meg. Ebbe szervesen beletartoznak a kisebbségi és a nyelvi jogok is.

 

Mi az, amivel elnökként segíteni tud a szlovákiai magyarok helyzetén, tekintve, hogy az elnöknek nincs törvényalkotási jogköre?

Ha van is ilyen joga az államfőnek, csak elméleti szinten működik, mert a javaslatok mögé politikai támogatotást is kell szerezni. Nem ezzel foglalkoznék elsősorban. Sokkal fontosabb, hogy az államfő ne zárja be magát az államfői kastélyba, illetve ne abból álljon a tevékenysége, hogy utazási irodának használja a posztot. Nem szeretnék támadni senkit, de elfogadhatatlan, hogy az államfő elmegy valahova és nem tudja, hogy az az ország hova tartozik és milyen problémákkal küzd. Ebben teljesen más lennék, és valószínűleg mindenki más lenne, aki a mostani elnök után következik.

 

Megerősítené az államfői jogköröket?

Közép-Kelet-Európában a parlamentáris demokráciát tartom a legjobb megoldásnak, ezért a jogköröket szerintem nem kellene megerősíteni. A mostani felvetések az államfői hatáskörök bővítése kapcsán Robert Ficónak készítik elő a terepet.

Csehországban szintén parlamentáris demokrácia van, és miközben nem változtak az elnöki jogkörök, Zeman elnök mégis maximálisan kihasználja a rendelkezésére álló kereteket. Aktivista elnökként lép fel és beleszól a napi politikába. Ezt az irányt mennyiben tartja követendőnek?


Az államfői hivatal betöltését nem úgy képzelem el, ahogy Ivan Gašparovič vagy mint az őt megelőző elnökök. Ez nem egy utazási iroda, ahol az államfőnek nem kell tartania a kapcsolatot az emberekkel. Nem mondom, hogy populista módon folyamatosan le kell járni a legkisebb faluba is, de fontos kérdésekben a köztársasági elnöknek kötelessége véleményt formálni. Ma teljesen mást látunk: az államfő jelenleg a regnáló hatalom szolgájaként működik. Ezen mindenképp változtatni kell. Ha nemzetközi kategóriák alapján nézzük, akkor Szlovákiában gyenge elnök működik, de ez a gyenge elnök is nagyon fontos jogkörökkel bír. A kormányalakításnál döntő szerepe van, különböző hivatalos kinevezéseknél fontos szerepet játszik. A kormányüléseken való részvételt én is elképzelhetőnek tartom.

 

Jogszerűen megválasztott főügyésznek tartja Jozef Čentést? Államfőként őt nevezte volna ki?

Egyértelműen igen, és természetesen kineveztem volna. Azért mondom múlt időben, mert ez a vonat már elment. Ez egy konkrét példa a sok közül, ami bizonyítja, hogy igenis komoly jogkörei vannak az államfőnek. Ezeket a feladatokat el tudja látni egy magyar ember is. Nem kell, hogy szlovák legyen valaki, az a fontos, hogy tisztességes ember legyen és a múltja miatt ne lehessen bábuként mozgatni. Nagyon fontos, hogy önálló véleménye legyen és merje kimondani azt, hogy a demokrácia elveinek megsértése elfogadhatatlan. Itt nincs langyos hozzáállás, itt csak vagy-vagy van. Čentés ügyében egy legitim döntést nem fogadott el a jelenlegi államfő, és már az Alkotmánybíróság is úgy van összeállítva, hogy összejátsszon a Smerrel. A jelenlegi állampárti hatalomkoncentráció egészségtelen, azt a látszatot kelti, hogy parlamenti demokráciában élünk, miközben a valóságban „smerokrácia” van. Ha Fico lenne az államfő, ez még inkább felerősödne, és az ország „Smerisztánná” válna. Az ország szempontjából lényeges, hogy az államfő demokrata legyen, aki ellensúlyozni tudja a smerokráciát.

 

Időnként felmerül egy új alkotmány elfogadásának ötlete. Mit változtatna a jelenlegi alkotmányos berendezkedésen? Most túlmenve a magyar érdekképviselet hagyományos célján, ami a preambulum azon részének megváltoztatását jelenti, ami a polgárokat nemzetiségük alapján fölé- és alárendeltségi viszonyra osztja.

Azt is nagy álomnak tartom, hogy az alkotmány egyenrangú állampolgárnak tekintse az itt élő embereket. Nagyon fontos, hogy a nemzeti helyett a polgári elv szellemében kezdődjön. Az alaptörvényt nem lehet állandóan változtatni, de 20 év elteltével szerintem több olyan téma felmerült, ahol a társadalom szempontjából hasznos változásokat lehetne alkalmazni. A különböző kinevezéseknél és megválasztásoknál egyértelművé kell tenni a jogköröket. Megszüntetném a kiskapukat, például a főügyészválasztás esetében. Ha a parlament meghozta a döntést, akkor semmiféle joga ne legyen az államfőnek annak felülbírálására.

 

Példaként véve egy divatos társadalmi vitát, beleírná az alkotmányba, hogy a házasság férfi és nő kapcsolatát jelenti?

Természetesen a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, de nem írnám bele, bár a véleményem ilyen szempontból egyértelmű. Ebben a kérdésben még az első lépést sem tette meg senki egy konstruktív vitához. Amit Ferenc pápa mondott, annak kellene mérvadónak lenni: ne ítéljen el senki senkit! Ami itt folyik, az nem más, mint ennek a kérdésnek a kihasználása, ezért jelenleg nem foglalkoznék vele. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a demokratikus berendezkedés szempontjából olyan változások történjenek, amelyek biztosítékot jelentenének, hogy ne lehessen öncélúan kihasználni az egyes állami intézményeket.

 

A gazdasági válság nyomán egyre több szó esik az Európai Unió egységének szorosabbra fűzéséről, miközben Közép-Európában erős euroszkeptikus hangok jelentek meg. Mi a véleménye a mélyebb uniós integrációról?
Ebben a kérdésben sem fogom megváltoztatni a korábbi álláspontomat, ami a pártom és az én esetemben is jól követhető volt. Nem tartom helyénvalónak az euroszkepticizmust, de ne felejtsük el, hogy ez a jelenség annak a következménye,, hogy az integrációt követően nem jó irányba mentek el a dolgok. Az unióban is tanúi lehetünk annak, aminek Szlovákiában: visszaélnek a szabályokkal, kihasználják az intézményeket. További problémát jelent a kettős mérce alkalmazása. A belépni szándékozó országokat komoly feltételek elé állítják, melyeket legalább látszatra teljesítenek, de miután a belépés megtörtént, lehúzzák a rolót, mintha nem történt volna semmi. Nekem nagy csalódás, hogy a kisebbségi jogok terén az unióban nem történt előrelépés, de ez nem jelenti azt, hogy megkérdőjelezném az európai integrációt. Az európai gondolat nagyon jó és nincs alternatívája. Brüsszelnek azonban komolyabban kell vennie az alapvető emberi jogok és a kisebbségi jogok ügyét, és nem mindig alibista módon kihúznia magát a felelősség alól. Jogos igényünk, hogy a kisebbségi jogok esetében az EU másként viszonyuljon a témához, mint ahogy most teszi.

forrás: Földváry István - Kovács Balázs, http://kozbeszed.sk