bumm, foto:SITA 

Bárdos Gyula pár hónapja vezeti a Csemadokot. Egy párt vezetőségéből igazolt át, de mégis elutasítja kirekesztést, elmondása szerint azok irányába is nyitni kell, akik eltávolodtak a magyar kultúrától. A kormánybiztossal való tárgyalást korrektnek találta.

R: A Csemadok kapcsán időnként elhangzik, hogy 60 ezres a tagsága, azonban ez elég misztikusan hangzik. Ki és mi ma a Csemadok?


Ami a taglétszámot illeti tavaly 57 ezer volt azoknak a száma, akik illetéket, azaz tagdíjat fizettek. Természetesen nem állíthatjuk az, hogy ezek közül mindenki aktív. Persze abban egyetértek, hogy fontos tudnunk, ebből a közösségből mennyien aktívak, és a Csemadok megtalálja-e azt a helyét a 21. században, ami a létjogosultságát biztosítja. 

R: Mennyire mobilizálható ez a tagság?


A tagságban természetesen vannak idősebbek és fiatalabbak, vannak akik kevésbé aktívak, de pártoló tagként befizetik a tagdíjat. A Csemadok azonban most volt 64 éves, és van egy törzs, amely aktívan ápolja a hagyományokat. Vannak itt versenyek és más kulturális rendezvények egyaránt. A megújulásnak természetesen mindig jelen kell lennie, és ennek jelei már mutatkoznak. 

R: Olyan bázis ez, hogy például egy esetleges kiállás esetén 57 ezer aláírást is jelenthet, amennyiben a magyar kultúráért való harcról volna szó?


A Csemadok előnye, hogy több évtizede működik, és egy olyan szervezeti hálót alkot, mely szinte minden községet lefed. Ezt sok esetben még a pártok és más szövetségek sem mondhatják el magukról. A szervezeti struktúra tehát megvan. Ezért fontos, hogy a Csemadok is a helyi közösségek fórumává váljon, mivel nagyon gyors az asszimiláció, a lemorzsolódás és az atomizáció. Biztosan sokan fogják támadni a Csemadokot, hogy politizál. Azért fontos azonban mozgósítani az embereket, mivel nem mindegy az, hogy egy választáson - akár helyi-megyei vagy országos jellegűn -mennyi magyar vesz részt. ´89 után Szlovákia déli részén északhoz képest magasabb volt a részvételi arány a választásokon, most pedig ez megfordult. Társadalmi szövetségként nekünk az is fontos feladatunk, hogy az embereknek elmondjuk, vegyenek részt, hiszen nekünk nem mindegy, és a magyar kultúrának sem mindegy, hogy ki képviselnek minket. Ez társadalmi szempontból fontos. Az, hogy az emberek aztán kire adják le a voksukat, saját személyes joguk kell, hogy legyen. Azok az adatok, amik a népszámlálás során megmutatkoztak, valóban ijesztőek, de ha most megállunk, és elkezdünk siránkozni, azzal semmit sem érünk el. Terveink szerint a fiataloknak is nagyobb szerepet szánunk a már meglévő aktív tagok mellett. Ott van például a lehetőség, hogy egy párhuzamos Csemadok szervezetet is létrehozzunk, mely nem a már meglévővel szemben határozza meg magát, de ugyanazon célok érdekében más közegben és más eszközökkel dolgozik. 

R: Érthető a rendhagyó szerepe a Csemadoknak a rendszerváltásig, hiszen egy ellenzéki mozgolódásnak is egy fontos sejtje volt. De indokolt az még manapság, hogy a Csemadok különleges státuszt élvezzen?


Milyen különleges státusza van? Semmilyen.


R: De azért küzd, hogy kapjon alanyi jogon támogatást.

 
A Csemadoknak kellene kapnia alanyi jogon támogatást, pontosan azért, mivel állami feladatokat is ellát. Több országos versenyt és seregszemlét szervez meg és vezényel le az alapszinttől az országos szintig. Ez korábban állami feladat volt, mely az egyes minisztériumokhoz tartozott. Egyes versenyek esetén előfordul, hogy egy járásban 400 jelentkező indul. Kérdem én, melyik más szervezet vállal fel ilyen országos jellegű átfogó feladatokat? Jó dolog, hogy kapunk támogatást a Bethlen Gábor alaptól, de mi itt vagyunk adófizető polgárok, ezért szeretnénk az itteni támogatásból is részesülni. Az idén például több mint 20 országos seregszemlénk lesz.



R: Sokan azt mondják, hogy a Csemadok egy kicsit avítt intézmény. Még a régi idők nimbuszaival kacérkodik, de az új dolgokat már nem képes befogadni.

 
Nem igaz, hogy nincsenek fiatalok, és hogy nem jelennek meg új formák. Ott voltunk például a Harmónia-díj mögött, melynek már a második évfolyama volt. Ennek az egyik főszervezője a naszvadi Csemadok-szervezet elnöke. Folytathatnánk a sort más dolgokkal is, más helyeken a fiatalok egészen más ötletekkel jönnek. Van tehát egy átfogó munka, ebből a szempontból pedig indokolt a Csemadok szerepe. Csak nézzük meg, hogy a napokban mennyi rendezvényünk fut, és hasonlítsuk ezt össze más olyan szervezetekkel, akiknek nagyon jól fog a ceruzájuk a projektírások közben, és megkapják a támogatást. Kérdem én, hol van mögötte az a munka? A minőség területén lehetnek kritikák, de a munka megvan, és a közösségépítés szempontjából ez fontos. 

Az, hogy egy magyar szervezetről van szó, tény. De vannak sokan olyanok is, akik eltávolodtak a magyar kultúrától, s mégis volna igényük arra, hogy bekapcsolódjanak, ezért őket is meg kell szólítanunk. Nem szabad őket kirekeszteni, be kell őket vonni. A Csemadoknak ilyen szempontból kell nyitnia, és ilyen szempontból kell felülemelkednie a szervezetnek a regionális csetepatékon. Ez nem könnyű, de azt látjuk, hogy ez egy folyamat. A Csemadok mostani vezetése fontosnak tartja, hogy a kirekesztésből a nyitás felé induljunk el. 

R: Előkerül a politika és a kultúra viszonya. Jó az, ha valaki ilyen magas politikai pozícióból érkezik egy kulturális szervezet élére?


Természetesen jogos a kérdés, és sokan fel is teszik. Én nem is akarom meghazudtolni önmagam valamilyen formális kilépéssel. Arra kérnék mindenkit, hogy az eredményeink alapján mérje fel, kirekesztő a Csemadok, vagy sem. Én nem fogok szereptévesztésbe esni, jól tudom, mi az a párt, és mi az a kulturális szövetség. Alsóbb szinten előfordul, hogy akár MKP-s, akár hídas közszereplők dolgoznak a Csemadokban, s ez nem jelent gondot. Nem szabad, hogy az egyéni érdekek a közösségi érdekek fölé nőjenek.


Mondanék egy példát: Párkányba mentem a márciusi megemlékezésre, ahol felkértek, hogy mondjak egy beszédet. Mondtam, természetesen, de csak akkor megyek, ha mindenki, aki akar, az koszorúzhat, nem lesz senki sem kirekesztve. Azt hiszem, hogy ez egy jelentős változás a korábbi évekhez képest. Az egy más kérdés, hogy a sajtó ezt miként tálalta. Ha nem lettem volna ott, akkor lehet én is rácsodálkoztam volna a később leírtakon. Akkor azt mondom, hogy húha, ez nem jó! De a valóság az, hogy minden országos szereplőt bemutattak, még A. Nagy Lászlót is, a helyi politikusokat viszont egyik oldalról sem. Ennek ellenére az jelent meg a sajtóban, hogy ott valami ellentét volt, pedig valójában ott is együtt koszorúztak a pártok. Szóval egészen más volt a korábbi évekhez képest. Azt mondtam, hogy csak akkor megyek oda, ha senkit nem rekesztenek ki. Ott volt a Csemadok elnök, a kormánybiztos, kezet fogtunk, beszélgettünk, és én ezt egy komoly előrelépésnek tartom. 

R: A kritikusok azt mondják, hogy sok esetben a Csemadok rendezvények az MKP kampány részét alkotják, és ebből is adódik, hogy a támogatási rendszerben gyakran megnyirbálják a Csemadok pályázatait.


Ebben egyértelmű a véleményem, a Csemadoknak mindenkit be kell fogadnia, még azokat is, akik már gyenge szálakkal kötődnek hozzánk.


R: Tehát a Csemadok rendezvényen nincs helye politizálásnak?


Mi az, hogy politizálás?


R: Például ha március 15-én a másik pártnak üzenget a szónok.

 
Nem tudok ilyen rendezvényekről, de a kérdés lényege az volt, hogy a pénzosztók ez alapján nem támogatnak valamit. Azt pedig honnan tudják a pénzosztók, hogy ilyen vagy olyan célra akarják felhasználni?


R: Azért egyes személyek esetében ez viszonylag könnyen előre felmérhető. Utólag visszanézve, mennyire szerencsés, hogy a szlovákiai magyar politika befalta a Csemadokot?


Nem értem, miért falta volna be. A Csemadokot szívesen átalakították volna politikai párttá, de nem alakult, és ez egy nagyon jó döntés volt. Ilyen szempontból megtartotta civil jellegét. Az, hogy egyesek indultak pártlistán, az sem egyértelmű. Ha megnézzük, hogy a csemadokosok milyen listákon indultak a választásokon, akkor színes a paletta. Az elnök szerepe miatt persze ezt kijelentheti valaki, de én pontosan ezért mondtam le az MKP OT elnöki posztjáról. Ha kiléptem volna, ugyanezt mondanák. Ezen egy kicsit túl kellene lépnünk. Viszonylag gyenge szellemi kondícióban leledzik a Csemadok és a felvidéki magyarság is egyaránt. Sajnos ezt mutatják a felmérések. Csak nézzük meg a beiratkozási adatokat! Itt rengeteg a tennivaló.Meglátásom szerint a civil szférának erősödnie kell, de ez nem megy máról holnapra, egy varázsütésre.

Ráadásul sokszor alaptalanul vádolják a Csemadokot. Számomra például az egyik legfontosabb tevékenység az, ami helyi szinten egy községben zajlik. Erről országos szinten nem számolnak be, de annak a közösségnek ez mégis fontos. Ezekhez sok esetben akár anyagi, akár más szempontból nézve nem adottak a feltételek. Várjuk azonban meg a mostani pályázatokat elbírálását. Én pozitív dolognak értékelem, hogy nagyon korrekt tárgyalásokat folytattunk a kormánybiztossal. 

R: Eredményes volt a párbeszéd?


Természetesen. Leültünk a kormánybiztossal és csapatával, s nagyon nyíltan és őszintén meg tudtuk beszélni a dolgokat. Látjuk a hajlandóságot, hogy változtatni szeretnének. Ígéretet kaptunk, hogy támogatni fogják az országos rendezvényeinket. Nem tudom, hogy mi lesz a végeredmény, mivel most zajlik az elbírálás, de bízom benne, hogy más, mint tavaly volt. A tavalyi év nem volt egy sztenderd év, de most ígéretet kaptunk arra, hogy a pénzt időben megkapják a pályázók, és nem kell majd két nap alatt elszámolni vele. Remélhetőleg tehát változás lesz ezen a téren. Itt természetesen mindkét félnek tennie kell, de annyit megelőlegezek, hogy a jó szándék megvan.


R: Aztán itt vannak a magyarországi pályázatok, melyek esetében a Csemadok is fontos szerephez jut. Különböző tételek esetében a Csemadok kap egy összeget, melyet ő oszt szét a kérvényezők közt. Tud olyan példaértékű pénzosztást felmutatni a szervezet, mely hivatkozási alap lehet?


Változás történt a kisösszegű pályázatok esetében. Kaptunk egy levelet, melyben megköszönték a munkánkat, és az idei évtől már nem mi, hanem a Bethlen Gábor Alap végzi ezt a feladatot. 

R: Miért vette el ezt a Csemadoktól a magyar kormány?


Nem a Csemadoktól vette el. Az egész Kárpát-medencében ilyen változásra került sor, és nem Szlovákia miatt.


R: Miben lesz más a Bárdos Gyula által vezetett Csemadok?


Szeretném, ha a Csemadok presztízse megváltozna. Szeretném, ha nem úgy tekintenének rá, mint egy szervezetre, mely nem tud lépést tartani a kor követelményeivel. A legfontosabb, hogy ne úgy tekintsenek a szervezetre, mint megosztóra, vagy amely szereptévesztésben van. Társadalmi kérdésekben határozott véleményt szeretnénk formálni, de ez nem politikai jellegű lesz, hanem a közösség érdekeit tartja szem előtt. A Csemadoknak hiába lenne jó alapszabálya vagy programja, ez egy olyan szervezet, aminek az eredményei nagyban a tagoktól függenek. Azt szeretném, hogy ez legyen a központban. Azt szeretném, ha a Csemadokról nem csupán az a három hír jelenne meg, hogy valamilyen hiányosságot találtak valahol, hanem inkább az az 1958 eset, amikor a helyi szervezet kovászként összefog, tovább lát az orránál, nem ragad le személyeskedésben, vagy a különböző párt- és párharcokban.